A Kolozsvári Magyar Opera november 30-án mutatta be Frederick Loewe és Alan Jay Lerner klasszikusát, a My Fair Lady című két felvonásos musicalt Béres László rendezésében. Az első és az azt követő két előadásra pillanatok alatt elfogytak a jegyek, s azóta is minden alkalommal tömegek kívácsiak Eliza Doolittle történetére. A virágáruslányból hercegnővé váló ifjú hölgy karakterét az egyik szereposztásban Modra Noémi énekművész alakítja, élményeiről a Maszolnak is mesélt.

Kétségkívül hatalmas sikert aratott a Kolozsvári Magyar Opera My Fair Lady című előadása. A bemutató óta rendszeresen játsszák, az érdeklődés pedig azóta sem lankadt. Eliza Doolittle és Harry Higgins története már klasszikusnak mondható, az 1964-ben bemutatott többszörös Oscar-díjas amerikai filmmusicalt sokan máig Audrey Hepburnhöz kötik. Úgy tűnik, jó esély van arra, hogy a Kolozsvári Magyar Operába látogatók számára ez megváltozzon: Eliza karakterét az egyik szereposztásban Modra Noémi énekművész alakítja, akire, mint maga is elmondta, mintha rászabták volna a szerepet.

– A klasszikus karakterek mindig nehéz téma, hiszen az emberek fejében már ki van alakulva egy kép arról, hogy miként is kell kinéznie, mit kell közvetítenie egy ilyen szereplőnek. Hogyan kezdett el barátkozni, közel kerülni Eliza karakteréhez? Megtalálta benne valahol önmagát?

– Már miután megnéztem a My Fair Lady című filmet, elkezdtem barátkozni Eliza szerepével. Az első benyomásom az volt, hogy ez a karakter mintha rám lenne szabva, így egy jó pár éve foglalkoztat már a gondolat, hogy debütáljak ebben a musicalben és íme, megadatott ez a lehetőség, amiért végtelenül hálás vagyok.

– Előadóművészként mire fektette a legnagyobb hangsúlyt a karakter megformálásakor? Mi volt az, amiről úgy érezte, semmiképpen nem lehet elsiklani fölötte, igenis ki kell emelni?

– A legnagyobb hangsúlyt a színpadi játékra fektettem, hiszen mondhatni, a My Fair Lady musical többnyire színházi produkció, színészekkel. Úgy gondolom, ahhoz, hogy Eliza átalakulása erőteljes, hatásos, hiteles legyen, kötelező módon ki kell emelnünk az első felvonásban bemutatkozó műveletlen, trampli, beszédhibás virágáruslányt, aki a második felvonásban igazi dámává, hercegnővé válik. Számomra ez jelentette a legnagyobb kihívást, ezen dolgoztunk a legtöbbet. Éjjel-nappal kerestem a színeket, a regionális dialektusokat, a jelenetek energiáját, dinamikáját.

– Van hasonlóság ön és Eliza karaktere között? Ha igen, mi? És mi az, amiben gyökeresen különböznek egymástól?

– Nagyon sok tényezőt találok, amiből kifolyólag úgy érzem, hogy könnyen tudok azonosulni a szereppel. Akárcsak én, Eliza is egy egyszerű, életvidám, energikus, emberszerető, erkölcsös lány, aki kemény munkával, fáradsággal, kitartással, racionálisan, saját erőből építi fel az életét, mint ahogyan a Phoenix-madár is saját poraiból éled újra. Most nem jut eszembe egy olyan tulajdonság sem, amiben különböznénk.

– Az előadás beharangozóján úgy fogalmazott, hogy énekest és színészt próbáló feladat eljátszani ezt a karaktert, hiszen technikailag nagy kihívást jelent. Kifejtené?

– Eliza karaktere még egy hivatásos színésznek is nagy kihívás, nemhogy egy énekesnek. Az első felvonás kimondottan kibillentett a konfortzónámból, sok fejfájást okozott a próbafolyamat alatt. A zenei részek kigyakorlása sem egyszerű feladat, hiszen egy operaházban ritkán találunk musicalre képzett hangokat, ezért operaénekesként meg kellett találnom azt a bizonyos egyensúlyt, középutat és technikailag homogénizálni a mély szövésű partitúrát.

– Mi volt a legnagyobb tanulság, amit Elizától, de általánosságban ettől a történettől tanult? Változtatott meg önben valamit akár magánemberi, akár művészi szempontból?

– Számomra a legnagyobb tanulság, hogy kemény munkával, kitartással, tiszta és őszinte lélekkel szintet ugorhatunk, megvalósíthatjuk álmainkat, de ezáltal a boldogság nem feltétlenül biztosított, sőt, néha úgy tűnik, még inkább szembesülünk kiszolgáltatott emberi helyzetünkkel. Úgy művészi, mint emberi szempontból sokat gazdagodtam, fejlődtem.

– Mit gondol, mi a My Fair Lady legfontosabb üzenete a nők és a férfiak felé?

– Szép szóval és emberséggel még a „kőszívű ember” lelkét is meg lehet puhítani.