Gyermekként még csak sprintben érezte jó futónak magát, ma már ultramaratonokon indul a Sárközön nevelkedett Kurtinecz Brandon, a Pro Racers versenyzője a tajpej világbajnokság előtt megfogadta, ha nem teljesít jól az eseményen, kopaszra borotválja a fejét, ígéretét pedig be is tartotta. Az elmúlt másfél évben a távok mellett egészségügyi gondokkal is meg kellett küzdenie, 8-9 órányi futás után többször érzett már erős fájdalmat a szíve környékén, ez gyakran teljesítményét is befolyásolja, a versenyzést és a sportolást viszont semmi esetre sem szeretné abbahagyni.

– Ha jól tudom, gyerekkorodban kezdtél el érdeklődni a futás iránt, egyik korábbi interjúdban elmesélted, minden nap futottál tíz kört a tömbház körül. Mikor érezted úgy, hogy versenyezni szeretnél?

– Sárközön a falusi hagyományok számítottak, sokat cicáztunk. Sohasem voltam túl kitartó gyerek, de a sprintnél nem lehetett elkapni. Akkoriban ki nem állhattam a szaladást aszfalton, kilencedikes koromban elmentem az első mountan-bike versenyemre, úgy éreztem, ezt kellene valamivel keverni.

A hegyi szaladást már jobban szerettem, onnantól kezdve gyakrabban jártam futóversenyekre, először hobbiszinten, aztán úgy voltam vele, szeretnék már nyerni is.

– Miért érezted úgy idővel, hogy a maratoni távnál többet is szeretnél teljesíteni, felmenni száz kilométer fölé?

– Aszfalton sohasem szaladtam hagyományos maratoni távot, csak ultrát. Korábban félmaratonokat futottam, másfél óránál többet nem tudtam. Amikor láttam, hogy az akkori barátaim mennyit szaladnak, előjött a nárcizmus belőlem, azt mondtam, ezt én is meg tudom csinálni. Hirtelen jött a 24 órás futás ötlete, de fokozatosan vittem fel a szintet.

– Melyek voltak az első tapasztalataid a versenyekről?

– Az első két-három évben minden versenyre el akartam menni, amire lehetett, utána rájöttem, kell egy konkrét periódus nekem is, amire felkészülök fizikailag és mentálisan. Szeretek erős ellenfelekkel versenyezni, ezért főleg olyan eseményekre megyek, amire nem nálam gyengébb sportolók jelentkeznek, de azt is nézem, hogy legyen minimális esélyem jó eredményeket elérni.

– Kolozsváron milyen helyszíneken szoktál edzeni?

– Úgy vettem észre, minden hosszútávfutó kombinálja az edzésformákat, aszfalton és hegyen is futnak, ezt én is így csinálom. Főleg a Făget erdőben szoktam szaladni és a parkban.

– Mennyire volt nehéz megszokni a sportághoz szükséges étrendet?

– A diéta volt az első dolog a sportágban, amit igazán komolyan vettem, rengeteg cikket olvastam el a témában, a bevitt ételek 70-80 százaléka általában szénhidrát, de mostanában több fehérjét viszek be, minden nap magamba kell diktálnom minimum hat nyers tojást, nem sütöm meg, hanem megiszom.

– A tavalyi világbajnokság előtt azt ígérted, ha nem sikerül jó eredményt elérned, kopaszra nyírod a fejedet, ezt be is tartottad, mi volt a baj a versenyen?

– Egy-másfél éve vannak egészségügyi problémáim, sokáig arra gyanakodtunk, hogy a szívemmel van probléma, hét-nyolc óra után elkezd fájni. Tavaly durván nyomtam az edzéseket, három-négyet egy nap, amíg egyszer elájultam. Nem akartam belemenni a vizsgálatba, nehogy azt mondják, innentől kezdve nem szabad sportoljak, nem tudtam volna leállni.

Végül muszáj volt megvizsgáljanak, azóta más versenyeken is előfordult a fájdalom. Nyolc-kilenc óra után megálltam, fél órát pihentem, utána helyrejöttem, de tizenhárom kilométer múlva még inkább elkezdett fájni. Nemrég a világbajnokságon, Taipeiben először hallottam más véleményt, mint Romániában, itt mindenki szerint a szívemmel vagy a keringéssel van baj, de ott azt mondták, hogy a szív környéki izom fájdalmát érezhetem valójában.

– Hogyan készülsz a folytatásra, milyen versenyeken fogsz részt venni a közeljövőben?

– Jelen pillanatban gyakorlatozok egy IT-s cégnél, emiatt nem tudom előre a versenyprogramom. Most arra koncentrálok, hogy minél inkább fejlődjek, mert úgy tudok majd jó eredményeket elérni. Be fogok vállalni néhány ultrát idén is, egy hónap múlva lesz egy rövidebb, 15 kilométeres verseny, ami jó szezonnyitó.

– A klubok tudják támogatni a sportágon belül a versenyzők fejlődését?

–Nem. A futók nagyon nehezen jutnak támogatáshoz, kivéve, ha jó szponzorokat szereznek. Van két-három kiváló sportoló az országban, de ők is panaszkodnak néha. Startból a ruházatot és a futócipőket nem lehet fedezni a kapott összegekből, emellett még ott van a diéta, az étrendkiegészítők és még sok más, ami a sporthoz kell.

– Hogyan merítesz erőt a folytatásra, ha valamiért elmegy a kedved a futástól, egyáltalán vannak ilyen pillanataid?

– Minden embernél van egy olyan bizonyos pont, amikor elmegy a motiváció. Volt nagyapámnak egy olyan mondása, hogy minden ki fog alakulni, ezt korábban hülyeségnek tartottam, de mindig visszaemlékezem rá. Szerintem igaza volt, mindig tudnak jobbra fordulni a dolgok valamilyen formában.