Három alkotó részesült Méhes György Irodalmi Díjban, melyeket idén Kolozsváron, a Bulgakov Kávéházban adtak át.

Éppen május 14-én lenne 108 éves Méhes György, aki a Kossuth-díjával járó anyagi keretet az erdélyi irodalom képviselőinek támogatására ajánlotta. Gyermekei – édesapjuk szellemi örökségét őrizve – létrehozták a Méhes György–Nagy Elek Alapítványt, amely az elmúlt években több mint 40 író és költő munkásságát ismerte el és támogatta.

Az ünnepi eseményen Nagy Elek, Méhes György fia, az alapítvány egyik létrehozója köszöntötte az egybegyűlteket. Mint fogalmazott, nővérével közös hivatásuk édesapjuk szellemi hagyatékának ápolása, aki meséi, családtörténetei, drámái, humorba öltöztetett korkritikái által kimagasló irodalmi örökséget hagyott hátra az utókornak. Nagy Elek elmondása szerint édesapja mindig is egy jókedvű ember volt, még akkor is, amikor semmi oka nem volt a derűre. Meséken keresztül tanította a fiatalokat, és mindig bízott a következő generációban, hiszen látta bennük a jövőt.

Az ünnepi megnyitót követően Dimény Áron színművész olvasott fel egy részletet Méhes György Micsoda társaság című írásából.

Három alkotó részesült a Méhes György Irodalmi Díjban, amelyeket az író fia, Nagy Elek adott át. A debütdíjjal idén Nagy Zalán munkásságát ismerték el, akinek ebben az évben jelent meg első verseskötete, az Atlasz vállára veszi a holdat. Az ifjú költő laudációját kötetének szerkesztője, Horváth Benji mondta, aki kiemelte, hogy mennyire ritka az, hogy valaki húsz évesen már egy ennyire sajátos versnyelvvel rendelkezzen. Mint mondta, Nagy Zalán érkezését már az érettségi diplomája megszerzése előtt várta az erdélyi irodalmi közeg. Művészete új, eredeti zsigeri és tűpontos poézis, a világ, amelyet megteremt, a mi világunk volt, mielőtt megszületett volna, ám meg kellett születnie ahhoz, hogy láthassuk.

Kapcsolódó

„Atlasz vállán most már világít a hold” – Interjú Nagy Zalán költővel

A marosvásárhelyi Nagy Zalán másodéves egyetemi hallgató, szerkesztő a Helikonnál, társelnöke a Bréda Ferenc Irodalmi Körnek, és még egy hónapja sincs, hogy megjelent első verseskötete. Az irodalmi pályán való elindulásról, alkotói folyamatokról, kortárs költészetről és motivációról beszélgettünk.

interjú költészet irodalom verseskötet Kolozsvár

Az Erdélyi Irodalmi Díj kitüntetettje idén Szakolczay Lajos Széchenyi-díjas magyar irodalomtörténész, irodalom– és művészetkritikus, szerkesztő, aki nem tudott részt venni az ünnepi eseményen, így felesége, Faragó Laura Kossuth– és Magyar Örökség-díjas énekművész vette át nevében a kitüntetést, és tolmácsolta szavait. Mint Szakolczay Lajos fogalmazott, az életének boldogsága a szolgálatnak tekintett munka, és Erdély mindig is főszerepet kapott ebben a munkálkodásban. Faragó Laura egy meglepetéssel is készült az egybegyűlteknek: a 42. zsoltár dallamára írt egy dalt, melynek címe Zsoltárparafrázis Méhes György emlékére. Ennek kottáját oda is ajándékozta az író gyermekeinek.

A Kárpát-medencei Méhes György Életműdíjat idén nem más kapta, mint Oravecz Imre Kossuth-díjas író, akinek laudációját – illetve majdnem-laudációját – Fekete Vince József Attila-díjas költő mondta. A beszéd egyik csattanója, hogy sem a kitüntetett, sem az őt méltató nem szertik a laudációkat, így Fekete Vince a maga sajátos humorával néhány gondolatot szedett össze, melyeknek témája gyakorlatilag nem volt más, mint az élet a maga vicces, kényes, kellemetlen és örömteli pillanataival együtt.

Az ünnepi eseményt a székelyszenterzsébeti Cickom Énekegyüttes előadása zárta, akik népdalokkal tették még hangulatosabbá a díjátadót.