A 2021-es #dogpoopgirl Andrei Huțuleac színész-forgatókönyvíró-rendező első egészestés alkotása, melyet az Alter-Native marosvásárhelyi nemzetközi rövidfilm-fesztivál is programjára tűzött az idei 30. kiadásán – megnéztük és a rendezővel is találkozhattunk.

A #dogpoopgirl megtörtént eset alapján készült: az első online lejáratás/bullying esete 2005-ben esett meg a dél-koreai Szöulban. Egy metrón utazó kutyája a metró padlójára piszkít, gazdája pedig valamilyen okból nem takarítja fel – az esetről egy blogger (vloggerek, illetve mozgókép-alapú médiafelület/közösségi média a YouTube-on kívül még nincs ekkortájt) fotókat készít, majd a blogjára feltölti ezeket. Elindul a hadjárat a kutyatulajdonos ellen, morális pánik keletkezik, az áldozat (sokszor halálos) fenyegetéseket kap.

Ebből a történetből indul ki Huțuleac filmje is, amely egy 21. századi romániai környezetbe helyez egy hasonló sztorit: Alina, a középkorú banktisztviselő örökbe fogadja Oscart, aki a metrón összehányja magát gyomorrontás miatt. Nem lévén nála semmi, amivel feltörölhetné, megpróbálja kibírni a rászegeződő tekintetek, kommentárok, kiabálások és közbelépések özönét, míg a piszok feltöröletlenül marad, és a nő leszáll a kutyussal a metróról. Innen indul útjának a zaklatás-cunami, amely a román média szatírájává vedli ki magát – tévés headline-ok, riporteri bakik, tüntetések, vloggerek, nem konszenzuális telefonos felvételek és egy lejtmenetben haladó élet bontakozik ki a vásznon.

Hogyan is pozicionálhatja magát egy rendező egy olyan korszakban, amelyben mindenkinek véleménye van, hangoztatni is akarja ezt, szinte kényszeresen, és lehetőleg pártoskodva? Huțuleac elmondta, úgy érzi, filmjével nem volt csak kizárólag a vita kedvéért objektív és pártatlan, viszont fontos volt számára, hogy egy reális és nagy félelemről beszélhessen, amely az internet hatalmát tematizálja. „Elsősorban egy segítségkiáltásként fogom fel, ugyanakkor nem tartok teljes mértékben reális pszichológiai és szociológiai értelemben vett törésnek egy ilyen történetet, hiszen ha közelről és jobban megnézzük, láthatjuk, hogy sok más árnyalati kérdés és probléma felmerül egy ilyen esetben. Van egy ilyen szociális bekattanásom, hogy hamar észreveszem az abszurditást a közvetlen közelemben” – fejtette ki a rendező.