Nem ígérnek semmit, de mindent megtesznek, hogy egy év múlva ugyanott, ugyanabban az időben találkozhassanak a 25. Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon – szervezők, nézők, rendezők, producerek, színészek. Addig is nézzünk jó filmeket, ne töltsük le azokat az internetről, hanem menjünk moziba – ezekkel a szavakkal zárta az idei fesztivált Gáspárik Attila művészeti igazgató.

Mi volt a legjobb az idén – kérdeztük több olyan fesztivállátogatótól is, aki a kezdetektől rendszeres nézője a filmeknek. „A rövidfilmek, bár sokan azt gondolnák, hogy az csupán az úgynevezett vájtfülüeknek szól, igazi élményt jelentett. A nagyjátékfilmekre pedig mindig érdemes beülni, hiszen az öt nap alatt annyi jó filmet láttunk, olyanokat, amiket később hoznak a moziba, vagy tűznek műsorukra a tévéadók” – magyarázta Attila, aki már az első filmfesztiválon is részt vett, és, ahogy mondja, van viszonyítási alapja. „Nem is tudtam, hogy ilyen jó, első alkalommal vettem bérletet, és nem bántam meg. Mindenkit biztatni fogok jövőben, hogy jöjjön, mert megéri” – fogalmazott Ildikó, mint elsőfesztiválozó.A mozikedvelők megtöltötték a Kultúrpalota nagytermét, különösen a magyar játékfilmek vonzották a közönséget, a távoli, vagy a közeli múlt, a mindennapjaink, mint téma, igencsak foglalkoztatta a rendezőket, a nézők pedig kíváncsisággal ültek be egy-egy alkotásra és hallgatták végig a vetítést követő beszélgetést. Az idei, 24. Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon 100 film szerepelt műsoron, amiből 45 rövidfilm versenyzett a legjobbaknak járó díjakért. A zsűrinek nem volt könnyű dolga, volt választék, sokféleség jellemezte az idei filmfesztivált is. Rövidfilmek, animációs filmek, dokumentumfilmek, a négy percestől a 20 percesig, a kisjátékfilmtől a gondolatébresztő rajzfilmig.

Fekete Ibolya: Anyám és más futóbolondok a családból és Hajdu Szabolcs: Ernelláék Farkaséknál című filmjeit egymás után vetítették. Míg az első egy család hosszú történetét mutatja be négy generáción keresztül, száz éven át, a másik egy rövid pillanatot villant fel egy mai család mindennapi gondjaiból, rámutatva sok jelenlegi problémára, társadalmi kérdésekre is. A közönségtalálkozón jelen voltak a film szereplői – Hajdu Szabolcs és Török-Illyés Orsolya, illetve a rendező-színész házaspár gyerekei, Lujza és Zsigmond, valamint az Ernellát alakító Tankó Erika is. Gáspárik Attila arról kérdezte őket, milyen volt együtt dolgozni, családtagokként, ráadásul otthon, éjjel forgatni, gyerekekkel, színészi játékra koncentrálni, fáradtságról megfeledkezni.Az 1937-ben játszódó Sebhelyes szívek című román film rendezője, Radu Jude is jelen volt a fesztiválon. Elmondta, filmjét egy elfelejtett regényíró ihlette. Max Blecher, román-zsidó író volt, aki 29 éves korában hunyt el, sírja Romanban, a zsidó temetőben található. Regényeit gimnazistaként olvasta a rendező, ezekből ihletődött Radu Jude filmrendező, aki Dél-Eforián egy elhanyagolt szanatóriumban forgatott.Szombat este átadták a díjakat, a zsűri nevében Cristi Puiu értékelte az idei fesztivált. Elmondta, jól érezte magát, jó filmeket látott, szóvá tette azonban, hogy a technika még mindig akadozva működik, a gyűrött vetítővászon például elég zavaró volt. Mindezen túl gratulált a szervezőknek, rendezőknek és színészeknek és átadta a díjakat. A zsűri különdíját a spanyolországi Coke Riobóo Made in Spain című filmje és Bucsi Réka Love című animációs filmje nyerte. A legjobb diákfilmnek járó Simó Sándor emlékdíjat Radu Ghelbereu Km 73 brit-román koprodukcióban készült filmjének ítélte a zsűri. Marosvásárhely város díját a magyarországi Oláh Kata En Passant című alkotása érdemelte ki, a Maros Megyei Tanács díját pedig a franciaországi Natalia Chernysheva Két barát című filmje kapta. A 24. Alter-Native nagydíjasa egy izlandi-dán koprodukció, Guðmundur Arnar Guðmundsson Artun című filmje lett.