Bemutatták Szőcs Margit Ha belefáradsz a pihenésbe című verseskötetét, és a Teofil című mesegyűjteményét. Az Idea Könyvtér szervezésében tartott, főként kisiskolásoknak szóló könyvbemutatót meseolvasással és gyerekfoglalkozásokkal színesítették.

„Amit valóságnak hiszünk, az is csak mese” – vélekedik Szőcs Margit író, költő, a Napsugár és Szivárvány folyóiratok volt korrektora. Elmondása szerint a gyerekirodalom mindig szerves része volt az életének, hiszen szakmájából kifolyólag folyamatosan meséket és verseket olvasott. Viszonylag későn, első unokája megszületése után ragadott először tollat, hogy ő maga is papírra vesse saját történeteit, s bár azok sokáig csak otthon, négy fal között hangzottak el, egy idő után, félve ugyan, de megmutattak őket az imént említett gyermekirodalmi lapok főszerkesztőjének. Ennek már közel tizenkét éve. Azóta havi rendszerességgel jelennek meg versei és meséi a Szivárvány és Napsugár hasábjain, az elmúlt években pedig három saját meséskönyve is megjelent. A Teofil a negyedik a sorban, míg a Ha belefáradsz a pihenésbe az első lírai gyűjteménye.

Szőcs Margit elmondása szerint a valóság és a fikció aránya a mesékben aligha meghatározható, hiszen „mindent meg lehet írni mesében, sőt, a valóság néha felülírja az írói fantáziát is.” Több történetének főszereplői az unokái, de nem egy mese született már a velük való közös játékokból, amikor a kicsik a lehető legfurcsább, legabsztraktabb dolgokról kérték, hogy nagymamájuk mesét írjon róluk.

A Teofil című mesekönyv az erdei manó történeteinek gyűjteménye. Ám Teofil régi kedves ismerős már Szőcs Margit munkásságában, hiszen róla szóló mesék korábban is megjelentek. Azokat akkoriban Kürti Andrea illusztrálta, akinek annyira tetszettek a törpéről szóló kis történetek, hogy azt mondta, amennyiben születnek még Teofil-mesék, azokat is ő szeretné megrajzolni. Szőcs Margit elmondása szerint ezt már akkor „felkérésnek” vette, így nem engedte el karakterének a kezét: egy egész kötet íródott róla, és mint mondta, még most sem tekinti lezártnak. A tavaly megjelent meséskönyvet pedig természetesen Kürti Andrea munkái díszítik.

A Ha belefáradsz a pihenésbe című verseskötet is hasonló játékosságot mutat. Mint azt a szerző elárulta, néhol a forma, máshol a tartalom kap nagyobb hangsúlyt, de összességében úgy érzi, akár csak a meséknél, minden mondat hívja a következőt. Ő leírja az elsőt, és tudja: a történet befejezi önmagát.