Hatalmas sikere volt a Szilágycsehben megrendezett XXII. Zsibai népzene, néptánc és kézműves tábornak, amely ezúttal csaknem százhatvan résztvevőnek adott otthont. Az ötnapos tábor gálával zárult, így a szilágysági, Bihar és Arad megyei, illetve magyarországi táborozók bemutathatták az elsajátított népdalokat és néptáncokat.

Szőke Anna főszervező, a tábor egyik kezdeményezője a Maszolnak elmondta, 25 éve hozták létre a Berkenye Néptáncegyüttest, ami a sikereknek köszönhetően több táborban is részt vett, majd arra gondoltak, hogy hasonlót Szilágycsehben is megvalósíthatnak. Így született meg huszonkét éve a Zsibai tábor, amely kezdetben sátoros táborként működött nagyon sok önkéntessel.

„Nevét a zsibairól, a tövisháti legényesről kapta, és az volt a célunk, hogy megmentsük azokat az értékeket, amelyek már kihalóban voltak. Évente általában 250 résztvevője volt minden táborunknak, és a tanítónéniktől a tanárnéniig, mindenki részt vett, segített” – idézte fel a kezdeteket Szőke Anna, aki hozzátette, nagyon sokat köszönhet a támogatóknak, segítőknek, mert nélkülük, 22 évig ezt nem tudta volna működtetni.

A tábori hangulat egyre családiasabb lett, fiatalok és oktatók minden évben várták a folytatást. „22 év nagyon hosszú idő, azoknak, akik anno fiatalként itt voltak, ma már gyerekeik vannak, és most elhozzák ide, mert tudják, itt jó élményekkel és tudással gazdagodva térnek haza. Sokszor sírva, mert azt kérdezik, nem maradhatnak-e még egy-két napot. Ezért érdemes dolgozni, és rendszeresen megrendezni” – mondta Szőke Anna.

Évente négy fajta táncot tanítanak az oktatók, négy különböző helyen, de délutánra mindig együtt a csapat, így barátságok születnek, élményekkel gazdagodnak, és a táncházban amint megszólal a zene, mindenki táncra perdül. Idén Maklári Erika, Farkas László, Hercz Vilmos, Herczné Barna Éva, Hercz Lili, Rozsányi Dániel, Farrni Kovács Mónika és Teremi Anna oktatók vezették be a résztvevőket a tánclépések világába, de a csaknem egy hét alatt volt zeneoktatás Füzesi Nándor vezetésével, kézművesfoglalkozás Csere Nagy Mária, Süle Erika és Mészáros Virág irányításával.

Hercz Vilmos oktató, a Debreceni Népi Együttes művészeti vezetője 2006 óta rendszeresen részt vesz a szilágycsehi táborban. Mint mondta, azt tapasztalja, hogy a gyermekek egyre ügyesebbek, egyre többet táncolnak, egyre jobban fejlődnek.

„A gyerekek néptáncmódszertanból itt olyan képzést kapnak, amit egész évben alkalmazhatnak. A 22 év alatt sokat fejlődött a gyermeknéptánc mozgalom, az ifjúság is szépen dolgozik, és a zsibai tábor énekben, zenében, táncban és kézművességben élen jár, ami a szilágysági gyerekek tánctudásán nagyon meglátszik” – fogalmazott az oktató. A zsibai tábor sikerét a családias, bensőséges hangulatban látja, és hogy minden évben nagyon összeszokott csapat várja a táborozókat. Bár a Covid ideje alatt volt visszaesés a néptánc iránti érdeklődés terén, most azt tapasztalja, hogy újra felívelő pályán van a néptáncmozgalom.

„Ebben nagyon sok munka van, nehéz volt kitörni, újraépítkezni, de a mostani létszám is azt mutatja, hogy az óvodás kortól, egészen az ifjúságig, az egyetemista korosztályig már ismét itt vannak a fiatalok, és várják a következő évi tábort” – mondta, kiemelve, oktatóként sokan azt tapasztalják, hogy egyre jobb a társaság, a hangulat, a táborozók észre sem veszik, hogy nincs náluk a telefon, mert egymás társaságát keresik: ismerkednek, beszélgetnek, sokáig együtt vannak a táncház után is.

A tábort követő gálán Seres Dénes parlamenti képviselő megköszönte a szervezők, támogatók, segítők és oktatók odaadását, kemény munkáját, mert mint mondta: „ha megszoroznám a 22-őt, nem többel, csak kétszázzal, hiszen a táborban az elmúlt években kétszáznál is többen voltak, akkor több, mint négyezer táborozóról beszélnénk. Ők nemcsak részt vettek a táborban, hanem továbbvitték hagyományainkat a jövő nemzedéknek, mert a néptáncok, népdalaink és a kézművességünk elsajátítása nem más, mint a magyar kultúra és a hagyomány megélése, ami megmaradást jelent” – mondta a képviselő, kiemelve, hogy a szilágysági értékeket a táborozók egy része Erdély más területeire is elviszi, sőt Magyarországra is. „A gyerekeinkben nemcsak a kulturális hagyományokat, a néptáncot vagy a népdalt ültetjük el, hanem a hovatartozás érzését, tudatát is” – zárta a képviselő.

Halász Richárd Adolf kulturális referens a gálán megköszönte a szülőknek, hogy ismét bizalmat szavaztak a szervezőknek, mondván, a gyerekek ma már olyan világban nőnek fel, ahol még inkább szükség van kapaszkodókra, és a népi kultúra ilyen biztos kapaszkodó lehet: gyökér, tartás, közösség. A táborozókhoz szólva hozzátette, „most záródik számotokra egy kaland. Egy olyan világba léptek be, ahol a tánclépések mesélnek, a népdalok lelkeket kötnek össze, és a kézműves alkotás során a saját kezetek nyomán születik meg valami értékes”.