Idén 19. alkalommal szervezték meg az Interkulti művészeti alkotótábort a kolozsvári Tranzit Házban. A táborba olyan 6 és 13 év közötti gyereket várnak minden évben, akik különböző társadalmi, szociális és etnikai csoportokhoz tartoznak, és akik részt szeretnének venni kreatív műhelyekben. Az augusztus 28. és szeptember 9. között szervezett eseményen idén 40 gyerek vett részt, akik a tábor két hete alatt a fotó, animációs, kézműves, bábos és az öko műhelyeken vettek részt.

Az Interkulti 2001 óta a Tranzit Alapítvány éves programjának része. Magyari Noémi projektkoordinátor megkeresésünkre elmondta, az alkotótábor magját egy művészekből álló közösség és pedagógusok alkotta csapat képezi, akik a non-formális oktatásban látnak lehetőséget, hiszen az „teret biztosít a gyerekek kreativitásának fejlesztésében”. A majdnem húszéves kezdeményezés struktúrája szinte változatlan, minden évben szerveznek egy-egy szakmai műhelyt azoknak a művészeknek, pedagógusoknak és aktivistáknak, akik részt vesznek a gyerekekkel való munkában, és a műhelymunkák nagy része is olyan tevékenységekből áll, amelyek már a kezdetek óta a tábor kiindulópontjai.

„Animációs műhely 2001 óta van, kézműves műhely szintén, a zsonglőr- és a bábműhely pedig váltogatta egymást az elmúlt időszakban. Az öko jellegű foglalkozások szükségességét az elmúlt néhány év tapasztalata nyomán illesztettük a programba” – tette hozzá Harbula Hajnalka, a tábor oktatási szakértője. Úgy vélte, a szakmai műhelyek nagyon jók arra, hogy visszatekintsenek, megnézzék a tábor szerkezetét, programját és az esetleges változások lehetőségéről beszéljenek. Elméleti és gyakorlati tapasztalatok megosztásának tere a szakmai képzés, ahol meghívott szakemberek és kiscsoportos munkák mentén beszélnek alkalmazott interkulturalitásról, értékek és kultúrák közötti kommunikációról, tanulási stratégiákról, de volt már szó a kritikai pedagógia nyújtotta lehetőségekről is.

A szervezők kiemelték, az Interkulti módszertani megközelítésének alapja, hogy „másképp is lehet tanulni és tanítani, nem csak a hagyományos keretek között”, így a tudásszerzés módja a táborban nem egy hierarchikus formában elképzelt folyamat, hanem az „egyenlő, közös munka eredménye”. Ugyanakkor igyekeznek lebontani az alá-fölé rendeltségi viszonyokat, és abból kiindulni, hogy mindenki rendelkezik tudással, tapasztalattal, legyen az felnőtt vagy gyerek. A tábor víziója a kritikai pedagógiához tud talán a leginkább kapcsolódni.

A sokféleség a tábor alapkoncepciója

Magyari Noémi elmondta, a program kontextusában kiemelten fontos, hogy eltérő nyelvi, társadalmi, etnikai háttérrel rendelkező gyerekek közel kerüljenek egymáshoz, így minden évben érkeznek magyarul, románul, romani vagy más nyelven beszélő gyerekek, akik egy héten keresztül együtt vesznek részt napi négy műhelyen, közös reggelin és ebéden, majd a hetet kiállítással zárják. A műhelymunkákat egyenként két-két gyakorló művész vezeti, idén öt műhelyen vehettek részt a gyerekek: fotó-, animáció-, kézműves-, bábos-, valamint öko műhelyeken. „A műhelyvezetőkről fontos megemlíteni, hogy már több éve dolgoznak a művészeti alkotótáborban, tehát nem egyszeri alkalommal vannak jelen, így folyamatában is látni tudják azt, és ami a legfontosabb, építeni tudják az itt folyó munkát. Ugyanakkor bővítjük is a csapatot természetesen, az öko-art műhely például 2021-ben került be a már több mint tíz éve működő programok közé” – részletezte Magyari Noémi. Hozzátette, az öko-art foglalkozások célja elsősorban a párbeszéd ösztönzése a fenntarthatóság és a művészet között, de a természetközeliséget, a mellettünk élő világ megismerését is magában foglalja.

Harbula Hajnalka szerint a Tranzit Alapítvány közössége már a 2000-es évek elején olyan tapasztalati kultúrából próbált építkezni, ahol a lokális társadalomban felmerülő kérdésekre gyakorlati megoldásokat igyekezett biztosítani. Ilyen volt az akkor még multikulturálisnak nevezett Interkulti alkotótábor is, ahol különböző műhelyek mentén a saját erőforrásaira építve dolgozott ki a művészközösség egy olyan alternatív oktatási programot, amelyik az akkori oktatási rendszer hiányosságaira reflektált. Véleménye szerint a vizuális-, kézműves-, kontakt tánc- és zsonglőrműhelyek az elmúlt több mint tíz évben bizonyítottak, hiszen „olyan szükségleteket elégítettek ki és olyan készségeket fejlesztenek a 6-13 éves gyerekek körében, amelyekre a közoktatási rendszer nem talált megoldást”. Emiatt az Interkulti Tábor műhelyfoglalkozásai mind a mai napig változtatás nélkül kerülnek évente megszervezésre.

A társadalmi egyenlőtlenségeket igyekeznek ellensúlyozni

Mint a szervezők elmondták, a műhelyeikben a cél maga az alkotói folyamat. Minden műhelyt kiemelten fontosnak tartanak, és ezekben a készségfejlesztésen, a kommunikáción, a közös munkán túl az alkotás élményszerűségét szeretnék átadni. A nem direkt tantárgyi képességek fejlesztése úgy az iskolai életben, mint a hétköznapokban, a szervezők meglátása szerint háttérbe szorul. „A művészeti nevelés azon túl, hogy készségeket, képességeket fejleszt, tehetséget tár fel, értékrendet, műveltséget kínál a résztvevők számára. A táborban az alkotás folyamata a fontos, és az, hogy értelmes, közös vagy mondhatjuk úgy is, közösségi tevékenységet végezzenek a gyerekek” – magyarázták.

A fiataloknak szervezett művészeti programoknak a személyi, tárgyi és pénzügyi feltételei mindig komoly erőfeszítést igényelnek a szervezők részéről. Ennek pedig egyenes arányú következménye, hogy az esetek nagy százalékában olyan gyerekek és fiatalok jutnak hozzá ezekhez, akiknek a szülei ki is tudják fizetni a foglalkozások díját. A társadalmi egyenlőtlenségnek ezt a paraméterét igyekszik ellensúlyozni az Interkulti azzal a gyakorlattal, hogy megteremti a keretet azok számára is, akik nem juthatnának közel művészeti, vagy iskolán kívüli programokhoz. Így az Interkulti keretében megismerkednek, közel kerülnek egymáshoz például a pataréti gyerekek és a kolozsvári középosztálybeli román és magyar gyerekek. A szervezők szerint pedig az együtt töltött idő, a közös munka, a közös alkotási folyamat, a közös étkezések képesek felülírni a berögzült, rossz viselkedési mintákat, előítéleteket.

„Az általunk ismert művészeti munkán alapuló programok ezt a szegmenset egyáltalán nem alkalmazzák, vagy csak nagyon ritkán. A szegregáció itt is érvényesül. Mi azonban hiszünk abban, hogy az Interkulti táborban megforduló, vagy többször visszajáró gyerekek számára értékszemléletet, világlátást is tudunk nyújtani” – mondta Magyari Noémi és Harbula Hajnalka. Hozzátették, a tábor végén megszervezésre kerülő kiállítás reflektál az egész heti tevékenységükre, és lehetőséget biztosít nem csak a hozzátartozóknak, de a nagyközönségnek is a betekintésre.