A Szilágy megyei Kisdoba református közössége korszakhatárhoz érkezett: a több mint másfél évszázadon át szolgáló templomukat le kellett bontani, helyére pedig új templom épül. A döntés fájdalmas volt, hiszen generációk életének legfontosabb pillanatai kötődtek az épülethez. Nagy Mihály helyi lelkipásztor szerint a templom menthetetlen volt.

A jelenleg lebontott templom építését 1820-ban kezdték el, tíz évig tartott a munkálat, 1830 szeptemberében avatták fel. A lelkipásztor elmondása szerint már korábban is állt templom ugyanazon a helyen, ám az idővel annyira leromlott állapotba került, hogy le kellett bontani. A XIX. századi új templom közadakozásból és saját erőből épült, kezdetben nem rendelkezett toronnyal, csupán egy különálló harangláb szolgálta a gyülekezetet. Csak jóval később, 1936-ban épült fel a templom mellé a ma is ismert torony.

„A torony sokkal erősebb alapokra épült, mint maga a templomhajó, hiszen a későbbi mérésekből kiderült, hogy a templomnak gyakorlatilag nem volt alapja” - magyarázta Nagy Mihály lelkész.

Már ötven év után romosnak nevezték

A hiányos alapozás hosszú távon súlyos következményekkel járt. A lelkipásztor szerint a korabeli jegyzőkönyvek arról tanúskodnak, hogy már 40–50 évvel az átadás után romos állapotúnak nevezték az épületet. A templom stabilitását később pillérekkel próbálták megerősíteni, amelyek hosszú időn keresztül elegendőnek bizonyultak, hiszen jelentősebb problémákról évtizedeken át nem maradt fenn feljegyzés.

A súlyos romlás körülbelül tíz-tizenkét évvel ezelőtt kezdődött. A lelkész szerint a rendkívüli szárazságok gyorsították fel a templom szerkezetének szétesését. Korábban csak kisebb hajszálrepedések jelentek meg, amelyeket rendszeresen kijavítottak. Az elmúlt évtizedben azonban a repedések látványosan növekedtek: a falak távolodni kezdtek egymástól, különösen az ablakok környékén és a templom keleti részén.

„Évről évre látható volt a romlás. A repedések egyre nagyobbak lettek, és a templom lassan életveszélyessé vált” – fogalmazott a lelkipásztor, hozzátéve, a gyülekezet ezért mintegy öt-hat éve már nem használja az épületet.

Statikusok és mérnökök több vizsgálatot végeztek, hogy kiderítsék: megmenthető-e a templom. A szakvélemények végül egybehangzóan arra jutottak, hogy az alap nélküli szerkezet helyreállítása rendkívül költséges és bizonytalan lenne. „A javítás többe került volna, mint egy új templom építése” – mondta Nagy Mihály.

A gyülekezet ezért az új templom építése mellett döntött. A szükséges dokumentációkat és engedélyeket elkészítették, majd 2026 áprilisának elején megkezdődött a bontás és a törmelék elszállítása. Jelenleg az új templom alapozása zajlik.

Kisebb, de új templom

A régi templom mintegy kétszáz ember befogadására volt alkalmas, a karzattal együtt. Az új épület valamivel kisebb lesz: keskenyebb, illetve körülbelül két méterrel rövidebb. A régi templomból gyakorlatilag semmit nem tudtak megmenteni, egyedül a torony áll, ahhoz építik az új hajót. „Sem a padok, sem más berendezési tárgy nem volt már használható állapotban, viszont megmaradt a kazettás mennyezet egy központi része, valamint a nagyon rossz állapotban lévő szószékkorona. Az orgonát is szétszedtük, azt is megtartjuk” – hangsúlyozta a lelkipásztor.

Az új templom új épületként születik meg. Az építkezés szakaszosan halad, mindig az aktuálisan rendelkezésre álló anyagi források függvényében. A gyülekezet támogatást kapott a román kormánytól az RMDSZ közbenjárásával, Seres Dénes parlamenti képviselő segítségével, az egyházkerülettől, a magyar kormánytól, valamint a Boglár Champ tulajdonosa, Németi Gergely állandó támogatója a gyülekezetnek.A jelenlegi források az alapozási munkálatok fedezésére elegendőek – ismertette a lelkész.

„Kisdoba közössége számára a templom nem csupán egy épület, hanem identitásunk, hitünk és összetartozásunk jelképe. Éppen ezért mindent megteszünk annak érdekében, hogy a tövisháti Kisdobának, a többi településekhez hasonlóan, továbbra is saját temploma legyen. Tudjuk, hogy hosszú és nehéz út áll előttünk, de bízunk benne, hogy összefogással, támogatásokkal és a közösség kitartásával felépíthetjük az új templomot, amely a következő generációkat fogja szolgálni” – nyilatkozta Bogdán Ferenc István polgármester.

Nagy Mihály becslése szerint az eddigi költségek körülbelül 600 ezer lejt tesznek ki, míg az épület szerkezetkész állapotba hozásához további mintegy egymillió lejre lenne szükség. Ezt követnék a belső munkálatok: nyílászárók, padok és egyéb berendezések elkészítése.

Fájdalmas, de elfogadott döntés

A templom lebontása érzelmileg rendkívül nehéz volt a helyiek számára. „Ennek a generációnak ez volt a temploma. Ott keresztelték, konfirmálták, eskették az embereket” – mondta Nagy Mihály. A gyülekezet tagjai azonban nap mint nap látták az épület állapotának romlását, így végül elfogadták, hogy a templom menthetetlen.

Felmerült az a lehetőség, hogy a közösség ne építsen új templomot, hanem a jelenleg használt gyülekezeti központban tartsák az istentiszteleteket, hiszen az épület 150 négyzetméteres imateremmel rendelkezik, és az elmúlt öt-hat évben megfelelően szolgálta a közösséget.

A gyülekezet többsége azonban ragaszkodott egy új templom felépítéséhez. „Egy templomnak más a jellege, más a szentsége” – fogalmazott a lelkipásztor.

Fogyatkozó közösség, élő gyülekezeti élet

A kisdobai és nagydobai református gyülekezet együtt jelenleg 429 lelket számlál. Kisdoba nagyobb közösség, ugyanakkor, sok más erdélyi településhez hasonlóan, itt is komoly problémát jelent az elöregedés és az elvándorlás. „Gyerekeink sajnos nincsenek, nagyon kevés a fiatalság” – mondta Nagy Mihály.

A nagydobai templom ezzel szemben jó állapotban van, mert az épület a kisdobai templomnál mintegy ötven évvel később, téglából készült, megfelelő alapozással. „Statikailag erős” – hangsúlyozta a lelkipásztor.

A kisdobai református közösség története egyszerre szól veszteségről és újrakezdésről. Bár a régi templom eltűnt, a gyülekezet abban bízik, hogy helyén új templom emelkedik, lassan, lépésről lépésre, ahogyan egykor a régi is felépült. „Régen sem épültek fel a templomok egy-két év alatt. Évek, évtizedek kellettek hozzájuk” – emlékeztetett reménykedve Nagy Mihály helyi lelkész.