Az én Erdélyem című tanulmánykötet eloszlatja a történelmi tévhiteket
Történelmi tévhiteket eloszlató könyv fordítását mutatták be péntek délután Marovásárhelyen. Sorin Mitu Az én Erdélyem című történelmi tanulmánykötetről a könyvet magyar nyelvre fordító Sebestyén Mihály, illetve Káli Király István és Király István beszélgettek.
A könyv egyszerű fehér borítója szimbolikus jelentéssel is bír: a benne szereplő írások is egyszerűen, tisztán oszlatják el a történelemmel kapcsolatos tévhiteket, és ebben sok munkája van a szerzőnek is, és a fordítónak is – avatott be a kiadói koncepcióba Király István a Mentor Könyvek kiadóvezetője.
Káli szerint a legfontosabb, amit a könyvről tudni kell, hogy nem román nacionalista írások fordításáról van szó, hanem egy gondolkodó, elemező tudós professzor munkáját tették elérhetővé magyar nyelven.
Sebestyén Mihály történész nyolc hónapon keresztül fordította Sorin Mitu könyvét, amely hat esszét tartalmaz. „Provokált a címmel. Mi az, hogy az én Erdélyem, miért az övé, hiszen a miénk, meg az övék is”- emlékezett vissza a könyvvel való első találkozására a fordító. A szerző a könyvben figyelmeztet, hogy a szövegeket annak tudatában kell olvasni, hogy nincs tanúnk a 19. századból, így amit tudunk, az a leírt szöveg, ami az írástudók helyzetét mutatja be, nem a népét.
Sebestyénnek nem ez az első fordítói munkája, hiszen két évvel ezelőtt Dub László barátja románul megírt novelláskötetét fordította le magyarra, de hangsúlyozta: magyar ember magyarul kigondolt, de románul megírt szövegeinél könnyű dolga volt. Szintén nem bizonyult nehéz falatnak a Mitu-könyv első lefordított fejezete sem, de mielőtt elbizakodott volna, jött a feketeleves, a történelemelméleti szakszöveggel kellett megbirkóznia.
A történész szerint Mitu könyve egy szakirodalmi mérföldkő ebben a témában, hiszen míg régebb erről a térségről keveset lehetett tudni, a tanulmánykötetben egy személyes, a csatákon túli oldalát ismerhetjük meg a kornak. „Nem voltam hajlandó elhinni, hogy csak csatákról szólt az az időszak, nem történt semmi más” – fogalmazott. Mitu a mindennapok mentén írja le az adott korszakot, a történelemórákról ismert alakok emberi oldalát mutatja be.
Így olvashatunk arról a kérdésről, hogy hogyan látták a magyar férfiak a román nőket; hogy mit jelentett a románság számára Európa, miért vontak párhuzamot Íroszág és Erdély helyzete között, de olyan témák is előkerülnek, mint hogy milyen hatással volt Benjamin Franklin Európára; miért idegenek a franciák a románok számára, vagy hogy mit lehet tudni Avram Iancu szeretőiről.
Személyes történetét is belecsempészi az író: Mitu leírja annak történetét is, hogyan vált a himnusz lelkesen énekelő nacionalista románból magyarokat idéző történésszé, aki személyek mentén meséli el a közös történelmet.