Wittgensteintől a privatizációig: Kerékgyártó István a nagyváradi Törzsasztalnál
Tíz évig a tudomány volt az érték, aztán a pénz lett az érték, aztán a politikában a hatalom lett az érték – sűrítette egy mondatba tapasztalatait Kerékgyártó István, a nagyváradi Törzsasztal beszélgetéssorozat novemberi meghívottja pénteken este a Szigligeti Stúdióban.
A Törzsasztal kezdetén Szűcs László főszerkesztő köszöntötte a megjelenteket, majd Tasnádi-Sáhy Péter, a Várad irodalmi szerkesztője bemutatta a folyóirat legújabb számát, majd Kőrössi P. József idézte fel Göncz Árpád egykori köztársasági elnökhöz kötődő emlékeit, akivel az írószövetség titkáraként „Árpi bácsi” ideiglenes köztársasági elnökké választásáig dolgozott együtt. „Öregem, ha jót nem tehetsz, rosszat ne tegyél” – idézte Göncz Árpádot a Törzsasztal beszélgetések házigazdája. Majd a jelenlévők egyperces néma felállással emlékeztek az első köztársasági elnökre, az októberben távozott Adonyi Nagy Máriára és Horváth Károly nagyváradi születésű zeneszerzőre, aki többször is dolgozott a Szigligeti Társulattal, többek között a kisvárdai fesztivál díjnyertes darabja, A mi osztályunk zenéje is az ő szerezte.
Kerékgyártó István meglehetősen későn, 47 évesen lett elsőkönyves szerző. Miután elvégezte a jogot és a bölcsészetet, évekig tanított, Wittgensteint kutatta, majd pénzügyi jogász barátja invitálására megalapították Magyarország első privatizációs tanácsadó cégét, így az egyetemi közeg után bekerült „az újgazdagok szörnyűséges és izgalmas” világába. Volt az Országos Rádió és Televízió Testület államtitkári rangú vezetője, a Horn-kormány idején egy, és az első Orbán-kormány idején még egy évet, innen azért mondott le, mert egy imorális döntést kellett volna meghoznia.
Író barátai közül például Závada Pál és Parti Nagy Lajos biztatták, így jelent meg első, Vagyonregény című könyve, mely a privatizálásról szólt. „Ami ott folyt, azt nem lehetett glasszékesztyűben csinálni” – fogalmazott az író, aki később azt is elmondta, szeretné megírni azt a könyvet, amiben bemutatja, hogyan jutott el Magyarország a rendszerváltástól a mai helyzetig. Kerékgyártó István egy másik oldalát is felvillantotta, mikor elmesélte, hogy Tokióban élő, 14 nyelvet beszélő matematikus barátjával hogyan utazgatnak Ázsiában – a manilai szeméttelepen élőkhöz például egy japán árvaház szervezésében jutottak el, ahol barátjával labdazsonglőrként léptek fel az ott élő gyermekek előtt.
„A hedonizmus mindig izgatott” – mondta Kerékgyártó István Trüffel Milán című könyve kapcsán, melynek főhőse egy „kedves szélhámos”. Hat évig kutatott és írta a könyvet, ez élete nagyon szép korszaka volt, vallotta az író, hiszen részletesen megismerkedett a századforduló Budapestjével, onnan is a Tabánnal, míg felépítette főhősét és annak környezetét. Trüffel Milán Ferenc Ferdinánd lelövésekor Dél-Amerikába emigrál, majd 1933-ban tér vissza Budapestre, ahol emlékiratait írja, miközben egy beszervezett pincér jelentéseiből kívülről is látjuk a figurát. Kerékgyártó István fel is olvasott egy regényrészletet, melynek ízes, múlt század eleji nyelvezte kiáltó ellentétben állt az est után, a Szigligeti Társulat művészei által bemutatott, Hurok című regényéből készült Puzzle című darabbal. A Puzzle egy olyan világban játszódik, melyet a szerző közelről ismer, és érzékletesen mutatja be a miniszter, az államtitkár, az igazgató, a vállalattulajdonos, a boltvezető, a pénztárosnő, annak drogos öccse és barátnője közötti, emberhalállal végződő, sok esetben az alapvető emberségtől is megfosztott hatalmi viszonyokat.