Rögös úton, de haladnak a székelykapuk restaurálásával Háromszéken
Az elmúlt öt évben kilenc székely kaput restauráltak a szakemberek a háromszéki önkormányzat fenntartásában működő Székely Nemzeti Múzeum megbízásából a Székelykapu-felújító Program során, számolt be Vargha Mihály. A sepsiszentgyörgyi múzeum igazgatója szerint a kezdeményezés célja megmenteni a pusztulástól a székelység azon szimbólumát, amely évszázadok óta fába vésve magába öleli a népi gondolatot és érzésvilágot.
Vargha Mihály fontosnak tartja a székelykapuk megmentését, mely nagy szereppel bír identitásunk megőrzésében, de rámutatott, hogy az általa vezetett intézmény csak a területén lévő tárgyakat tudja felújítani, ezért volt szükség arra, hogy a futásfalvi kaput is átköltöztessék a múzeum kertjébe. Ugyanakkor bírálta a Kovászna megyei Műkincsvédelmi és Művelődésügyi igazgatóságot, amiért egyetlen műemlékkapu van nyilvántartásukban, holott feladatuk lenne azok feltérképezése és megvédése.
A Székely Nemzeti Múzeumon belül 2011-ben öt kötött székelykaput sikerült felújítani, így az 1875-ből származó zetalaki-, az 1832-es szemerjai, a 1761-es csíkmenasági, 1778-as kézdimartonfalvi és a 1751-es dálnoki kapukat, amelyeken kicserélték a ráklábakat és kiegészítették a zsindelyezést. Mihály Ferenc szovátai farestaurátor vezetésével feljavították a Kós Károly által 1913-ban tervezett gyalogkaput is.
2012-ben az udvarhelyi Demeter István segítségével kiegészítettek és felújítottak egy futásfalvi kaput (1833), amelyet a múzeum udvarában fel is állítottak. 2013-ban Kulcsár József adományának köszönhetően a szakemberek nekiláttak egy szemerjai gyalogkapu (1930) felújításának, a munka még folyamatban van. Tavaly a futásfalvi Márton Zoltán kapuját (1711) födték újra, számolt be Varga Mihály.
Hozzátette: Kovászna megyében még tucatnyi felújítandó kapu van, viszont csak az ötven évesnél öregebbet lehet védetté nyilvánítani, abban az esetben, ha a faragása eredeti, a minták egyediek és az illető vidékre jellemzőek. „Ezt szakértők állapítják meg, akik kutatják a kapukat, ismerik az egyes vidékek jellegzetes motívumait. Háromszéken a csernátoni Haszmann Józsefet és Haszmann Pált tartom a legjobb szakértőknek.” tette hozzá a múzeumigazgató.
„Döbbenten vettük tudomásul, hogy a Kovászna megyei Műkincsvédelmi és Művelődésügyi igazgatóságon egyetlen műemlékkapu van nyilvántartásban”, nyilatkozta Vargha Mihály, aki szerint az igazgatóság feladata lenne többek közt, hogy ezeket a fából készült, rendkívül sérülékeny, efemer kapukat feltérképezze, nyilvántartásba vegye, védje, figyelmeztesse a tulajdonosokat a veszélyeztetettségükre. Hozzátette, az ügyben nagy felelőssége van a falvakon tevékenykedő értelmiségieknek is, akiknek feladata lenne figyelni és a falu vezetőségével együttműködve megmenteni a pusztuló értékeket.
Vargha magyarázata szerint Háromszéken a viszonylag hamar beköszöntő polgárosodás miatt nagyságrendekkel kevesebb székelykapu van, mint Hargita megyében, pontosan ezért érdemel fokozott figyelmet a sorsuk.