A Marosvásárhelyi Nemzeti Színházba látogattak és néztek be a színpad mögé, az öltözőbe, a ruhatárba és a sminkszobába a Női Akadémia keddi rendezvényének résztvevői.

Rendhagyó eseményre hívta tagjait és szimpatizánsait kedd délután a Női Akadémia. Ahogy Koreck Mária szervező mondta, minden témakört megpróbálnak bejárni, ezért ez alkalommal másként ismerkedtek a színházzal, belülről tekintették meg azokat a helyeket, ahol egy-egy produkció készül, ahol a színészek estéről estére különböző szerepeket öltenek magukra.

A Női Akadémia résztvevőinek Gáspárik Attila előbb egy rövid színháztörténeti ismertetőt tartott, elmondta azt, hogy elsőként Marosvásárhelyen és Erdélyben magyar nyelvű színjátszási jogot Aranka György nyert, addig ugyanis a német volt a színház nyelve. Az első kőszínházat Erdélyben Oravicabányán építették a bécsi Burgtheater mintájára. A Maros-parton előbb deszkabódékban játszottak a színészek, majd egy deszkaszínház állt rendelkezésükre a vár falához építve. Az leégett, azt követően pedig az Apolló-épület nagy szalonjában léptek fel a vendégtársulatok.

Kántorné Engelhardt Anna szebeni születésű, német anyanyelvű volt, a magyar színjátszás úttörőjévé vált, az első nagy drámai színésznők között tartja nyilván a színháztörténet. Élete Marosvásárhelyen színházi jegyszedőként ért véget, sírhelye a katolikus temetőben található. A Székely Nemzeti Színház 1946-ban nyitotta meg kapuit – mondta az igazgató, kitérve Kemény János, Janovics Jenő, Tompa Miklós szerepére, majd az új, a jelenlegi színházépület sajátosságaira.

Ma, a legnagyobb eredmények mellett is a közönség becsábítása a cél, a csoportos együttlét örömének a visszahozása. „Mi igazi romániai, erdélyi magyar nemzeti színházként működünk, nem kell népszínházként működnünk” – fogalmazott Gáspárik a művészi színvonalra, az igényes alkotásokra utalva. „Nincs színház nézők nélkül” – vonta le végül a következtetést az igazgató, majd sétára hívta közönségét. A nézőtéren, a protokollteremben kezdték. A tűzoltó már harminc éve dolgozik a színházban – hangzott el az ismerkedésen. A protokollteremben, ahol az olvasópróbákat tartják, a színesre festett székek a legrégebbiek a színházban. A kisteremben éppen szünetet tartott az orosz rendező, Tufan Imamutdinov, aki három nyelven dolgozik a Tompa Miklós Társulattal. Orosz nyelvről románra fordítja a tolmács a rendezői utasítást, amit a színészek magyarra, majd ugyanúgy vissza románra és arról oroszra. A bemutatóra, amelyben Nicu Mihoc román színész magyar nyelven debütál, október 24-én kerül sor.

Egy normális előadáshoz általában 60-70 próba szükséges, napi 6-7-8 óra munkával – adta az érdeklődők tudtára Szakács László ügyelő. Eszter, a fodrásznő a My Fair Lady előadásán körülbelül 50 frizurát készít a színészeknek, Etelka női öltöztető, Aranka a férfiszínészeket segíti az öltözködésben. A próbaruhák, a jelmezek ott sorakoznak egymás mögött a vállfákon, hiszen „utcai ruhában nem megyünk színpadra” - hangsúlyozta Gáspárik.