Nőnek lenni jó vagy hátrány?
Női képzések, női szakmai megbeszélések, női fórumok, tanácskozások – egyre gyakrabban hallunk ilyen s ezekhez hasonló eseményekről. Mit is jelent nőnek lenni, milyen is az önmagával elégedett, esetleg elégedetlen, többre vágyó nő napjainkban – erre a kérdésre kerestük a választ.
Női jogok, női szerepek a társadalomban
Romániában 2001-ben törölték el azt az 1864-es polgári törvénykönyvet, amely többek között szófogadásra kötelezte a nőt férjével szemben, vagy nem engedte, hogy a nő pénzt vegyen ki a bankból a férj jóváhagyása nélkül.
Minderről Karácsonyi Erdei Etel marosvásárhelyi jogász beszélt az RMDSZ Női Szervezetének Női akadémia című rendezvényén, amelynek témája a nők szerepe volt a gazdasági életben.
Elhangzott: a 9. században arról vitatkoztak az egyházatyák, hogy van-e lelke a nőknek. Az ókori Rómában a családon belül jutott némi tisztelet a nők számára, míg az ókori Görögországban rabszolgák voltak a nők. Alig száz esztendeje a munkásnők szabadon rendelkezhettek a bérükkel – szögezte le egy 1907-es törvény. Egy 1955-ben kiadott háztartási kézikönyv többek közt arra ad jótanácsokat, hogy hogyan várja a feleség meleg vacsorával a férjét, mit tegyen, vagy mit kerüljön a családi béke érdekében, hogyan viselkedjen a férjével, hogy ne zavarja annak lelki nyugalmát, fizikai kényelmét.
Mai viszonyulás a nőkhöz
„Nő vezeti azt az autót, látszik, nem szabadna könyvet adni a kezükbe”. „Március 8-án, egyszer egy évben a nők is berúghatnak, annyit ihatnak, amennyit csak akarnak”. „Egy nőnek elég ennyi fizetés”. „Nekem egy nő ne mondja meg, hogyan tervezzek egy házat” – ezek azok a hangos véleménynyilvánítások, amelyeket férfiak fogalmaztak meg és mondanak ki nap mint nap nők jelenlétében.
Érdekessége a dolognak, hogy ezek a férfiak szakmailag sokkal alacsonyabb színvonalon állnak, mint nagyon sok nő a mai társadalomban. Többnyire sofőrök, taxi-, autóbusz-, teherautó-sofőrök. „Elnőiesedtek a szakmák, nőuralom van” – ugyancsak férfiak szájából hallható.
Annak ellenére, hogy ma már nincs is olyan szakma, ahol ne lennének nők, mégis a vállalatok élén, az intézmények igazgatói pozícióiban többségben találhatók férfiak. Még ott is, ahol a munkatársak többsége nő, a főnök férfi. Mintha létezne egy üvegplafon, amit a nőnek, bár elvileg minden lehetősége megvan a fejlődésre, a karrierépítésre, szinte képtelenség áttörnie.
Bankok, színház, bábszínház, rádió, - kereskedelmi, közszolgálati egyaránt, napi-, heti-, havilapok, televíziók, .... ahol többnyire nők dolgoznak, de a főnökök férfiak.
Milyen az igazi nő?
Az igazi nő magas sarkú cipőben jár. No nem állandóan, de amikor teheti, nőies lábbelit húz: szép csizmát, vagy félcipőt, mert attól érzi nőnek magát. Vagy attól is. Anna, aki mindezt megosztotta velünk, festi a haját, mindig az alkalomnak megfelelően öltözködik és magas sarkú cipőkről álmodik.
„Nőnek lenni azt jelenti számomra, hogy mindig ápolt vagyok. Például soha nem megyek ki a házból, még a sarki boltig sem tréning ruhában, vagy kifestetlenül. A hajam mindig rendezett, nem csak kint az emberek között, de otthon is. Pecsétes, szétfoszlott, megkopott ruhát soha de soha nem veszek magamra. Sütés-főzés után azonnal lezuhanyozom, hajat mosok és átöltözöm, soha nem ülök le ételszagú ruhában, olajszagú hajjal” – sorolja Anna, aki főz, vasal, varr és köt, rendben tartja a házat, gazdálkodik a családi költségvetésből, lelki támaszt nyújt a családtagjainak, miközben dolgozik, a hivatásának él, ugyanakkor szabadidejének egy részét a hobbijának szenteli, olvas, színházba és moziba jár, a barátnőivel havi rendszerességgel találkozik valamelyik vendéglőben, vagy kávézóban.
Eszter viszont soha nem érezte magát jól a bőrében nőként. „Én nem vágyom pasi lenni, de úgy érzem, hogy annak kellett volna születnem” – mondja határozottan, majd gyorsan azt is hozzáteszi, hogy soha nem operáltatná át magát, de mindig úgy érezte, hogy fiúnak kellett volna születnie. „Férfipárti vagyok szinte mindenben. Gondold végig, évezredek óta a nők tömkelege veri át a pasikat azzal, hogy terhesek lesznek, szende pillantással elvetetik magukat feleségül, majd csodálkoznak, hogy tönkremegy a házasságuk” – fogalmaz Eszter, aki odaadó családanya, háztartást vezet, gyerekeinek tortát süt, pulóvert köt, férjének kedvenc ételeit főzi, közben fogorvosként dolgozik. „A férjem szerint ízig-vérig, kívül-belül nő vagyok. Szerintem kemény nő, férfias” – magyarázza.
Elfogadni önmagunkat
Ahhoz, hogy az ember megfelelően kommunikálhasson, hogy a konfliktusait kellően megoldhassa, el kell fogadnia önmagát. Hibáival, gyengeségeivel, különlegességeivel, erősségeivel együtt. Vállania kell azt is, ha jó valamiben. „Igen, én ebben jó vagyok, ezt jó tudom csinálni. Álljunk ki és vállaljuk!” – biztat Ferenczi Enikő. A mentálhigiénés szakember szerint a nőnek vállania kell nőiségét, az ebből adódó sajátosságait, a vonásokat, amelyek csak őt jellemzik.
„Sok mindenről árulkodik a járásunk, a testtartásunk, a nonverbális kommunikációnk, a ruházat, amit viselünk, a testbeszédünk” – magyarázta a szakember.
Ha belép egy férfi a terembe, azonnal nővé változik az a lány, vagy asszony, aki bent van. Annyira lesz férfi a férfi, amennyire a nő az nő. Lehet beszélni elnőiesedő szakmákról, vagy elférfiasodó nőkről, nőisedő férfiakról, mégis igazi nők csak egy férfi közelében lehetünk, és ez kortól függetlenül érvényes valamennyi nőre.
Kérdés, hogy merjük-e vállalni nőiségünket, mellünket, idomainkat, sorsunkat - vagy nem, és akkor inkább meggörbítjük vállunkat, próbálunk semlegessé válni, női sajátosságainkat eltitkolni. És mindezt az év minden napján, nem csak nőnapon.