Kultúráról, oktatásról, szociális kérdésekről, életmódról, egészségről beszélgettek, vitatkoztak Marosvásárhelyen a Női Akadémia alakuló tanácskozásán a Bernády Házban szombaton. Az eseményre az RMDSZ Nők Szervezete támogatásával került sor.

Koreck Mária, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének szociális kérdésekkel foglalkozó alelnöke, a Maros megyei RMDSZ Nők Szervezetének alelnöke, a Női Akadémia szervezője bevezetőjében azt hangsúlyozta, hogy szükség van a női szervezetekre. Egy olyan Női Akadémiára, amely a nyugati országokban működő női népi egyetemek mintájára jöjjön létre, amely szakmai összefogást tűz ki céljául a társadalomban, az oktatás, kultúra területén felmerülő kérdésekben, szociális nehézségek, valamint egészségügyi problémák megoldásában nyújtson támaszt, szorgalmazza az esélyegyenlőséget és teremtsen lehetőséget a nők számára a szakmai, valamint a segítőkészség- és hajlam kiteljesedésére. 

„Néha elszigetelődünk: a családban, vagy szakmailag zárkózunk el, így az esélyegyenlőség elég távoli. És  bár választhatunk, legtöbbször kényszer alatt választunk, nem szabadon tesszük meg ezt” – fogalmazott Koreck Mária, aki szerint amíg ez a választási lehetőségünk korlátozott, addig nem lehet szó esélyegyenlőségről.

 „A most alakuló Női Akadémia egy kicsit másabb lesz, mint amit eddig megszoktak az emberek, nem olyan, mint ahogyan a férfiak politizálnak például, vagy összegyűlnek tanácskozni” - fogalmazott Csép Andrea , a Maros megyei RMDSZ Nőszervezetének elnöke.  „Általában mindenhol ott szoktunk lenni a rendezvényeken, dolgozunk, de mindig háttérben vagyunk. Kötelezőnek érezzük ezeket a feldatokat, de jól esik, ha naponta kétszer megköszönik” – fogalmazott, hozzátéve, hogy itt, ebben a szervezetben nem kötelező semmi, mindenki tudja, mi a dolga, mi a feladata, képes helytállni az élet különböző területein és habitusának, felkészültségének, lelki alkatának megfelelően választhat magának feladatot.

Csép Andrea a felmerülő problémák között kiemelte például azt, amit eddig csak az érintettek ismertek, hogy a 2-3 éves közötti gyerekek nem járhatnak már bölcsödébe, de még óvodába sem, ezért az édesanyák nehéz döntés elé kerülnek, hogy a hivatást, a munkát válasszák-e, vagy a családot, a gyereknevelést, amiért nem jár jövedelem. Az is jellegzetes probléma, hogy nincsenek logopédusok a megyében, hiányoznak az iskolapszichológusok, azok a szakemberek, akiknek a tanácsáért a városba kellene utazniuk a gyerekekkel a vidéki szülőknek.

A munkahelyhiány kapcsán elhangzott az, hogy ez a nőket méginkább érinti, mint a férfiakat. Görgényüvegcsűrön például a nők 90 százalékának nincs munkahelye. „Nem azért mert nem akar, vagy lusta, hanem mert nincs lehetősége” – hangsúlyozta Csép Andrea.

Történelmi női személyiségeket idézett fel Lazsádi Csilla, akik az oktatásban nagyot, maradandót alkottak: Árva Bethlen Kata, aki a tizenhárom árva mellett iskolát szervezett, Brunszvik Teréz, az első magyar óvoda létrehozója, akinek kezdeményzését követően 80 óvoda alakult meg az országban, Mária Montessori orvos Olaszországban a 19. században. Szó esett azokról a sztereotípiákról, amelyek a nőket, a női tevékenységeket, az egyes szakmák elnőiesedését övezi, illetve azokról a feladatokról, tevékenységekről, amelyek „tipikusan nőiesek”.

Erősek vagyunk-e, vagy erőtlenek, hallatjuk-e a hangunkat? Mennyire van értékelve ma a pedagógusi szakma? Vajon összefügg-e az, hogy a pedagógusok alulfizetettek azzal, hogy a nők általában kevesebbet keresnek, mint férfitársaik? – ezek a kérdések hangzottak el többek közt Lazsádi Csilla vitaindítójában.

Kilyén Ilka színművész a férifiak és nők közötti különbözőségekre hívta fel a figyelmet, azokra a pszichológiai jellegzetességekre, amelyek a férifiakra és nőkre jellemzőek, hasonlóságokra és külnbözőségekre. A kommunikáció szükségességét hangsúlyozta, amely révén jobban megismerhetjük egymást, egymás problémáját, tehát ezáltal jobban, többet is segíthetünk egymásnak, tanulhatunk egymástól.   

Lorenzovici Anna háziorvos az életmódról, a betegségről, az egészséges állapotról beszélt, rámutatva arra, hogy milyen összefüggés létezik az oktatás, a szociális kérdések, a kultúra, az életmód és az egészség között.  „Amikor egészségről beszélünk, akkor általában fertőzésekre, katasztrófákra gondololunk, holott sokkal jobb lenne, ha a különböző dimenziókra gondolnánk, hiszen a betegség csak a jéghegy csúcsa, annál sokkal több.

Az egészséges életmódra való törekvés feltétele a lelki kiegyensúlyozottság, helyes táplálkozás, mozgás” – mondta, arra is felhíva a figyelmet, hogy az általános tanácsokat nem lehet mindenkinél egyformán alkalmazni, mindig személyre kell szabni a tanácsokat, az egyént kell figyelemmel tartani. Ugyanakkor szükséges a testi és lelki önismeret, ami már a születésünktől kezdődik, és függ attól, hogy hogyan nevelnek a családban, majd az iskolában, a társadalomban mit tanulunk, mit teszünk magunkévá.

Csata Éva pszicgológus a szociális kérdésekről beszélt, arról, hogy ma már nem működik az, ami ezelőtt húsz évvel még igen, hogy a különböző egyesületek, alapítványok önmaguktól oldottak meg kérdéseket. Ma már sokkal többre, teljes összefogásra, együttműködésre van szükség egy-egy bonyolult probléma megoldásánál.  

A vitaindító előadások és hozzászólások után két tematikus műhelyben folytatták a beszélgetést a résztvevők: a szociális kérdésekről és az oktatás problémájáról, valamint a jogi, esélyegyenlőségi kérdésekről.