A gyerekeknek szóló mainstream tartalmakban a 2000-es évek óta egyre erősebben megjelennek és elkülönülnek egymástól a nemi szerepek és a hozzájuk kapcsolódó sztereotípiák, miközben a kisiskolás korosztályt ez még nem foglalkoztatja, hívja fel a figyelmet Kassay Réka animációs rendező, a Sapientia EMTE Média Tanszékének tanára, aki erdélyi gyerekek és szüleik körében végzett médiafogyasztási kutatást, és ez alapján foglalkozik a témával a Zoom animációs stúdió blogjának új bejegyzésében, érdekes szempontot adva a Meseország mindenkié című könyv kapcsán kibontakozó vitához.

Az, hogy egy mesehősnek csak egy, nagyon határozott neme lehet a kettő közül, az a mesékben egyáltalán nem olyan egyértelmű. Sőt, pont a gyerekeknek szóló tartalmakban jellemzőek a semleges nemű szereplők. Gondoljunk csak az állatszereplőkre, akik nem beszélnek, vagy gyerekhangon szólalnak meg (pl. a Kisvakond vagy Zsebibaba). De több fokozat is megfigyelhető, mert gyakran a szereplők hangjából, nevéből, vagy a történet kontextusából lehet a nemekre következtetni.

A Tom és Jerryben például nincs különösebb jelentősége a nemeknek, gyakorlatilag minden szereplő hímnemű, amit a nevük tesz egyértelművé (még a kutya is, akinek amúgy az egyik fő attribútuma, hogy gondoskodik a kölykéről). Csak néha kerül elő egy-egy olyan aspektus, amelyben felmerülnek a tradicionális nemi szerepek (például amikor egy macskalány vagy egérlány jelenlétével bekerül a sztoriba egy romantikus szál). 

A szereplő hangja egy különösen érdekes kérdés. Erre nagyon jó példa Moomin, a Tove Jansson finn író (Svédországban kiadott) könyve alapján készült japán sorozat főszereplője, akinek a nemi attribútumai nem teljesen egyértelműek (és hogy mennyire nem azok, azt az is jelzi, hogy az egyik magyar szinkronban fiú-, a másikban lány hangon szólal meg, az eredeti japán hangja pedig semlegesebb, gyerekhang).

Mint ahogy az sem egyértelmű, hogy a barátnőjéhez, Horkicához fűződő kapcsolata egy nagyon mély barátság, vagy egy kezdődő szerelem. Olvasd tovább a bejegyzést a Zoom Studio blogján, ahol többek között a Tévémaci nemi sztereotípiák szerinti átalakulásáról és a Barbie-hercegnős rajzfilmekről is szó esik.