Törökország formálisan kérelmezte felvételét a BRICS+ gazdasági együttműködésbe, amelynek két oszlopos tagja Oroszország és Kína. Erdoğan elnök régebb óta próbál egyensúlyozni a nemzetközi porondon szemben szembenálló blokkok között, de egyes nyugati megfigyelők szerint ezúttal túltolta a lavírozást.

Recep Tayyip Erdoğan a minap felszólította Oroszországot, hogy szolgáltassa vissza a Krím-félszigetet Ukrajnának. Pár nappal korábban, szeptember másodikán Törökország formálisan kérelmezte felvételét a BRICS+ gazdasági együttműködésbe, amelynek egyik alapítója Oroszország. A két lépés normális körülmények között kizárná egymást, de nem a jelenlegi helyzetben, illetve nem akkor, ha a török elnökről van szó.

Erdoğan nem először feszegeti a határokat nyugati szövetségeseivel. 2019-ben az Egyesült Államok akkori elnöke, Donald Trump kizárta a NATO-tag Törökországot az F-35 vadászrepülőgépet fejlesztő Joint Strike Fighter (JSF) programból, miután Ankara Oroszországtól vásárolt S-400-as légvédelmi rendszereket. Ezeket soha nem helyezték üzembe, és augusztusi hírek szerint Moszkvával baráti kapcsolatokat ápoló harmadik országoknak adnák el őket, megnyitva a lehetőséget Törökországnak, hogy újra csatlakozzon az F-35-ös programhoz. Egyes nyugati megfigyelők szerint azonban az amerikai kormánynak Törökország BRICS- csatlakozását „az S-400-as beszerzés diplomáciai megfelelőjeként kell kezelnie”.

Kihívás a Nyugatnak

A BRICS nevét az alapítók – Brazília, Oroszország, India, Kína és a Dél-Afrikai Köztársaság – angol megnevezésének kezdőbetűiből rakták össze. Elvileg gazdasági együttműködési szervezet, de nem titkolt célja egy pénzügyi rendszer létrehozása a Breton Woods-i intézmények (Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank, Világbank, Nemzetközi Valutaalap) alternatívájaként, nem utolsó sorban pedig az amerikai dollár aláásása a világ legfontosabb tartalékvalutájaként. Ebből a szemszögből nézve Törökország nem egyszerűen üzletelne a Nyugat kihívóival, hanem a kihívás része lenne.

Az öt alapítóhoz idén négy új tag csatlakozott: Irán, Egyiptom, Etiópia és az Egyesült Arab Emirátusok. Törökország felvételéről az októberben, a tatárföldi Kazanyban tartandó BRICS-csúcson dönthetnek.

A bővítés utáni BRICS+ adja a világ GDP-jének több mint harmadát, a kőolaj-kibocsátás több mint negyedét, illetve az élelmiszer-termelés több mint felét. Noha úgynevezett fejlődő országok alkotják, a csoport összesített GDP-je vásárlóerő-paritáson meghaladja a legfejlettebb országokból (Egyesült Államok, Olaszország, Kanada, Franciaország, Németország, Japán, Egyesült Királyság) álló G7-ét.

A BRICS nemcsak gazdasági kihívást jelent a Nyugatnak, hanem politikait is. Tagjai nemcsak nem sorakoztak fel Moszkva ellen Ukrajna kérdésében, de India és Törökország például a Nyugat fejcsóválása ellenére növelte az orosz energia beszerzését, ráadásul hajlandó rubelben fizetni.

A BRICS soros elnökségét tavaly ellátó Dél-Afrika szerint negyven állam jelezte csatlakozási szándékát, 22 pedig formálisan kérelmezte a taggá válást. Európai uniós illetékesek komolyan számolnak azzal, hogy az egyelőre állandó titkársággal sem rendelkező informális „szervezet” saját valutát vezethet be, bár ennek a realitása éppen a bővítés(ek) miatt csökkenhet.

Nincsenek előfeltételek

A törökországi közvélemény pártállástól függően lelkesen vagy kritikusan viszonyul a csatlakozás ötletéhez.

Az Erdoğan-kormányt támogató Hazafias Párt (Vatan Partisi) által kiadott Aydinlik című lap történelmi fordulatként, „a Nyugat béklyóinak lerázásaként” értékelte a lépést. A cikk szerint a BRICS-hez való csatlakozás teljesen új fejlődési lehetőségeket nyit meg Törökország előtt az Új Fejlesztési Bank révén. A pénzintézetet 2015-ben hozták létre BRICS Fejlesztési Bank néven, azzal a céllal, hogy a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) alternatívájává váljon. Az Aydinlik cikke nem is mulasztja el összehasonlítani a két szervezetet kiemelve, hogy a nyugati pénzintézetekkel ellentétben a BRICS bankja nem támaszt előfeltételeket, és nincs „rejtett agendája”. „A történelem azt mutatja, hogy az IMF a világ egyetlen országának sem tett jót. Éppen ellenkezőleg, instabilitásba, káoszba és a Nyugattól való függésbe sodorta ezeket az országokat” – hangsúlyozza a lap szembeállítva az IMF-fel a BRICS „demokratikusságát”. Konkrétan arra utal, hogy az alapító tagok, függetlenül a gazdaságuk méretétől, egyenlő mértékben befolyásolhatják a bank döntéseit, hiszen egy–egy szavazattal rendelkeznek az igazgatótanácsban. A cikkíró nagyvonalúan átsiklik afölött, hogy a később csatlakozó tagok szavazati aránya – így Törökországé is – nem haladhatja meg a 7 százalékot.

Ami a kormánypárti újságnak erény, az ellenzéki Kararnak az a BRICS legnagyobb bűne. „A kínai-orosz irányítású BRICS-csoportban senki nem beszél olyan kérdésekről, mint az emberi jogok és a jogállamiság. A kormány számára ez kényelmes, de a következő években látni fogjuk, hogy a BRICS-tagság nem járható út. És attól tartok, hogy a kár jelentős lesz” – mutat rá a kormánykritikus lap veterán újságírója. Az íróként is ismert Taha Akyol emlékeztet, hogy 2011-es kormányprogramjában Erdoğan még az európai uniós csatlakozást nevezte „a legjelentősebb modernizációs lépésnek a köztársaság alapítása”, azaz 1924 óta. Ez még a török elnök regnálásának első szakaszában történt, amikor az országot nem vezérként, hanem egy csapat vezetőjeként irányította. Az Erdoğan-éra első tíz évében az egy főre eső gazdasági kibocsátás háromezer dollárról 12 600 dollárra emelkedett, a következő évtizedben viszont a növekedés mindössze 510 dollár volt. „Az ideológia vezérelte politika felmérhetetlen károkat okoz” – mutat rá a Karar cikke.

Az Európai Unióval és általában a Nyugattal szembeni váltás ugyanakkor nem annyira meglepő, még egyes nyugati elemzők szerint sem. Erdoğan úgy gondolja, alighanem okkal, hogy a Nyugat soha nem fogadta el teljesen Törökországot – mutat rá a legnagyobb példányszámú svájci lap. Most, hogy az Egyesült Államok által vezetett Nyugat dominanciája véget ért, a többpólusú világban Ankara egyensúlyozni próbál a blokkok között. „Legnagyobb előnye azonban továbbra is a NATO-tagság és Európa közelsége. Nélkülük Törökország csak feleannyira lenne érdekes a BRICS-országok számára. Erdogan emiatt soha nem adja fel a Nyugatot” – véli a Tages-Anzeiger.