Harminckét járásból három régió, csaknem kilencszáz polgármesteri hivatalból alig háromszáz maradna Moldova nagyszabású közigazgatási reformja után. Vasile Tofan kormánya a szovjet eredetű, költségesnek és túlméretezettnek tartott rendszer felszámolásától hatékonyabb államot vár, a terv azonban máris vitát váltott ki arról, hogy valóban közelebb kerül-e a döntés az emberekhez, vagy éppen ellenkezőleg, távolabb.

Vasile Tofan miniszterelnök október 1-jén ismertette a kormány tervét, amely felszámolná Moldova jelenlegi, 32 járásra épülő második szintű közigazgatási rendszerét. Helyette három nagy egység jönne létre. Az északi régió 11 jelenlegi járást fogna össze, központja Bălți lenne, a középső régió 13 járásból állna chișinăui központtal, míg a hét déli járást tömörítő régió székhelye Cahul lenne. Bălți és Chișinău ugyanakkor nem tartozna az azonos nevű központ köré szerveződő régióhoz, hanem megtartaná különálló közigazgatási státuszát. Gagauzia autonómiáját sem érintenék, a jelentős bolgár kisebbséggel rendelkező Taraclia járásból pedig másodfokú municípiumot alakítanának ki.

A változás nem állna meg a járások megszüntetésénél. A jelenlegi 898 polgármesteri hivatal helyett a reform végén nagyjából 292 működne, az új önkormányzatoknak legalább háromezer lakossal kellene rendelkezniük. A kormány elképzelése szerint a kisebb számú, nagyobb önkormányzat több pénzzel, erősebb szakapparátussal és szélesebb döntési jogkörrel működhetne. Az állampolgároknak a kabinet ígérete szerint nem kellene Bălțibe, Chișinăuba vagy Cahulba utazniuk azokért az ügyekért, amelyeket ma helyben intéznek. Az oktatás, a szociális ellátás, az egészségügy, a rendőrség és más közszolgáltatások helyben maradnának, csak az irányításuk kerülne más intézményekhez. A járások tulajdonában lévő könyvtárak, művelődési házak, művészeti és sportiskolák vagy ifjúsági központok ugyancsak az adott településen működnének tovább.

A megtakarítást elsősorban a párhuzamos adminisztratív struktúrák felszámolásától várják. A 32 járás együttes költségvetése 2025-ben mintegy kilencmilliárd moldovai lej volt, ennek azonban 77 százalékát az oktatás finanszírozására fordították. Ez a pénz tehát nem tűnik el a rendszerből, a valódi megtakarítás a járási hivatalok és az egymást átfedő intézmények leépítéséből származna. A kormány egyelőre nem közölte, pontosan hány állás szűnik meg, és azt sem, mekkora összeg maradhat évente az államkasszában.

Megalakulnak a régiók, de pontosan mi lesz a feladatuk?

Éppen ez az egyik legfontosabb kérdés a tervezett reform körül. A moldovai városokat és községeket képviselő önkormányzati érdekszövetség, a Moldovai Helyi Hatóságok Kongresszusa, román rövidítéssel CALM támogatja a közigazgatási rendszer átalakítását, a háromrégiós felosztással kapcsolatban azonban több fenntartást is megfogalmazott. Viorel Rusu, a szervezet jogi szakértője szerint a kormány úgy döntött az északi, középső és déli régió létrehozása mellett, hogy előtte nem tisztázta kellő részletességgel, milyen feladatokat kapnak majd ezek az új közigazgatási egységek. Rusu azt is kifogásolta, hogy a háromrégiós változat kiválasztásakor a CALM képviselőivel nem egyeztettek. Szerinte előbb azt kellene meghatározni, mit fognak csinálni a regionális tanácsok, és csak ezután eldönteni, hány ilyen egységre van szükség.

A kifogás azért sem pusztán elméleti, mert Moldovában jelenleg is több olyan területi állami intézmény és regionális fejlesztési szervezet működik, amely részben hasonló feladatokat lát el. A bírálók ezért attól tartanak, hogy a járások megszüntetésével nem feltétlenül lesz egyszerűbb a rendszer, hanem újabb, egymással párhuzamosan működő szervek jelenhetnek meg. Rusu szerint ráadásul az elmúlt években az oktatás, a szociális ellátás és több más közszolgáltatás irányítása már eleve visszakerült az állam területi szerveihez. Ebből a szempontból szerinte Moldova az utóbbi időben inkább a központosítás, mintsem a decentralizáció irányába haladt.

A finanszírozás körül is sok a bizonytalanság: Olga Ursu, az ellenzéki Alternativa parlamenti frakciójának alelnöke attól tart, hogy a pénzügyi források jelentős része az új régióknál összpontosulhat, miközben a települési önkormányzatok továbbra sem jutnak elegendő saját bevételhez. Érvelése szerint ebben az esetben egy-egy község vagy város részben attól függhet majd, hogy a regionális vezetés milyen forrásokat juttat számára. Ez különösen kényes kérdés Moldovában, ahol az önkormányzatok jelentős mértékben függenek a központi költségvetésből érkező támogatásoktól.

A reform politikai ellenzői alkotmányossági kifogásokat is megfogalmaztak. A moldovai alkotmány 110. cikke a második szintű területi közigazgatási egységek között járásokat említ, régiókat viszont nem. Erre hivatkozva Igor Dodon volt államfő és más ellenzéki politikusok azt állítják, hogy a három régió létrehozásához alkotmánymódosításra is szükség lehet. A kormányoldal ezzel szemben arra hivatkozik, hogy a moldovai alkotmánybíróság már 1999-ben kimondta: önmagában a második szintű közigazgatási egység elnevezése nem alkotmányossági kérdés. Az önkormányzati érdekszövetség ennél óvatosabban fogalmaz. Szerintük nem elsősorban azon kell vitatkozni, hogy járásnak vagy régiónak hívják-e az új egységeket, hanem azon, milyen jogkörük, vagyonuk és pénzügyi önállóságuk lesz.

Kapcsolódó

150 kilométerre Romániától: mi maradt Európa rettegett lőszerraktárából?

Bukarest számára a cobasnai raktár jelentőségét nem a robbanás közvetlen veszélye, hanem egy ellenőrizetlen orosz katonai objektum tartós jelenléte adja.

Moldovai Köztársaság Transznisztria Moldova Chișinău

Külön vitát vált ki a települési rendszer átalakítása is. A kormány terve szerint egy önkormányzatnak legalább háromezer lakost kellene ellátnia, ami számos kisebb falu esetében összevonást jelentene. A CALM ezt a határt túl merevnek tartja. Az önkormányzati érdekszövetség szerint ezért nem elegendő kizárólag a lakosságszám alapján eldönteni, mely településeket kell egyesíteni. Figyelembe kellene venni a közlekedési kapcsolatokat, a helyi infrastruktúrát, az önkormányzatok pénzügyi életképességét, a földrajzi adottságokat és mindenekelőtt az érintett lakosság véleményét.

A kormány még idén ősszel a parlament elé vinné a szükséges törvényeket, hogy az új rendszer már a 2027-es helyhatósági választásokra felállhasson. Addig azonban nemcsak a térképet kell újrarajzolni. Dönteni kell a megszűnő járások vagyonáról, az alkalmazottak sorsáról, a regionális tanácsok feladatairól, a pénzek elosztásáról és arról is, milyen mozgástér marad azoknak a kisebb településeknek, amelyek nem szeretnének más önkormányzatokkal egyesülni.