Havanna olyan szabadpiaci elemek bevezetésére készül, amelyek korábban elképzelhetetlennek tűntek a kommunista rendszerben. A reformok a magánszektor megerősítését, új külföldi befektetések bevonását és az állami gazdaság részleges átalakítását célozzák.

A Kubai Kommunista Párt példátlan gazdasági reformcsomagot hagyott jóvá, amely a szigetország eddigi államközpontú modelljéhez képest rendkívül jelentős elmozdulást jelez. Az intézkedéscsomagot június 18-án terjesztették a Nemzetgyűlés elé, ahol elfogadása gyakorlatilag biztosra vehető. A rendkívüli gazdasági program célja, hogy nagyobb teret adjon a magánvállalkozásoknak, ösztönözze a külföldi befektetéseket, és bevonja a külföldön élő kubaiakat is az ország gazdasági újraépítésébe. A tervezet lehetőséget teremthet magánbefektetésen alapuló ingatlanfejlesztésekre, valamint arra is, hogy egyes állami vállalatokat kereskedelmi alapon működő, részvényekkel és tulajdonrészekkel rendelkező társaságokká alakítsanak át. A pénzügyi szektorban szintén áttörést hozhat, mivel magánbankok megjelenését is engedélyezné egy olyan rendszerben, amelyet korábban szinte teljesen az állam uralt.

A reformcsomag különösen nagy jelentőségű, mert Kuba politikai rendszerét 1965 óta hivatalosan a Kommunista Párt irányítja, és a gazdaság alapvető szerkezete hosszú időn át az állami tulajdon elsőbbségére épült. A mostani lépés nem egyszerű technikai korrekciónak tűnik, hanem annak beismerésének, hogy a meglévő modell már nem képes kezelni az ország mélyülő válságát. Miguel Díaz-Canel kubai elnök a párt Központi Bizottsága előtt tartott, televízióban közvetített beszédében úgy fogalmazott, hogy az ország súlyos gazdasági helyzete nem magyarázható kizárólag külső nyomással.

Bár az Egyesült Államok évtizedek óta kereskedelmi embargót tart fenn Kubával szemben, és Donald Trump elnöksége alatt Washington január óta tovább fokozta a nyomást, egyebek mellett az üzemanyag-szállítások akadályozásával, Díaz-Canel szerint a belső problémákkal is szembe kell nézni. Az elnök kifejezetten azokra az akadályokra utalt, amelyek nem kívülről, és nem is a blokádból erednek. A termelést fékező lassúságot, a bürokráciát, a gátló szabályokat és a halogatott döntéseket nevezte meg olyan tényezőkként, amelyek hozzájárultak a jelenlegi állapotokhoz. Szavai szerint a helyzet sürgős és szükséges változtatásokat követel.

A bejelentés nemcsak gazdasági, hanem politikai jelentőségű is

Díaz-Canel arra utalt, hogy a reformok egy része várhatóan ellenállást vált ki a párton belüli keményvonalas körökből. Mint mondta, egyes intézkedések körül nem lesz teljes egyetértés, de tovább már nem halaszthatók. A tervet Raúl Castro korábbi kubai vezető is támogatja, akit az Egyesült Államok májusban vád alá helyezett. A nemzetközi környezet közben tovább szűkíti Havanna mozgásterét. Ugyancsak június 18-án az Európai Unió is fokozta a Kubára helyezett nyomást: olyan határozatot fogadott el, amely szankciókat sürget Díaz-Canellel és a kubai hadsereghez kötődő Grupo de Administración Empresarial SA vezetőivel szemben. Az uniós szöveg elítélte a kubai kormány által alkalmazott rendszeres elnyomást, és mélyreható gazdasági, valamint politikai változásokat követelt.

Washington egyelőre nem reagált hivatalosan a kubai reformtervekre, noha a Trump-adminisztráció több tisztviselője, köztük Marco Rubio külügyminiszter, korábban többször jelezte, hogy valódi gazdasági reformok esetén enyhülhetne az amerikai nyomás. JD Vance alelnököt arról kérdezték, hogy az Egyesült Államok Iránnal kapcsolatos megállapodása után Kuba kerülhet-e Washington figyelmének középpontjába.

Vance válaszában azt mondta, az Egyesült Államok azt szeretné, ha a kubaiak boldogok és sikeresek lennének. Hozzátette, hogy Washington jelenleg is egyeztet a kubai kormánnyal arról, milyen változtatások vezethetnek jobb kapcsolatokhoz. Megfogalmazása szerint, ha Havanna okos döntéseket hoz, az Egyesült Államok és Kuba viszonya is sokkal kedvezőbb irányba mozdulhat el. A reformcsomag legfontosabb üzenete mégis az, hogy a kubai vezetés már nem kerülheti meg a saját rendszerének belső akadályait. A piac felé tett nyitás kényszerből indul, de könnyen olyan folyamatokat indíthat el, amelyeket később nehéz lesz teljesen kézben tartani.