Kettős ünnep tanúja volt vasárnap Szentjobb: a Bihar megyei településen ünnepélyes keretek között felavatták az egykori apátság újjáépített épületegyüttesét – ahol több mint négyszáz éven át őrizték Szent István király jobb kézereklyéjét –, és az ugyanitt helyet kapott Mercurius Zarándokközpontot, valamint megáldották a kívül-belül teljesen megújult római katolikus templomot. Az eseményen egyházi és világi elöljárók, oktatási intézmények képviselői, vendégek és népes zarándorsereg gyűlt össze, hogy közösen adjanak hálát a Szent István-i és Szent László-i örökség újjászületéséért.

Szentjobb neve és története elválaszthatatlan a magyar kereszténység gyökereitől: az egykori apátság évszázadokon át őrizte nemzeti ereklyénket, Szent István király jobb kézfejét. A most átadott beruházás nemcsak az épített örökség megmentését és visszaadását jelenti, hanem új lendületet ad a térség vallási turizmusának és a közösség lelki megújulásának is.

A megvalósítás európai uniós és állami támogatásból, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség és az RMDSZ szoros összefogása révén, az európai alapok minisztériumán keresztül jött létre.

Böcskei László püspök: Kegyelmi forrás a múltban, élő közösség a jelenben

Böcskei László nagyváradi megyéspüspök köszöntőjében hangsúlyozta, hogy Szentjobb nem csupán egy történelmi emlékhely, hanem évszázadok óta az egyházmegye egyik legfontosabb szellemi és lelki központja. Emlékeztetett arra, hogy a település a régmúltban is olyan kegyelmi forrásként szolgált, ahonnan Isten áldása bőségesen áradt a hívőkre és az ide zarándokolókra – a most megvalósult beruházás pedig azt a célt szolgálja, hogy ez a spirituális kisugárzás a jelenben és a jövőben is megmaradjon.

A főpásztor külön üdvözölte a megjelent egyházi és világi tisztségviselőket, a diplomáciai testület jelenlévő tagjait, a társegyházak képviselőit, valamint a Nagyváradi Szent László Líceum és a helyi iskola tanárait és diákjait. Köszönetet mondott a kivitelezésben, a tervezésben és a megvalósításban részt vevő szakembereknek és támogatóknak a közös munkáért és kitartásért.

Beszédében kiemelt figyelemmel fordult az egri Eszterházy Károly Katolikus Tudományegyetem eljött küldöttsége felé. Utalt arra, hogy Nagyvárad és Eger földrajzi és szellemi közelsége, valamint az egyetemen zajló vallási turisztikai képzések kiváló alapot nyújtanak a jövőbeni szakmai együttműködéshez. A püspök hangsúlyozta, hogy az egyházmegyéből Egerben tanult hallgatók számára a most átadott központ közvetlen lehetőséget biztosít arra, hogy a megszerzett elméleti tudást a gyakorlatba átültetve ismertté tegyék ezt a különleges helyszínt.

Az ünnepi szentmise, a vízszentelés és a templommegáldás kapcsán Böcskei László felhívta a figyelmet arra, hogy a felújított falaknál sokkal lényegesebb maga az emberi közösség. Kiemelte: az egybegyűltek alkotják azt az élő egyházat, amelyet Isten azzal a küldetéssel állított a világba, hogy jele és bizonysága legyen az ő minden embert átkaroló szeretetének.

„Miért mindez? Azért, mert régmúlt időkben is már Szentjobb egy fontos helye volt az egyházmegyének. Nem akármilyen hely, hanem egy olyan hely, ahonnan Isten kegyelme bőségesen forrásozott a keresztények és az ide látogatók számára. Ezt szeretnénk elérni most is, a jelenben, és még inkább a jövőben is” – fogalmazott a püspök.

„A zarándoklat nem az utat változtatja meg, hanem az embert, aki az úton jár”

Karácson Tibor atya, az Erdélyi Mária Rádió műsorigazgatója mély és megrázóan szép lelki tanításában a Szent István-i alapokból kiindulva világított rá a hit megtartó erejére.

„Amikor Szentjobbra gondolunk, nem kerülhetjük meg Szent István királynak az alapítását. István király nemcsak egy országot akart építeni, ő egy népet akart megtartani. Tudta, hogy lehetnek gazdag településeink, falaink, épületeink, de ha elveszítjük a hitet, elveszítjük azt a belső iránytűt, amely megmutatja, hogy kik vagyunk és hová tartunk. (…) Ezért Szent István öröksége nem pusztán történelmi emlék, hanem egy élő üzenet. Azt üzeni nekünk: lehet változó a világ, változhatnak a határok, változhatnak a körülmények, de ne változzon meg az ember szívében Isten helye.”

A lelkész hangsúlyozta, hogy az ünnepnap nemcsak a múlt felidézéséről szól, hanem a ma élő közösség felelősségéről és a jövő nemzedékeknek szóló üzenetről is: „Ma három idő találkozik itt: a múlt, a jelen és a jövő. A múlt itt van a kövekben. Itt vannak azoknak az embereknek az emlékei, akik előttünk éltek. Itt van őseink hite. Itt vannak az imádságok, amelyeket talán senki sem jegyzett le, de amelyeket Isten számon tart. A jelen pedig mi vagyunk. Mi, akik most itt együtt vagyunk. Mi, akik újra életet akarunk lehelni ebbe a helybe. Mi, akik hisszük, hogy ez a zarándokközpont nem csupán épület lesz, hanem egy találkozási hely: találkozás Istennel, találkozás egymással, találkozás önmagunkkal. És ott van a jövő: azok a gyermekek, akik talán még meg sem születtek. Azok a fiatalok, akik majd egyszer ideérkeznek. Azok a zarándokok, akik évek, évtizedek múlva majd itt pihennek meg. És talán egyszer majd valaki közülük megkérdezi, hogy ki építette újjá ezt a helyet. Szeretnénk – s úgy gondolom, mindenki így gondolja –, ha a válasz nem csupán nevek sora lenne, hanem az, hogy olyan emberek újították fel, akik hittek abban, hogy a hitet tovább kell adni.”

Az atya rávilágított arra is, hogy a zarándoklat lényege nem a külső körülmények, hanem a belső ember átalakulása a csöndben és a találkozásokban. „A zarándoklat akkor igazán szép, ha nem ugyanazok vagyunk, amikor hazaindulunk, mint amikor elindultunk. Lehet, hogy ugyanazok a gondok várnak otthon: ugyanaz a betegség, ugyanaz a nehéz házasság, ugyanaz a munkahelyi probléma, ugyanaz a bizonytalanság. De ha találkozunk Istennel, mi változunk meg. A zarándoklat nem mindig az utat változtatja meg, hanem az embert, aki az úton jár. És talán ezért van szükségünk újra és újra zarándoklatokra, ilyen helyekre. Mert a világ tele van zajjal, nekünk pedig szükségünk van olyan helyekre, ahol újra meghallhatjuk Isten halk, szelíd hangját.”

Az átadott épületegyüttes és a megújult templom hivatásáról szólva kiemelte a befogadás és a közösség fontosságát. „Ma egy épületet szenteltünk, templomot. De ne felejtsük el: nem a falak tesznek egy házat otthonná, a szeretet teszi azzá! Ezért legyen ez a zarándokközpont olyan hely, ahol senki nem érzi magát idegennek. Ahol az idős ember úgy otthon van, mint a fiatal. Ahol a gyermek megtapasztalhatja a hit szépségét. Ahol a zarándok nemcsak szállást kap, hanem testvért is talál. Legyen ez a befogadás háza, a béke háza, az imádság háza, a beszélgetések háza, a megbocsátás háza, a remény háza és mindenekelőtt Isten háza!”

Karácson Tibor beszédében különleges hangsúlyt kapott Szent István és a Szűzanya alakjának szellemi és lelki találkozása. „Talán nem véletlen, hogy ezen a helyen együtt emlékezünk Szent Istvánra és a Szűzanyára. Szent István országot épített, Mária pedig szívet épített. István király azt tanítja, hogy őrizd meg azt, amit kaptál, a Szűzanya pedig azt, hogy add oda magad Istennek. Szent István a nemzet jövőjére gondolt, a Szűzanya az ember örök jövőjére gondolt. És ez a kettő ma itt találkozik. Mert mit ér mindez hit nélkül? És mit ér a hit szeretet nélkül? Ezért legyen Szentjobb egy olyan hely, ahol a hit és a szeretet találkozik!”

Gondolatait az idő múlásáról, a hűségről és az örökség megmentőiről szóló útravalóval zárta. „Lehet, hogy egyszer majd mi is továbbindulunk innen, az életünk nagy zarándokútján. És talán egyszer majd mások állnak itt: más arcok, más gyermekek, más családok, más zarándokok. De szeretném, ha ugyanaz maradna meg: a hit. És ha megkérdezik, ki őrizte meg ezt a helyet, akkor azt mondjuk: Szent István öröksége, őseink hite, a jelen embereinek szeretete és Isten kegyelme.”

Szabó Ödön: „a közösségben egymás erejéből táplálkozunk”

Szabó Ödön parlamenti képviselő felszólalásában a bizalom, a hit és a közösség egymást erősítő hármasára helyezte a hangsúlyt. Párhuzamot vont a szőlőművelés kitartó munkája és a hosszú éveken át tartó közösségi, politikai építkezés között: „Ahogy a szőlősgazda már télen metszi a tőkéket annak reményében, hogy ősszel lesz mit betakarítani, egy-egy ilyen beruházás is hasonló folyamat. Elkezdünk dolgozni, a kormányprogramba beírjuk a Szent László utat, tápláljuk a minisztériumokban, és a végén közösen betakarítjuk a gyümölcsét.”

A képviselő felidézte a történelmi léptékű változást is: „Ha 40 vagy 50 évvel ezelőtt valaki azt mondja az ősz hajú elődeinknek, hogy Szent István örökségét – ahol egykor a Szent Jobbot őrizték – román állami pénzből fogják megújítani, és visszakapja eredeti rendeltetését, sokan azt mondták volna, hogy ez lehetetlen. Abban a rendszerben, ahol üldözték a közösségi örökségünket, senki nem gondolta volna, hogy a köz pénzéből Szent István-i és Szent László-i örökség szépülhet meg. De voltak emberek, akiknek volt hitük, akik neki mertek vágni az útnak, és sikerült!”

Zárásként Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát gondolatát idézte útravalóul: „Az igazság szeretet nélkül fegyverré válhat. A szeretet igazság nélkül üres jóindulat.” Használjuk hát mindkettőt – tanácsolta a képviselő.

Zatykó Jácint: „Nemcsak jövőre van szükségünk, hanem mély gyökerekre is”

Szentjobb polgármestere, Zatykó Jácint köszöntötte a megjelent egyházi és világi elöljárókat, a zarándokokat, valamint a Nagyváradi Szent László Líceum és a Szentjobbi Szent István Általános Iskola jelenlévő diákjait és tanárait.

„A mai nap számunkra sokkal több, mint egy épület felújításának befejezése: ma egy darabot kapunk vissza Szentjobb történelméből. Az egykori apátság helyén álló épület és a megújult templom ismét olyan hely lehet, ahová a helybeliek és a távolról érkező zarándokok is jó érzéssel érkezhetnek. A Mercurius Látogatóközpont létrejöttével lehetőségünk nyílik megmutatni másoknak is mindazt, amit mi természetesnek veszünk: Szentjobb múltját, értékeit és különlegességét a magyar kereszténység történetében” – fogalmazott az elöljáró.

A település vezetője hangsúlyozta a gyökerekhez való ragaszkodás fontosságát. „Polgármesterként különösen fontosnak tartom, hogy ne csak új dolgokat építsünk, hanem megőrizzük és új élettel töltsük meg azt is, amit elődeinktől kaptunk. Mert egy közösségnek nemcsak jövőre van szüksége, hanem gyökerekre is – nekünk, szentjobbiaknak pedig nagyon mélyen vannak a gyökereink.”

Zatykó Jácint köszönetet mondott a püspökségnek, a helyi egyháztácsnak, a kivitelezőknek, valamint az RMDSZ Bihar megyei és országos vezetésének a kitartó munkáért, kívánva, hogy az épületegyüttes a béke, a befogadás, a párbeszéd és a remény háza legyen a jövő nemzedékek számára.

Kapcsolódó

Szent István és Szent László nyomában: újjászületett a szentjobbi apátság

Nemcsak a Kárpát-medencében, de a világon is egyedülálló az a Bihar megyei település, amely egy mumifikálódott végtagról kapta a nevét,

vallásturizmus Szentjobb Bihar megye felújítás Szent László Szent István