Laura Codruța Kövesi az európai igazságszolgáltatás függetlenségét félti, miután hét év után távozik az Európai Ügyészség éléről. Romániában azonban máig vitákat vált ki az a korszak, amikor a korrupcióellenes ügyészséget irányította. A titkosszolgálatokkal kötött megállapodások, az elhúzódó büntetőeljárások és a végül felmentett erdélyi magyar politikusok esetei egy kevésbé ismert oldalát mutatják be pályafutásának.

Laura Codruța Kövesi attól tart, hogy az Európai Ügyészséget (EPPO) nem nyílt támadással, hanem fokozatos ellehetetlenítéssel gyengítik meg. A Politiconak adott interjújában arra figyelmeztetett: a pénzhiány, a halogatott jogszabályváltoztatások és a brüsszeli bürokrácia veszélyeztetik az uniós visszaélések felderítését. Elmondása szerint az intézménynek 230 delegált ügyészre volna szüksége, ám csak 180 alkalmazására jut forrás. Attól fél, hogy az ügyészséget éppen azért fogják „csendben ellehetetleníteni”, mert végzi a munkáját.

A G4Media által is ismertetett riportban a politikusok kettős mércéjét kifogásolta. Szerinte sokan addig támogatják a független igazságszolgáltatást, amíg az eljárások nem érik el saját környezetüket. Kövesi azt is kijelentette, hogy ha újrakezdhetné, semmit sem csinálna másként. Romániából nézve ez különösen vitatható: a nevéhez kötődő korszakot elítélések mellett kétes nyomozati módszerek és összeomló vádak is jellemezték.

Kövesi 2006 és 2012 között Románia legfőbb ügyésze, 2013 és 2018 között az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) vezetője volt. Utóbbi tisztségbe Victor Ponta akkori miniszterelnök javaslatára került, jóllehet korábban Traian Băsescu államfő bizalmát élvezte. Nemzetközi tekintélyét a magas rangú politikusokat érintő eljárások alapozták meg. A strasbourgi emberi jogi bíróság később a 2018-as leváltása kapcsán jogsértést állapított meg.

Magyar politikusok célkeresztben – A Kövesi-féle korrupcióellenes harc mérlege

A Kövesi nevével fémjelzett korrupcióellenes harcnak volt egy kevésbé ismert, máig vitatott oldala is. Az ügyészség ugyanis éveken át szorosan együttműködött a Román Hírszerző Szolgálattal (SRI), mégpedig olyan titkos megállapodások alapján, amelyekről a nyilvánosság sokáig semmit sem tudhatott. A 2009-ben kötött egyezményt maga Kövesi hagyta jóvá akkori legfőbb ügyészként. Ennek alapján az ügyészek és a titkosszolgálat információkat cserélhettek, technikai segítséget nyújthattak egymásnak, sőt közös operatív csoportokat is létrehozhattak. Kövesi később elismerte, hogy a DNA is élt ezekkel a lehetőségekkel, már az ő igazgatói kinevezése előtt is. A titkos együttműködés jogszerűségét végül az alkotmánybíróság kérdőjelezte meg, amely 2019-ben kimondta, hogy a 2009-es megállapodás, valamint a 2016-ban kötött újabb egyezmény egyes rendelkezései sértették az alkotmányos hatásköröket. Mindez nem jelentette valamennyi érintett büntetőeljárás automatikus érvénytelenítését, de számos ügyben felvetődött a titkosszolgálati közreműködéssel megszerzett bizonyítékok jogszerűségének kérdése.

A DNA módszereit nem kizárólag az erdélyi magyar politikusokat érintő ügyek miatt bírálták. Victor Ponta korábbi miniszterelnök például a Rovinari–Turceni-ügyben került a korrupcióellenes ügyészek célkeresztjébe, és hosszú éveken át kellett védekeznie a vádakkal szemben, mielőtt 2023 decemberében jogerősen felmentették. Az ilyen eljárások egyik legvitatottabb következménye éppen az volt, hogy a gyanúsítás és a vádemelés már jóval a bírósági ítélet előtt súlyosan befolyásolhatta az érintettek politikai pályafutását.

Kapcsolódó

Laura Codruţa Kövesi Budapesten tárgyalt

Az európai főügyész Magyarország EPPO-tagságának szakmai részleteiről egyeztetett több miniszterrel. 

Európai Ügyészség Laura Codruța Kövesi Európai Unió korrupció

Erdélyben különösen nagy visszhangot váltott ki Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester esete, akinek otthonában és a városházán 2016 februárjában tartottak házkutatást a DNA ügyészei. A vizsgálat egy európai fejlesztési hitel felhasználása körül forgott, a következmények azonban messze túlmutattak egy szokványos pénzügyi ellenőrzésen. Antal két hónapig nem láthatta el polgármesteri feladatait, egy évig nem hagyhatta el Romániát, másfél évig pedig hatósági felügyelet alatt állt. Ez idő alatt 118 alkalommal kellett jelentkeznie a rendőrségen, további 19 alkalommal pedig a DNA bukaresti székhelyén. A 2019-ben nyilvánosságra hozott adatok szerint az eljárás során 47 személy kommunikációját figyelték meg, a lehallgatások átiratai pedig több mint 11 ezer oldalt tettek ki. Közel három és fél év után az ügyészség végül vádemelés nélkül lezárta az ügyet, mert a gyanú nem igazolódott be.

Hasonlóan hosszú procedúrán ment keresztül Csíkszereda két korábbi városvezetője, Ráduly Róbert Kálmán és Szőke Domokos. A DNA 2015-ben hivatali visszaéléssel és más bűncselekményekkel vádolta meg őket, Ráduly pedig a vele szemben elrendelt kényszerintézkedések idején lemondott polgármesteri tisztségéről. Az ügy öt évig húzódott, mígnem a Marosvásárhelyi Ítélőtábla 2020 októberében mindkettőjüket jogerősen felmentette. A bíróság megállapította, hogy a kifogásolt cselekmények nem minősültek bűncselekménynek, vagy nem valósultak meg a büntetőjogi felelősséghez szükséges feltételek. Addigra azonban az egykori városvezetők már éveket töltöttek a korrupciós vádak árnyékában.

Öt ügyből három jogerős felmentéssel végződött, kettőben pedig megszüntették az eljárást

Még összetettebb történet Markó Attila volt kisebbségügyi államtitkáré és RMDSZ-es parlamenti képviselőé, akinek neve a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása körüli vitából vált országosan ismertté. A kollégium ügyében 2014-ben három év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, majd a DNA további öt, állami ingatlankárpótlással kapcsolatos eljárást indított ellene. Markó attól tartott, hogy ártatlanul kerülhet előzetes letartóztatásba, ezért Magyarországra távozott, ahol csaknem nyolc és fél évet töltött. Az öt későbbi ügyből három jogerős felmentéssel végződött, kettőben pedig megszüntették az eljárást. Az utolsó felmentő ítélet 2023 áprilisában született meg, miután egy korábbi, elsőfokú döntés még öt év letöltendő börtönbüntetést szabott volna ki rá. Markó Attila 2023 tavaszán végül hazatért Erdélybe, 2024 decemberében pedig ismét parlamenti képviselővé választották az RMDSZ Maros megyei listáján. Megpróbáltatásairól „101 hónap. Élettörténet az igazságtalanságtól az igazságig” címmel könyvet is írt, amely 2025-ben jelent meg. Történetének különös utóélete, hogy 2024-ben a román adóhatóság még 26 200 lejnyi perköltséget próbált behajtani rajta olyan ügyekkel összefüggésben, amelyekben a korábbi marasztalásokat később jogerősen hatályon kívül helyezték. Markó szerint nyolc és fél elvesztegetett évet senki sem tud visszaadni neki. 

Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának korábbi elnöke szintén megtapasztalhatta, milyen következményekkel járhat egy rendkívül hosszúra nyúló büntetőeljárás. Az ellene 2012-ben indított vizsgálat egy évvel később vádemeléssel folytatódott, majd olyan pereskedés vette kezdetét, amely csak 2026 augusztusában ért véget. A tizennégy év alatt 139 tárgyalási határnapot tűztek ki, és összesen 13 bíró foglalkozott az üggyel. A Marosvásárhelyi Ítélőtábla végül több vádpontban, köztük a hivatali visszaéléshez kapcsolódó ügyekben jogerősen felmentette, két másik vádpontban pedig elévülés miatt szüntette meg az eljárást. 

A történethez ugyanakkor hozzátartozik, hogy nem minden erdélyi magyar politikus ellen indított eljárás végződött felmentéssel. Horváth Anna, Kolozsvár korábbi alpolgármestere esetében 2019-ben jogerős ítélet született: befolyással üzérkedés miatt két év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, a pénzmosás vádja alól viszont felmentették. Horváth mindvégig vitatta az ellene alkalmazott megfigyelések jogszerűségét, mivel a hírszerzés már a DNA nyomozásának megindítása előtt, nemzetbiztonsági indokokra hivatkozva lehallgatta. Az ügy különösen érzékenyen érintette az erdélyi magyar közvéleményt, hiszen ismét felvetette, milyen szerepet játszhattak a titkosszolgálati megfigyelések az ügyészségi eljárásokban.

A bemutatott ügyek jogi megítélése ugyan eltérő, az érintettek számára azonban a hosszú évekig elhúzódó eljárások sokszor már az ítélethirdetés előtt súlyos következményekkel jártak. A korrupciós vádak nemcsak politikai pályafutásukra, hanem személyes életükre és jó hírnevükre is rányomták bélyegüket, amit egy későbbi felmentés sem feltétlenül tudott helyrehozni. Laura Codruța Kövesit nemzetközi szinten a korrupcióellenes küzdelem egyik meghatározó alakjaként tartják számon, Erdélyben azonban tevékenységének másfajta emlékezete is él. Itt azoknak a politikusoknak a történetei is hozzátartoznak az általa vezetett ügyészség örökségéhez, akik éveken keresztül védekeztek súlyos vádakkal szemben, hogy végül a bíróság mondja ki: az ügyészség nem tudta bizonyítani a bűnösségüket.