Megszólalt a héten a Vajdaság.mában Pásztor Bálint a VMSZ elnöke és elmondta: a többi határon túli magyar politikai szervezethez hasonlóan a pártja is igyekszik megtalálni a közös hangot az új magyar kormánnyal. „Egyelőre csak bemutatkozó jellegű találkozókra került sor, amelyeknek célja a bizalomépítés volt” – fogalmazott, majd kitért arra, hogy jelenleg egy audit zajlik, melynek keretében átfogó, 10 évre visszamenőleges vizsgálat történik a magyarországi támogatások törvényességének és felhasználásának ellenőrzésére. Úgy látja: „Minden bizonnyal ennek lezárulása után kezdődhetnek komolyabb tárgyalások, s határozhatják meg a magyar kormány és a határon túli politikai szervezetek együttműködésének viszonyait, a programokat, a támogatások mértékét és folyósításának módját.”

A Németh Ernőnek adott interjúban arról is beszélt, reményei szerint a közelgő szerbiai rendkívüli választásokon a VMSZ jól fog szerepelni. Nagyra értékelve a Magyar Nemzeti Tanács működésének elmúlt négy évét szintén optimizmussal tekint az őszi nemzeti tanácsi választások elé.

„Brüsszelben Lakos Eszterrel, a TISZA PÁRT európai parlamenti delegációvezetőjével kezdtem a napot.

Ez volt a harmadik hivatalos egyeztetésem a TISZA Párt vezetőivel: április 24-én, még miniszterelnökké történő megválasztása előtt, Magyar Péterrel Budapesten, majd június 3-án Forsthoffer Ágnessel, az Országgyűlés elnök asszonyával Szabadkán, most pedig Brüsszelben Lakos Eszterrel találkoztam.

A vajdasági magyar ügyek képviseletéhez párbeszédre, működő kapcsolatokra és következetes jelenlétre van szükség. Mi ezt tesszük: Belgrádban, Budapesten, Brüsszelben és otthon, Vajdaságban is.”

Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke Facebook-oldalán jelentette be ezekkel a szavakkal június 24-én, hogy brüsszeli látogatása során, amikor találkozott a magyar Országgyűlésben jelen lévő pártok európai parlamenti képviselőivel, Danijel Apostolovićtyal, Szerbia európai uniós főtárgyalójával, valamint Várhelyi Olivér magyar uniós biztossal, a legelső tárgyalópartnere a magyar kormánypárt uniós képviseletének frakcióvezetője volt.

Pásztor e bejegyzésében is, éppúgy, mint a két hónappal korábbi, Magyar Péter kijelölt miniszterelnökkel folytatott budapesti konzultációjáról hírt adó, általánosságokban fogalmazó közlésében hangsúlyozta, hogy bizakodással tekint az új budapesti kormánnyal történő együttműködés jövőjére. Ugyanakkor mindkét esetben kerülte a „bizalomépítés” fogalom használatát, holott maga is jól tudta: ez az a kulcsszó, ez mindennek az alfája és az ómegája, aminek tükrében alakulhat a VMSZ és az új magyar kormány viszonya. Az, hogy az, hogy például „véletlenül elfelejtett” említést tenni arról a szemrehányásról melyben a leendő miniszterelnök részesítette, szelet vetett és vihart aratott a vajdasági kis magyar világban, de nem csak ott. Mert „őszinte párbeszédről” beszélt ugyan, de óvakodott szóba hozni konkrétumokat, pedig a tárgyalópartnerének volt e téren nem is akármilyen mondanivalója, főleg a magyarországi források felhasználásának átláthatósága és hatékonysága, illetve a VMSZ által kontrollált vajdasági magyar média kapcsán.

A Vajdaság.ma portálnak adott eheti interjúja viszont már arról tanúskodik, hogy felismerte: már nem elég csak általánosságban utalni arra, hogy mi is valójában az a kardinális kérdés, amivel a VMSZ április 12 óta szembesül, ami meghatározza a párt és a budapesti kormány jövőbeni viszonyát. Ki kellett mondani, és ezt végre most meg is teszi: mivel a vajdasági magyar közösség számára az új magyar kormánnyal való jó együttműködés és párbeszéd létérdek, ez a korparancs minden másnál fontosabb prioritás az általa vezetett párt számára, Ezért már meg nem kerülhető a „bizalomépítés” szó használata.

Ennek megfelelően már az indító kérdésre, miszerint a TISZA párt fajsúlyos tényezőivel történt eddigi találkozói alapján érzi-e, hogy sikerült megteremteni a kölcsönös bizalmat, így felelt:

„A bizalomépítés szakaszában vagyunk, ami egy kormányváltást követően természetes folyamat, s nem lehet rövid, főleg akkor nem, ha egy új politikai szereplőről van szó Magyarország politikai életében. Ami fontos, hogy mi mindig kiegyensúlyozott kapcsolatra és jó viszonyra törekedtünk Magyarország mindenkori kormányával. Emlékeztetnék arra, hogy amikor 1994-ben a Vajdasági Magyar Szövetség létrejött, akkor Horn Gyula volt Magyarország miniszterelnöke, azt követően Orbán Viktor, majd Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon, utána újra Orbán Viktor, most pedig Magyar Péter.

Minden magyarországi kormánnyal arra törekedtünk, hogy a határon túli magyar közösség, a mi esetünkben a vajdasági magyar közösség intézményei működtetése és jogérvényesítése érdekében normális kapcsolat alakuljon ki, egy párbeszéd, és lévén, hogy 1996-tól mindezen magyarországi kormányok működése alatt a Vajdasági Magyar Szövetség volt a közösség megkérdőjelezhetetlen módon legitim politikai ereje, hiszen minden választáson kizárólag a Vajdasági Magyar Szövetség tudott országos parlamenti mandátumokhoz jutni, ezért a mi feladatunk volt a közösség ügyeinek az intézése.

Ehhez természetesen szükség van Magyarország mindenkori kormányára is, úgyhogy ezért törekszünk jó viszonyra a jelenlegi kormánnyal is. Fontosnak tartom azt is kiemelni, hogy semmiféle ellenőrzést vagy átvilágítást nem szeretnénk sem megkérdőjelezni, sem lelassítani vagy ellehetetleníteni, éppen ellenkezőleg, abban vagyunk érdekeltek, hogy ez minél előbb megtörténjen, minél előbb befejeződjön és lekerüljön a vajdasági magyar intézményekről a gyanú árnyéka. Teljesen természetes egy kormányváltás idején, hogy átvilágításra kerül sor, ez így volt 2010-ben is, amikor a Fidesz került hatalomra.”

Ezt követően megemlíti az általam már szóba hozott három találkozóját, majd arra is felel, hogy mikor várhatóak az új kormány tagjaival részletesebb tárgyalások?

„Hogy mi lesz a jövőben, és hogy milyen újabb látogatásokra fog sor kerülni, az elsősorban annak a függvénye, hogy az új magyar kormánynak a tisztségviselői, szereplői, milyen prioritási listát határoznak meg, és azon a határon túli magyar közösségeknek az ügye, mikor fog sorra kerülni” – fogalmazott.

Mindenesetre derűlátó, hiszen arról tud beszámolni, hogy budapesti személyes találkozójuk alkalmával meghívta Vajdaságba Magyar Pétert, aki rögtön elfogadta az invitálást, hozzátéve azt is: ennek már a nyár során eleget fog tenni. A tervezett kormányfői látogatás jelentőségét a következőkben látja:

„Nagyon fontosnak tartom azt, hogy Magyarország új miniszterelnökeként személyesen győződjön meg a magyarországi támogatások rendeltetésszerű felhasználásáról, hogy meglátogassa az intézményeinket. Kértem, hogy ő maga határozza meg, hogy mely intézményeket szeretné meglátogatni. Szívesen látjuk és örömmel mutatjuk meg neki, hogy a magyar adófizetők pénzét az elmúlt évtizedekben, hiszen itt nem csak az elmúlt 16 évről beszélünk, az elmúlt évtizedekben mire használták a vajdasági magyar intézmények.”

A folytatásban részletekre kiterjedően a dialógus annak a kérdését járja körül, hogy a Vajdaság tekintetében hogyan haladnak ezek a vizsgálatok, számol-e a pártelnök esetleges visszaélések feltárására vagy ez kizárható, illetve, ha minden rendben találtatik, akkor számítani lehet-e a Prosperitati néven ismert a gazdaságfejlesztési stratégiának folytatására? És persze az is terítékre kerül, hogy amennyiben az új magyar kormány mégsem támogatná ennek a programnak a továbbvitelét „akkor esetleg megpróbálnának-e szerbiai pénzforrásokat találni erre a célra?”

Ami az eddigi magyarországi anyagi támogatásokat illeti, a válaszadó hosszas fejtegetéséből a legfontosabbnak tűnő állítását emelném ki, ami így hangzik: „Meg vagyok arról győződve, hogy a forrásoknak a felhasználása rendeltetésszerűen történt az összes megítélt támogatás esetében.”

Ami pedig egy olyan esetleges, nem kívánt forgatókönyv érvényesülése miatt lenne időszerű, amit Pásztor Bálint nem tart valószínűnek, azaz, hogy belgrádi források pótolnák az elmaradó budapestieket, az álláspontja a következő:

„A gazdaságfejlesztési program megvalósítása nemcsak a mi esetünkben, hanem a romániai, szlovákiai, szlovéniai, horvátországi magyarok esetében is kizárólag magyarországi támogatásból valósult meg, úgyhogy nem tartom életszerűnek akár egyik, akár másik régió esetében, hogy hazai forrásokból történjen ez meg. Hazai forrásokból más jellegű, a közösség szempontjából fontos beruházásokat pénzeltetünk. Csak, hogy két példát említsek az elmúlt napokból. Az egyik a topolyai fürdő, a Vénusz fejlesztése, ami egy 10 millió eurós beruházás, s ami topolyai önkormányzati, tartományi és országos forrásokból valósult meg, vagy említhetjük a szabadkai Majsai úti körforgalom kiépítését is, ami szintén hatalmas beruházás, s ami 100%-ban köztársasági eszközökből valósul meg. Az elmúlt években, évtizedekben is ez így működött, és csak így működhet a jövőben is.

Nagyon jelentős magyarországi támogatások tartották jó kondícióban a határon túli közösségeket, köztük a vajdasági magyarokat, és emellé a politikai szerepvállalásunknak és a politikai legitimitásunknak köszönhetően országos, tartományi és önkormányzati forrásokat szintén mozgósítani tudtunk más típusú beruházások megvalósítása érdekében.”

Még két vonatkozást emelnék ki a vajdasági legnagyobb és egyben kormánytényező magyar párt elnökének friss megvallatásából, előre is jelezve, hogy sajnos terjedelmi okokból nem térhetek ki annak valamennyi aspektusára.

A bevezetőmben említést tettem arról, hogy az interjúban az idei két nagy megmérettetés, az előrehozott szerbiai általános választások valamint a vajdasági nemzeti tanácsi választás is szóba került.

Előbbit illetően a legjobb szolgálatot az olvasónak azzal teszem, ha szöveghűen közreadom az ehhez kapcsolódó kérdést és Pásztor válaszát:

„Küszöbön Szerbiában a rendkívüli parlamenti választás. Ön elmondta, hogy szeretnék folytatni az együttműködést a Szerb Haladó Párttal. Gyengültek-e a VMSZ alkupozíciói, miután már nem az Orbán-kormány van hatalmon Budapesten?

„Ez egy nagyon fontos kérdés, és az előbb is már hangsúlyoztam, hogy az, hogy a vajdasági magyar közösségnek ki a legitim politikai ereje, az nem a belgrádi kormánytól függ, se nem a budapesti kormánytól függ, hanem a vajdasági magyar közösségtől. 1996 óta a vajdasági magyar közösség legitim politikai ereje a Vajdasági Magyar Szövetség. Ez mindaddig így lesz, amíg a vajdasági magyar közösség tagjai túlnyomórészt a VMSZ politikájának, a VMSZ programjának, a VMSZ jelöltjeinek szavaznak bizalmat.

Nagyon bízom abban, hogy az emberek ezúttal is értékelni fogják a munkát, értékelni fogják az önállóságot, értékelni fogják a függetlenséget, és a vajdasági magyar közösség a munka alapján fogja megítélni a támogatásunkat. Hogyha ez így lesz, akkor a VMSZ parlamenti párt marad! 1996-tól eddig, függetlenül attól, hogy ki volt hatalmon Belgrádban vagy pedig Budapesten, Szerbiában vagy korábban Jugoszláviában országos szinten senki más nem tudott önállóan mandátumot szerezni a vajdasági magyar szervezetek közül. Biztos vagyok abban, hogy ez most is így lesz.”

Ugyanez az optimizmus tükröződik a VMSZ elnökének szavaiból, amikor a négyéves mandátumát nemsokára záró, ősszel pedig megújuló Magyar Nemzeti Tanács jelene és jövője kerül szóba, meg az is: miként látja az ellenzéki hangok felerősödésének tükrében azt, hogy a közeljövőben vajon „a vajdasági magyar közösségen belül elmérgesednek-e a viszonyok vagy konstruktív párbeszéd indulhat?”

Pásztor Bálint előbb leszögezi, szerinte a „Magyar Nemzeti Tanács az elmúlt mandátumban is a közösségi érdekeket képviselte, elfogadta a stratégiákat, hosszú távú cselekvési terveket tett le az asztalra az oktatás, a kultúra és a tájékoztatás terén is, rengeteget tett az intézmények megtartása, fennmaradása, működése érdekében, az ösztöndíjak folyósítása érdekében, a felsőoktatás működése érdekében, akkor is, amikor szinte teljes mértékben lebénult és megállt a felsőoktatás az országban.”

És persze van mondandója a VMSZ ellenzéke számára is. E fejtegetéséből azt a passzust idézem zárszóként, melyben más határon túli magyar közösségek számára is figyelmet érdemlő módon érvel álláspontja mellett:

„Én nagyon szívesen bármikor és bármely magyar szervezetnek a vezetőivel leülök beszélgetni. Azt gondolom, hogy a párbeszédnek nincs alternatívája. Nyilvánosan is a két tévévitában fölkínáltam, hogy üljünk le és nézzük meg, hogy milyen nemzeti minimumokban tudunk megállapodni. Én azt érzem jelen pillanatban, hogy ezek az új magyar szervezetek kizárólag a Vajdasági Magyar Szövetség legyőzésében érdekeltek, és megpróbálnak bennünket legyűrni.

Amennyiben a közösség úgy dönt, hogy a VMSZ helyett valaki más végezze ezt a munkát, akkor természetesen más fogja ezt a munkát végezni, de én azt tapasztalom az emberek között mozogva, hogy a tömbben is és a szórványban is az emberek nagy része értékeli a VMSZ-nek a teljesítményét, munkáját, szolgálatát. Nagyon bízom abban, hogy a vajdasági magyar közösségen belül a viszonyok nem fognak elmérgesedni. Azt kellene mindenkinek megérteni ellenzéki oldalon is, hogy Magyarország az Magyarország, Vajdaság pedig Vajdaság. A vajdasági magyar emberek vajdasági magyar emberek, a magyarországi emberek magyarországi emberek, és nem kellene akár az egyik, akár a másik oldalról megpróbálni Magyarországról idehozni a vajdasági magyar emberek közé az acsarkodást.”