Nem csökkent érdemben az Egyesült Államokban piacra kerülő drogok mennyisége, pedig Donald Trump kormánya tavaly szeptember óta rakétákkal támad feltételezett csempészhajókat a Karib-tengeren, és ennek részeként elfogta a venezuelai elnököt. A művelet a terrorellenes háború időszakából már ismert, vitatott jogi szakvéleményen alapul.

Egy évvel azután, hogy megindította agresszív kábítószer-ellenes kampányát a Karib-tengeren, az Egyesült Államok elnöke törölte Venezuelát az illegális kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemben „bizonyíthatóan kudarcot vallott” országok listájáról. Donald Trump indoklása szerint a lépés a Nicolás Maduro elnök januári elmozdítása utáni intézkedéseknek köszönhető: a Delcy Rodríguez egykori alelnök vezette átmeneti kormánnyal való együttműködés eredményeket hozott, beleértve a Tren de Aragua nevű bűnszervezet vezetőjének, „Niño Guerrerónak” a likvidálását.

A Trump-kormányzat 2025 szeptemberében indította el a később Déli Lándzsa névre keresztelt hadműveletet. Ennek részeként az amerikai erők drasztikus módszerekhez folyamodtak: közvetlen rakéta- és légicsapásokkal süllyesztették el a feltételezett csempészhajókat, a legtöbb esetben megölve a legénységet. Ennek a hadműveletnek a csúcspontja volt Nicolás Maduro venezuelai elnök elfogása 2026 januárja elején.

Trump már az első elnöki ciklusa idején – jóval a tavaly szeptemberben kezdődött tengeri hadjárat előtt – azt bizonygatta, hogy Maduro olyan bűnszervezetet vezet, amely drogokat juttat el az Egyesült Államokba. A „droghajók” elleni csapásokat pedig azzal indokolta, hogy az USA hosszú távú kábítószer-ellenes stratégiája nyilvánvalóan csődöt mondott. „Már harminc éve ezt csináljuk, és teljesen hatástalan” – jelentette ki arra utalva, hogy a parti őrség képtelen elfogni a drogszállítmányok többségét. A légicsapások bírálói szerint azonban kevés bizonyíték került nyilvánosságra azt illetően, hogy a megölt személyek valóban kábítószer-kereskedők voltak, és a műveletek jogi alapja is vitatott.

Képlékeny indoklás

A Fehér Ház már 2025 végén látványos sikerekről számolt be, Donald Trump például a tengeri drogszállítmányok 97 százalékos visszaesését vizionálta. Azonban a nyilvánosságra került hivatalos statisztikák és a szakértői konszenzus szerint valójában nem csökkent érdemben a drogáramlás az USA-ban. Amikor bizonyítékokról kérdezték, a Fehér Ház a Vám- és Határvédelmi Hivatal (CBP) statisztikáira utalt, amelyek a légi és tengeri műveletek során lefoglalt kábítószerek súlyának csökkenését mutatják. A droglefoglalások azonban csak arról tanúskodnak, hogy mennyi kábítószert akadályoztak meg abban, hogy eljusson az USA-ba – arra vonatkozóan nincsenek adatok, hogy mennyi drog csúszott át az amerikai szervek rostáján. Vélhetően több, mint korábban – legalábbis erre utal a kokainpiac alakulása.

Az amerikai Kábítószer-ellenes Hivatal (DEA) elemzői arra a következtetésre jutottak, hogy a csapások nem befolyásolták sem a kokain kínálatát, sem az árát az Egyesült Államokban. A DEA miami irodája szerint a kokain nagykereskedelmi ára 22 éves történelmi mélypontra zuhant, ami bőséges kínálatra utal. New Yorkban is évtizedek óta nem volt ilyen olcsó a kokain. Emellett az Észak-Karolinai Egyetem droglaborjának adatai szerint enyhén nőtt a forgalmazott kokain tisztasága, ami megint csak arra utal, hogy a katonai műveletek nem csökkentették a piacra kerülő drogmennyiséget.

Szakértők és hivatalos jelentések már a hadjárat kezdetén rámutattak, hogy Venezuela önmagában nem jelentős kokaintermelő ország. A kokain túlnyomó része Kolumbiából és Peruból származik. Donald Trump amúgy kezdetben azt állította, hogy a katonai csapások a fentanil szintetikus drogot szállító hajókat célozzák. Csakhogy elemzések szerint a fentanil szinte teljes egészében Mexikóban készül, és az Egyesült Államokba főként a déli szárazföldi határon keresztül jut el. Drogpolitikai szakértők szerint a Karib-tengeren és Venezuela partjainál lefoglalt kokain jelentős része valószínűleg nem is az amerikai, hanem az európai vagy afrikai piacra tart. Igaz, maga Trump többször elismerte utólag, hogy a venezuelai beavatkozás mögött, a drogellenes harc mellett, az olajmezők feletti ellenőrzés megszerzése is fontos motiváció volt.

Más tényezők is aláássák a hadjárat eredeti indoklását. Trump kegyelmet adott Juan Orlando Hernández egykori hondurasi elnöknek, akit kokainkereskedelem miatt ült egy amerikai börtönben. Másrészt a The Atlantic szerint a droghajók elleni kampány kezdete óta az amerikai stratégia megváltozott: az alacsonyabb szintű csempészeket gyakran nem állítják bíróság elé. Ha elfogják őket, rendszerint visszaküldik hazájukba, vagy a hajójukat egyszerűen megsemmisítik. Vagyis a kartellek elveszítenek némi árut és néhány végrehajtót, de a hálózatok érintetlenek maradnak. A kampány legmaradandóbb hatása nem a drogkereskedelem visszaszorítása, hanem az, hogy elfogadhatóbbá tette a katonai erő alkalmazását a kartellek ellen. Ezt erősítette az is, hogy a Fehér Ház a fentanilt „tömegpusztító fegyvernek” minősítette.

Az ilyen jellegű minősítések ugyanakkor a Trump-kormányzat politikai érdekei és szimpátiai függvényében változnak. A minap az amerikai elnök kilátásba helyezte, hogy Venezuela után Kolumbiát is törli a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemben kudarcot vallott országok listájáról. Nincsenek adatok arról, hogy újabban mennyivel kevesebb kokain jut el Kolumbiából az USA-ba, mindenesetre tavaly óta – amikor Kolumbia felkerült a feketelistára – a Donald Trump által támogatott Abelardo De La Espriella személyében új elnököt választottak Kolumbiában, a Washingtonnal nyíltan dacoló, baloldali Gustavo Petro helyére.

A droghajók elleni légitámadások egy szélesebb stratégia részét képezik, amely egyre agresszívebb amerikai fellépést vetít előre Latin-Amerikában. A következő lépés a mexikói kartellek elleni közvetlen katonai akció lehet, amire Trump több alkalommal is utalt nyilatkozataiban. A DEA vezetője egy nyár eleji nyilatkozatában kijelentette: a mexikói drogkartellek és a mexikói kormány „egy és ugyanaz”. Ez a keretezés vészesen hasonlít arra, ahogyan a Trump-kormányzat a Maduro-rezsimről alkotott narratíváját felépítette a venezuelai elnök „kiemelésével” végződött januári villámhadműveletet megelőzően.

9/11 árnyéka

Július végi adatok szerint 2025 szeptembere óta 67 hajót találtak el amerikai rakéták, és legalább 221 embert öltek meg. Egyes jogvédők és ENSZ-szakértők szerint a hajók elleni támadások akár jogellenes, bírósági eljárás nélküli kivégzéseknek is minősülhetnek.

Rand Paul republikánus és Tim Kaine demokrata szenátor korábban egy bizottsági meghallgatáson kérdőre vonta Marco Rubio külügyminisztert a hadsereg által alkalmazott célmegjelölési feltételekről. A szenátorok a kritériumok hiányosságaira összpontosítottak, például arra, hogy semmilyen követelmény nincs arra vonatkozóan, hogy a hajókon fegyverek vagy drogok legyenek. „Ahhoz, hogy felrobbantsuk őket, nem kell kimondanunk, hogy fegyver vagy drog van náluk” – mondta Paul. Rubio csupán annyit közölt a szenátorokkal, hogy a hadsereg néha „eláll a csapástól”.

A csapások jogalapját egy titkos igazságügyi minisztériumi memorandum teremti meg, amely a kartelleket fegyveres konfliktus résztvevőinek tekinti. Több jogász ezt vitatja, arra hivatkozva, hogy a célpontok nem harcoló felek, és nem ítélték el őket bűncselekmény miatt.

A hadművelet bírálói párhuzamot vonnak a 2001. szeptember 11-e után készült titkos jogi szakvéleményekkel, amelyek alapján terrorizmussal gyanúsított foglyok ezreit kínozták meg vagy bántalmazták különféle fogolytáborokban, Guantánamón vagy a CIA titkos kelet-európai bázisain.