Az amerikai elnök szerint a Dániával és Grönlanddal aláírt új biztonsági megállapodással az Egyesült Államok „állandó ellenőrzést” szerzett Grönland biztonsága felett. Bár Trump ezt óriási győzelemként és „valóra vált álomként” tálalja, szakértők szerint a valóságban Washington nem kapott sokkal többet annál, mint amivel eddig is rendelkezett.

Donald Trump éveken át azt hangoztatta, hogy az Egyesült Államoknak „birtokolnia kell” Grönlandot. Nem egyszerűen katonai jelenlétről beszélt, hanem arról, hogy a szigetnek amerikai területté – vagy ahogy fogalmazott: tulajdonná – kell válnia. Egy interjúban kijelentette: „pszichológiailag” van szüksége a szigetre.

Januárban a transzatlanti kapcsolatok legmélyebb válságát idézte elő, amikor büntetővámokat jelentett be a Grönland annektálását ellenző európai országok ellen. Ez volt ugyanis az első konkrét lépése Donald Trumpnak – aki korábban többször beszélt arról, hogy „szépszerrel vagy másként” megszerzi a világ legnagyobb szigetét Dániától –, hogy valóra váltsa a határok elmozdítására vonatkozó akaratát.

Az amerikai elnök hónapokon át fenyegette a NATO-szövetséges Dániát – a katonai erő alkalmazását sem zárva ki –, mire szeptember 22-én New Yorkban, az ENSZ Közgyűlés margóján, aláírt egy megállapodást, amely azonban messze elmarad attól, amit eredetileg akart.

Amit akart, és amit (nem) kapott

Trump szavaival a megállapodás „állandó kontrollt biztosít az Egyesült Államoknak Grönland biztonsága és minden más szükséglete felett, teljes mértékben kielégítve az USA valamennyi aggályát”. Érdemes a mondatot kétszer is elolvasni – nem azért, amit állít, hanem azért, amit elhallgat. A megállapodás ugyanis korántsem Grönland amerikai tulajdonba vételéről szól, hanem annak megerősítéséről, hogy a terület Dánia fennhatósága alatt marad, egyúttal pedig megerősíti a grönlandiak önrendelkezési jogát.

A grönlandi politikusok szerint a legjelentősebb szimbolikus elem a tízoldalas megállapodásban az, hogy a sziget saját jogán, nem Dánia közvetítésével írta alá a dokumentumot. Ahogy azt Naaja Nathanielsen dán parlamenti képviselő kiemelte, ez volt az első alkalom, hogy Grönlandnak „helye volt az asztalnál” – ami tartós precedenst teremthet a szigetország nagyobb külpolitikai autonómiája felé.

Lekerült az asztalról a Trump által sokat hangoztatott követelés, hogy Grönland „jog, cím és tulajdon szerint” is amerikai legyen. Amit Washington helyette kapott: a Pituffik légitámaszpont „modernizálását és kibővítését”, két új – valójában felújítandó – bázis létesítésének jogát Narsarsuaqban és Mestersvigben, szabad katonai mozgást a szigeten, és annak garanciáját, hogy NATO-n kívüli állam (értsd: Kína és Oroszország) nem hozhat létre katonai jelenlétet Grönlandon. A megállapodás kimondja, hogy ha Grönland egyszer függetlenné válna (2009-ben megkapta a jogot, hogy népszavazáson döntsön a kérdésről), a jövőbeli állam is a NATO tagja marad, és örökli Dánia jelenlegi kötelezettségeit.

Grönlandon 1945 óta van amerikai katonai jelenlét, egy 1951 óta érvényes védelmi megállapodás pedig bőséges lehetőséget kínált eddig is az Egyesült Államok számára, hogy sokkal erősebb katonai jelenléttel rendelkezzen a dán fennhatóság alatt álló, de kiterjedt autonómiával rendelkező szigeten. A hidegháború idején az USA 17 támaszpontot működtetett és mintegy tízezer katonát állomásoztatott Grönlandon. Jelenleg mintegy 150 fős kontingenst tart fenn a sziget északnyugati csücskében található Pituffik radarállomáson, amelynek feladata az Amerika felé tartó esetleges orosz rakéták korai jelzése. A dánok és a grönlandiak folyamatosan jelezték, hogy az USA bármikor visszatérhet a korábban bezárt bázisaira, ha szükségét látja.

Dán elemzők szerint az amerikai szóhasználattal „történelmi” megállapodás mindössze mérsékelt – bár kényszerű – ráadás egy hetven éve létező kerethez. Az új egyezség bejelentésekor Trump elnök azt mondta: az USA „azonnal” megkezdi egy „hatalmas katonai jelenlét” kiépítését Grönlandon. Mark Cancian, a CSIS elemzője azonban a CNN-nek nyilatkozva úgy becsülte, hogy a bővülés aligha haladja meg az ötven főt.

Megfigyelők szerint Trump megkapta, amire a legnagyobb szüksége volt: egy aláírt papírt, amelyet a félidős választások előtt lobogtathat, miután sem az iráni, sem az ukrajnai konfliktus nem kecsegtet sikerrel belátható időn belül.

Bizalmatlansággal vegyes megkönnyebbülés

Trump már 2019-ben, első elnöki ciklusa alatt szóba hozta Grönland megszerzését. Akkor még vásárlásról beszélt, amit Mette Frederiksen korabeli és jelenlegi dán miniszterelnök „abszurd” ötletnek nevezett. Trump erre sértődötten lemondta tervezett koppenhágai látogatását. A téma 2024 decemberében tért vissza, kevéssel Trump második elnöki ciklusának kezdete előtt, amikor a megválasztott elnök már „feltétlen szükségszerűségnek" nevezte Grönland megszerzését.

Az ügy állandó diplomáciai feszültségek forrásává vált. Trump nem zárta ki a katonai erő alkalmazását sem célja elérésére, illetve különmegbízottat nevezett ki Grönland „amerikanizálására”. J.D. Vance alelnök a Pituffik-bázison tett szemrehányást Dániának, amiért „nem tesz eleget” a sziget védelmének biztosítása érdekében, és nyíltan bátorította a grönlandi elszakadási mozgalmat. Dánia többször beidézte a washingtoni nagykövetet.

Miután 2026 elején az Egyesült Államok katonai erővel eltávolította a hatalomból Nicolás Maduro venezuelai elnököt, a grönlandi téma is felforrósodott. Frederiksen azt mondta, egy amerikai katonai átvétel a NATO végét jelentené. Trump válasza erre az volt, hogy a katonai eszköz alkalmazása „mindig opció”, majd büntetővámokkal fenyegette meg azokat az európai országokat, amelyek nem támogatják az amerikai igényt. Dánia megerősítette sarkvidéki katonai jelenlétét, és európai szövetséges erők is érkeztek a térségbe. A koppenhágai sajtó arról írt: a dán hadsereg tényleg készült az amerikai invázióra, amit az is bizonyít, hogy az éles lőszerek mellé a katonák vérkészleteket is vittek magukkal a szigetre. Az európai szövetségesek összefogását látva Trump visszavonta a fenyegetését, miután állítása szerint megállapodásra jutott Mark Rutte NATO-főtitkárral. Innen indultak a technikai tárgyalások, amelyek eredményeként – nyolc hónappal később – megszületett az aláírásra kész szöveg.

Frederiksen kormánya szerint a megállapodás elismeri Dánia és Grönland „szuverenitását és területi integritását”, valamint a nép „önrendelkezési jogát” – ami gyakorlatilag annak nyugtázása, hogy az amerikai fél lemondott az annexióról. Múte B. Egede, a sziget külügyminisztere szerint „végre kéznél van egy végeredmény”, „ideje volt”.

Csaknem kétévi feszültség azonban nem tűnt el nyomtalanul. A sziget lakosságának hangulata vegyes. Míg egyesek a korábban bezárt amerikai bázisok esetleges újranyitásában munkahelyeket és biztonságot látnak, a Narsasuaq támaszpontnak otthont adó Kujalleq polgármestere arra figyelmeztetett, hogy az aláírás önmagában nem állítja helyre a bizalmat. Az elöljáró különösen a hagyományos halászati és vadászati területek védelméért aggódik, amit a bővülő katonai mozgás fenyegethet.

Az amerikai elnök New Yorkban nem válaszolt arra a kérdésre, hogy lemondott-e véglegesen a sziget megszerzéséről. Maguk az amerikai diplomaták, akik hónapokig dolgoztak a szövegen, is tartanak attól, hogy a megállapodás csak egy szünet a következő fenyegetésig. A New York Times által névtelenül idézett tisztviselők példaként utaltak a nyáron, Szaúd-Arábiának felajánlott nukleáris egyezségre, amelynek kulcsrészleteit illetően visszakozott Trump mindössze pár nap után. Az eljárás ismerős lehet az ukránoknak is: alig jelentette be Donald Trump, hogy az Egyesült Államok engedélyt ad Ukrajnának Patriot légvédelmi rakéták gyártására, máris arról beszélt, hogy Washington mégsem adhat ki a kezéből egy ennyire érzékeny technológiát.