A múlt heti NATO-csúcs egyik nagy bejelentése volt, hogy az Egyesült Államok engedélyt ad Ukrajnának Patriot légvédelmi rakéták gyártására. Volodimir Zelenszkij optimista a gyártás gyors felfutásával kapcsolatban, ugyanakkor Kijev saját tömeggyártású rakétavédelmi rendszert hozna létre európai együttműködésben, hogy csökkentse az ország súlyos készlethiányát.

Donald Trump megígérte, hogy Ukrajna licenc alapján Patriot elfogórakétákat gyárthat majd, ami diplomáciai győzelem Volodimir Zelenszkij számára. A védelmi szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy a gyártás évekig nem fog érdemben működni. „Rövid távon a hatás nagyon korlátozott lesz” – mondta a Reutersnek Fabian Hoffmann, az oslói Norvég Védelmi Tanulmányok Intézetének rakétaszakértője. Hozzátette: meglepődne, ha az ukrajnai gyártás 12 hónapnál hamarabb beindulna, és inkább „jóval hosszabb időre” számít.

Nemcsak az üzem felépítése igényel jelentős időt – amit egy esetleges orosz légitámadás tovább késleltethet –, hanem a beszállítói lánc megszervezése is. „Ez nem olyan, mintha felkapcsolnánk a villanyt” – érzékeltette a helyzetet Bradley Bowman, a Demokráciák Védelméért Alapítvány kutatója. Szerinte még a szükséges finanszírozás előteremtése sem garancia önmagában a kapacitás gyors növekedésére: a termelés felfutása „jelentős ideig” nem lesz érzékelhető.

Trump a bejelentés előtt nem egyeztetett a gyártókkal. A Lockheed Martin szóvivője közölte, hogy a vállalat az amerikai kormány és szövetségesei támogatására összpontosít, és minden további kérdést a Fehér Háznak kell címezni. A Raytheon nem reagált.

A Raytheon fejlesztette ki és gyártja a PAC‑2 (Patriot Advanced Capability‑2) mobil föld–levegő rakétavédelmi rendszert, amely repülőgépek, cirkálórakéták és taktikai ballisztikus rakéták elfogására képes, és először az Öbölháborúban vetették be – vitatható sikerrel. A repesz‑robbanófejjel működő PAC‑2 gyakran csak eltérítette az iraki rakéták pályáját, miközben a robbanóanyaggal teli orrkúp érintetlen maradt, és becsapódáskor súlyos károkat okozott. Ez a tapasztalat vezetett a PAC‑3 rakéták kifejlesztéséhez.

A PAC‑3 rendszer a Lockheed Martin által gyártott radar segítségével azonosítja és követi a különféle fenyegetéseket – ballisztikus rakétákat, hiperszonikus fegyvereket, ellenséges repülőplatformokat –, majd a Boeing által gyártott keresőfejjel („seeker”) felszerelt, rendkívül manőverezhető elfogórakéta közvetlen ütközéssel semmisíti meg a célt. Ez a „hit‑to‑kill” elv: a rakéta robbanófej nélkül, saját kinetikus energiájával zúzza darabokra a célpontot.

Ukrajna gyakorlatilag kifogyott az elfogórakétákból. A készlethiány miatt júniusban az 54 kilőtt orosz ballisztikus rakétából csak 14-et sikerült lelőni, júliusban pedig több nagy támadás – köztük a Kijevet ért, 29 rakétás július 6-i csapás – során egyetlen elfogás sem történt.

A Lockheed Martin tavaly 620 PAC-3 rakétát gyártott, 20 százalékkal többet, mint az előző évben. Januárban az amerikai hadügyminisztériummal kötött szerződésben vállalta, hogy hét év alatt 2000-re növeli a termelést. A felhasználás Ukrajnában és a Közel-Keleten azonban ennél jóval gyorsabb. Még ha a megnövelt mennyiség teljes egészében Ukrajna rendelkezésére állna, az sem lenne elegendő.

Oroszország évente 700–800 Iszkander és Kinzsal ballisztikus rakétát gyárt. Egy ballisztikus rakéta biztos elfogásához három Patriot szükséges, így Ukrajnának évente mintegy 2400 elfogórakétára lenne szüksége, ha az orosz gyártási kapacitás nem változik.

A licenc korlátai

A Patriot‑gyártást nemcsak a lassú felfutás, hanem a komponenshiány is korlátozza. Ha Ukrajna nem tud minden alkatrészt maga előállítani – ami valószínű –, akkor az amerikai gyártósorokról kellene beszereznie őket, ami az USA termelését lassítaná. A gyártási folyamat egy nemzetközi szintű, több száz beszállítót és szigorú minőségbiztosítási protokollt igénylő logisztikai lánc eredménye. Az ukrán üzemeknek meg kellene felelniük az amerikai biztonsági előírásoknak. Ezeket Trump elnök elvileg felülírhatná, de ez érzékeny technológia orosz hírszerzéshez való kiszivárgásának kockázatát hordozná. Nem véletlen, hogy eddig a világon egyedül Japán kapott teljes körű – a PAC-3-at is felölelő – Patriot-licencet.

Ha Ukrajna megkezdi a Patriotok gyártását, egyetlen elfogórakéta legyártása az alapoktól a szállításig körülbelül 24 hónapot vesz igénybe. Ráadásul az üzemek azonnal orosz célponttá válnának, így az a paradox helyzet állhat elő, hogy az ország még több elfogórakétára szorulna a Patriot-gyártókapacitása védelméhez.

Emiatt szakértők szerint a gyártás Ukrajnában csak hosszú távon valósulhat meg, és valószínűbb, hogy a rakéták először európai üzemekben készülnek, ahol biztonságosabb a termelés és a logisztika.

Az Ukrajna előtt álló nehézségeket szemlélteti, hogy noha Németország 2024-ben megkezdte a Patriot kevésbé fejlett változatának (PAC-2 GEM-T) a fejlesztését, az első elfogórakéták várhatóan 2027-ben kerülhetnek ki az európai gyárból. Ez jól mutatja, milyen lassú a kapacitásépítés még békés környezetben is. Ráadásul becslések szerint egy ukrán üzem évente csak 200–300 rakétát tudna előállítani.

Zelenszkij B terve

Hétfőn a Hajlandók Koalíciójának párizsi találkozóján a tagállamok megállapodtak Ukrajnával egy közös „rakétavédelmi koalíció” létrehozásában. Ennek célja egy a Patriotnál olcsóbb rendszer kiépítése. Zelenszkij optimista, hogy Freyja nevű projekt „12 hónapon belül” képes lesz eredményeket felmutatni. Addig is az ukrán elnök sürgette a nyugati partnereit, hogy a közelgő télre küldjenek legalább 300 Patriot-rakétát Ukrajnának.

Ebből is látszik, hogy Trump döntése inkább politikai gesztus, mint gyakorlati megoldás. Több szakértő szerint a lépés akár ártalmas is lehet Ukrajnának, mert csökkentheti az USA hajlandóságát elfogórakéták szállítására a közeljövőben. Trump amúgy is utalt arra, hogy az USA-nak nagy szüksége van Patriotokra, miután az amerikai készletek gyors ütemben csökkentek az Irán elleni műveletek miatt.