Az elmúlt másfél évtized legnagyobb politikai fogolycseréje történt Oroszország és a Nyugat között. Joe Biden amerikai elnök szerint Németország különösen nagy engedményt tett a Moszkvával csütörtökön lebonyolított akció érdekében.

Oroszország tizenhat politikai elítéltet engedett szabadon, a nyugati országok összesen nyolc orosz állampolgárt adtak át cserébe Moszkva számára. Joe Biden újságíróknak nyilatkozva úgy fogalmazott, hogy különösen nagy hálával tartozik a német kancellárnak, mert a megállapodás létrejöttéhez jelentős engedményre volt szükség Berlin részéről, mivel kezdetben nem volt hajlandó az orosz fél által kért személy elengedésére.

Antony Blinken amerikai külügyminiszter köszönetet mondott a nemzetközi partnereknek az Oroszországgal megkötött fogolycsere-megállapodás eléréséért csütörtökön. Az MTI beszámolója szerint Blinken közleményt adott ki, amelyben számos szövetségest említett, akik segítséget nyújtottak a hidegháború időszaka óta legjelentősebb kölcsönös fogolyelengedési megállapodás létrejöttében. Kiemelte Németországot, Lengyelországot, Norvégiát, valamint Szlovéniát, és elismerését fejezte ki a török kormány felé a közreműködésért.

A most szabadult amerikai állampolgárok egyike Evan Gershkovich, a The Wall Street Journal újságírója, akit tavaly tartóztattak le Jekatyerinburgnál egy hadiüzem közelében, és akit kémkedés vádjával július közepén 16 év börtönre ítéltek. Szintén kiszabadult 5 év oroszországi fogság után Paul Whelan volt amerikai tengerészgyalogos, akit szintén kémkedés vádjával ítéltek el. Az Egyesült Államok szerint mindkettőjüket alaptalanul és rosszhiszeműen börtönözték be az orosz hatóságok.  Rajtuk kívül oroszországi börtönökből 3 német állampolgár is visszanyerte szabadságát, valamint politikai okokból bebörtönzött 8 orosz ellenzéki aktivista és egy Herman Moyzhes nevű ügyvéd. A fogolycsere részeként egy további német állampolgárt fehéroroszországi börtönéből engedtek szabadon.

Bendarzsevszkij Anton, a budapesti Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója szerint az elmúlt másfél évtized legnagyobb politikai fogolycseréje történt Oroszország és a Nyugat között. A szakértő Facebook bejegyzésében arról írt, hogy „minőségi” szempontból érdekes fogolycseréről van szó: miközben a Nyugatra elsősorban politikai okból elítélt orosz ellenzéki politikusok és külföldi újságírók távozhattak, a cserébe átadott orosz állampolgárok között csalásért és ellenzéki aktivisták meggyilkolásáért elítélt figurákat találunk. Megemlíti: utoljára hasonló cserére a távoli 2010-ben került sor: akkor az Egyesült Államokban felfedett orosz kémhálózat letartóztatott alvósejtjeit (10 főt) cseréltek ki négy, Oroszországban bebörtönzött és kémkedéssel vádolt orosz állampolgárra.

A szakértő az akció kapcsán megjegyzi, hogy Alekszej Navalnij csapatának az ellenzéki politikus februárban bekövetkezett halála után igaza volt, akkor már javában folyamatban mentek a tárgyalások a fogolycseréről, és Navalnij ennek a megegyezésnek az egyik legismertebb szereplője lett volna. Mint írta, mindkét oldal megerősíti, hogy Navalnij cseréjére személyesen Putyin adott engedélyt. Szerinte a tárgyalások régóta folyhattak, hiszen Putyin még a nyilvánosságban is jelezte legkorábban 2023. végén, hogy Vagyim Karaszikovot szeretné hazahozni. Ezt később a Tucker Carsonnak adott interjúban újra elmondta Evan Gershkovich kapcsán.

 

 

„És akkor itt jön Navalnij esete. Navalnij csapata azt állította, hogy Putyin a csere előtt végül meggondolta magát, és inkább eltette ellenfelét láb alól. Én ebben a verzióban nem hiszek. Minden hatalom ezen a téren Putyinnál volt. Ha akarja a cserét, akkor van csere. Ha nem akarja a cserét, akkor nincs. Ez ilyen egyszerű. Ehhez senkit nem kell likvidálni, hiszen Navalnij már az ő hatalmában volt, eldugva egy távoli szibériai kolóniában. Navalnij egy erőforrás volt, akit bármikor elő lehetett volna rántani, és valami nagy dolgot kérni cserébe a Nyugattól" - írta Bendarzsevszkij Anton. Hozzátette: innentől sötétben tapogatózunk.

 

„Az egyik verzió azt mondatja velünk, hogy egyszerűen szerencsétlenül alakultak a dolgok, és Navalnij szervezete nem bírta a korábbi megmérgezése következményeit és azokat a körülményeket, amelyeken az orosz börtönökben éveken át alávetették. A másik verzió szerint olyan orosz körök tüntették el, akik nem nézték jó szemmel, hogy Putyin szabadon engedi őt külföldre, és féltek Navalnij esetleges visszatérésétől egy poszt-putyini Oroszországban. Erre a kritikusok azt mondanák, hogy Oroszországban semmi nem történik Putyin jóváhagyása nélkül. De, történik" - állítja a szakértő.

 

Felidézte, hogy szinte az összes, Kremlhez közel álló forrás szerint Borisz Nyemcov 2015-ös gyilkossága például kihozta a sodrából Vlagyimir Putyint. Azzal, hogy Nyemcovot szimbolikusan a Kreml előtt lőtték le, Putyinnak próbáltak „ajándékot” adni. Úgy véli, 2008-ban Anna Politikovszkaja orosz újságíró meggyilkolása lakása lépcsőházában is egy szintlépés volt, és a legtöbb valószínűség szerint a csecsenek követték el a központi hatalom jóváhagyása nélkül.

 

„Navalnij váratlan halála fél évvel visszavetette a fogolycserét, és teljesen kibillentette a nyugati vezetőket. A kedélyek végül lenyugodtak, Oroszország pedig emelte a téteket, amikor magasabbnál magasabb börtönbüntetéseket szabott ki - legutóbb ugye pár héttel ezelőtt 16 év börtönt Evan Gershkovich-csal szemben. Ebben partnere volt Belarusz is - néhány hete egy német állampolgárt, a 30 éves Rico Kriegert ítélték el terrorizmus vádjával, majd hirtelen halálbüntetést kapott (Belarusz az egyetlen ország Európában, amely gyakorolja a halálbüntetést). Néhány napja Lukasenka váratlanul kegyelemben részesítette Kriegert" - emlékeztetett Bendarzsevszkij.

 

A szakértő kiemelte Ankara szerepét. „Törökország mint a gabona alku alatt, úgy most is fontos közvetítő szerepet játszhatott. Mindamellett pedig ez az epizód is jelzi, hogy a Nyugat és Moszkva között a háttérben van párbeszéd és vannak tárgyalások" - fogalmaztott Bendarzsevszkij Anton.

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT