Négy ciklus után a katalóniai parlamentben kisebbségbe kerültek a régió függetlenségéért küzdő pártok. A vasárnapi választásokat a szocialisták nyerték, ami Pedro Sánchez megengedő politikáját igazolja, a konzervatívok keménykezű kormányzása után.

A vasárnapi katalóniai választások előtt számos elemző számolt azzal, hogy durván visszaüthet a szocialista spanyol miniszterelnök „normalizálási politikája”. Pedro Sánchez számos engedményt tett a katalán szeparatista pártoknak, cserébe azért, hogy a madridi törvényhozásban támogatják a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) kisebbségi kormányát. Rendre kegyelemben részesültek a 2017-es függetlenségi népszavazás kapcsán elítélt katalán politikusok, illetve folyamatban van egy amnesztiatörvény elfogadása, amely mentesítené a büntetőjogi felelősség alól a hét éve történt eseményekkel összefüggésben még vizsgálat alatt lévő szeparatistákat. Köztük van Carles Puigdemont egykori katalán elnök is, és a legtöbb aggály éppen vele kapcsolatban fogalmazódott meg. Sokan attól tartottak ugyanis, hogy Sánchez lépései „feltámasztják” Puigdemont politikai karrierjét.

A katalán politikus a függetlenségi referendumot követő leszámolás elől külföldre szökött, de a mostani választás előtt bejelentette, hogy a szavazás kimenetelétől függetlenül hazatér. „Bátorsága” nyilván nem választható el a készülő amnesztiatörvénytől, csakhogy – mint kiderült – egybeesne a függetlenségpárti katalán pártok kisebbségbe kerülésével.

A vasárnapi választás eredményeként a regionális szinten Salvador Illa által vezetett spanyol szocialisták 42 mandátumot szereztek a 135 tagú barcelonai törvényhozásban, miközben a keményvonalas szeparatista Junts per Catalunya (Együtt Katalóniáért) a második helyen végezett 35 képviselővel. A szintén függetlenségpárti, de mérsékelt Esquerra Republicana de Catalunya (ERC) 20 helyet tudhat a magáénak.

A szocialisták győzelme komoly csapást jelent a gazdag északkeleti régiót egy évtizede meghatározó szeparatista mozgalomra. Egyúttal pedig igazolja Pedro Sánchez normalizálási stratégiáját, amely erős kontrasztban áll a 2017-es katalán népszavazást megelőzően és közvetlenül azután Spanyolországot kormányzó Néppárt (PP) keménykezű politikájával.

Egyes megfigyelők és politikai szereplők attól tartottak, hogy a szocialisták engedékenysége lovat ad a szeparatisták alá, a Junts és Puigdemont újraválasztása pedig újabb országos válságot okozhat. Ehhez képest a PSOE csaknem harmadával növelte a képviselői számát – 42-re a 2021-es 33-hoz képest –, ami történelmi premier. A Junts szintén nyert három mandátumot, de az általa vezetett négypárti szeparatista koalíció elveszítette a többségét a regionális parlamentben – négy egymást követő ciklus után először.

Salvador Illa „új korszakról” beszélt az eredmények fényében, mindazonáltal egy működő kormányzó többség létrehozása nem tűnik könnyű feladatnak. A kabinet beiktatásához 68 szavazatra lenne szükség az első körben, illetve a jelenlévők egyszerű többségére a második fordulóban. A legkézenfekvőbb megoldásnak az tűnik, ha a PSOE a madridi koalícióban is résztvevő Sumarral és az ERC-vel alkotna többséget. A három pártnak együtt pontosan 68 mandátuma van, de az utóbbi párt egyelőre ellenzékbe készül. Legalábbis ezt nyilatkozta hétfőn az alakulatot vezető Pere Aragones távozó katalán elnök, aki egyúttal bejelentette visszavonulását a politikából.

Kudarc esetén előfordulhat, hogy új választást kell kiírni. Mindenesetre a barcelonai egyezkedések kihatással lehetnek a közelgő európai parlamenti választásokra, illetve a madridi kormány működésére is.

Paradox módon a szeparatisták hatalomban maradását éppen Pedro Sánchez biztosíthatná, ha visszaadná a szívességet a Juntsnak, azaz a katalán szocialisták támogatnának Barcelonában egy Puigdemont-kormányt. Ezt azonban megfigyelők meglehetősen valószínűtlen forgatókönyvnek tartják. Nagyobb az esélye annak, hogy Salvador Illa a szélsőbaloldali Sumar mellett a konzervatív Néppártot és a szélsőjobboldali Voxot vonja be a kormányalakításba. Ez ellen szól, hogy a szocialisták eddig kizárták az együttműködést a Vox-szal, illetve az is, hogy egy ilyen lépés megkavarhatja a dolgokat Madridban. Puigdemont máris jelezte, hogy ha a szocialisták összefognak a Néppárttal, a Junts megvonja támogatását Sáncheztől, ami rendkívül nehéz helyzetbe hozná a spanyol kormányt.

Bárhogyan is fut ki a jelenlegi helyzet, a katalóniai választás legfontosabb következtetése az, hogy a függetlenségpárti mozgalom kifogyott az ötletekből, amelyekkel meggyőzheti vagy mozgósíthatja az embereket – értékelte a Reutersnek Joan Esculies történész, politikai elemző.

Több megfigyelő is kiemelte, hogy a katalán közvélemény változásában – Pedro Sánchez sokak által vitatott békéltető politikája mellett – fontos szerepet játszottak a szociális kérdések, mindenekelőtt a régiót sújtó bénító szárazság. A választások előtt készült felmérésekben a választópolgárok mintegy 70 százaléka azt nyilatkozta, hogy döntését a közszolgáltatások, a gazdaság és a klímaváltozás befolyásolják majd a legnagyobb mértékben, míg a függetlenség mindössze 30 százalék számára jelentett továbbra is prioritást. Amúgy a függetlenséget a régió lakosainak mindössze 42 százaléka támogatja, és 50 százaléka ellenzi, miközben Puigdemont 2017-es távozásakor pontosan fordítottak voltak az arányok.

Az újonnan megválasztott barcelonai törvényhozás június 10-én tartja alakuló ülését, egy nappal az EP-választások után, amelyen a katalóniai siker plusz lökést adhat Pedro Sánchez pártjának.