Szerdán érkezett a hír, miszerint terrortámadás veszélye miatt Bécsben lemondták Taylor Swift mindhárom tervezett koncertjét, amelyekre csütörtökön, pénteken és szombaton került volna sor, és ahova összesen közel 200 ezer rajongót vártak. Sokan már napokkal az első koncert előtt az osztrák fővárosba utaztak, életük bulijára készülve, a szerdai bejelentést követően viszont rajongók tízezrei adtak hangot csalódottságuknak, ugyanakkor a hatóságok által nyilvánosságra hozott eddigi információk alapján érthető a koncertek lefújása melletti döntés is. Ha már itt tartunk, akkor viszont érdemes megvizsgálni kissé alaposabban, hogy mit is jelent egy adott városnak egy ilyen rendezvény gazdasági szempontból, valamint milyen következményekkel jár, ha bekövetkezik egy ilyen dolog és lőttek az egész koncertsorozatnak?

Kezdjük az elején, mégpedig 2023 március 17-vel, ugyanis ekkor rajtolt el az Arizona állambeli Glendale-ben Taylor Swift Eras névre keresztelt világkörüli turnéja, amelyről azóta kiderült, hogy nem csupán a történelem eddigi legnagyobb szórakoztatóipari vállalkozása, hanem maga az egész jelenség nagy eséllyel bekerül a közgazdaságtani tankönyvekbe. Gazdasági elemzők tömkelege foglalkozott már a kezdeteknél az Eras-turnéval, amely azóta külön elnevezést is kapott – a Swift-effektus -, amely fogalom az amerikai énekesnő körútjának a globális gazdaságra gyakorolt hatásait vizsgálja. A Bloomberg Economics tavalyi elemzéséből például kiderül, hogy csak az Egyesült Államokban a turné közvetlen és közvetett bevételei mintegy 4,3 milliárd dollárral járultak hozzá a bruttó nemzeti össztermékhez. A Japánban szervezett koncertek nyomán 228 millió dollár áramlott a távol-keleti ország gazdaságába, de a globális hatás tekintetében többen is arra a következtetésre jutottak, hogy minden tényezőt figyelembe véve, a 152 állomásos, öt kontinensen zajló turné mintegy 100 milliárd (!) dolláros bevételt generál a különböző gazdasági szektorokban.

A bécsi koncertek apropóján a hvg.hu hét elején egy átfogó írásban szedte össze a releváns információkat, akkor viszont még nem lehetett tudni, hogy a szóban forgó három koncert elmarad. A cikkben leírtak szerint, ha számszerűsíteni akarjuk az eddig rendelkezésre álló adatok alapján a rajongók által elköltött összegeket, akkor a helyzet a következő:

1. Az Eras-turné csak jegyeladásból több, mint 1 milliárd dolláros bevételt generált.
2. A körút 152 állomásán mintegy 11 millió néző vett/vesz részt a koncerteken, akik a jegy megvásárlásán kívül átlagosan kb. 1300 dollárt költenek el különböző szolgáltatásokra.
3. Az előbbi két kategória nem tartalmaz olyan adatokat, amelyek például a koncertek szervezésében és logisztikai lebonyolításában érintett vállalkozások bevételeire vonatkoznak (egy hasonló monumentális 3,5 órás produkció egyetlen állomásán több ezer ember dolgozik), vagy azon swiftiek – Taylor Swift rajongóinak gyűjtőneve – kiadásait, akiknek jegyet ugyan nem sikerült vásárolniuk, de a koncertek helyszíneire ők is ellátogatnak, hogy kintről hallhassák legalább a produkciót.

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy hatalmas versengés indult a különböző országok között annak érdekében, hogy ki tudja meggyőzni Swift menedzsmentjét, hogy az énekesnő náluk is fellépjen. A leglátványosabb alakítást talán Justin Trudeau kanadai miniszterelnök nyújtotta e téren, aki személyesen hívta meg Kanadába Taylor Swiftet, miután az alsóházi képviselők petícióban nehezményezték, hogy Kanadát az előzetes tervek szerint nem érintette a turné. A közbenjárás hatására az énekesnő végül hat koncertet adott az országban, aminek nyomán két milliárd dollárral nőtt a GDP. A hvg.hu-n megjelent írásból az is kiderül, hogy ezek a hirtelen keletkezett látványos bevételek kétélű fegyvernek is bizonyulhatnak, ahogyan arra az amerikai Federal Reserve (az itthoni jegybanknak felel meg) elnöke, Jerome Powell is felhívta  a figyelmet, mondván, hogy a turné miatti előrehozott költekezés – bár segíti az amerikai gazdaságot, és a „puha landolás” sikeréhez is hozzájárult, de – átmenetileg magasabb inflációhoz vezethet, és ez megfelelő választ igényel a monetáris politikától. Hasonló a helyzet Nagy-Britanniában, ahol a Swift-effektus egyenesen azt a helyzetet eredményezte, hogy elmarad a Bank of England által augusztusra tervezett alapkamat-csökkentés, mivel a júniusi és augusztusi koncertek hatására a gazdaságba beáramló 1,3 milliárd dolláros tőke továbbra is két százalékon tartja az inflációt. Látható tehát, hogy a Taylor Swift koncertkörútja által generált gazdasági folyamatok rendkívül összetettek, egy-egy helyszínen több szektor is profitálhat belőle, mint például a turizmus és a szállodai szolgáltatások, de a vendéglátóipar és az egyéb jellegű szolgáltatások terén sem elhanyagolandók a bevételek.

Jelen kontextusban viszont felmerül a kérdés, hogy mi történik akkor, ha előáll egy, a Bécsben bekövetkezett eseményekhez hasonló helyzet, és az egész koncertsorozatot le kell mondani? Nos, a kérdés igencsak bonyolult, és egyelőre konkrét információ nem áll rendelkezésre azzal kapcsolatosan, hogy milyen mértékű bevételkieséssel kell ilyen esetben számolni. Annyi biztos, hogy az eladott jegyekből származó bevétel kiesik, erre vonatkozóan az osztrák koncertszervező cég már jelezte, hogy mindenki visszakapja a pénzét. Ez a veszteség a fenti adatok fényében valószínű, hogy magát a Swift-menedzsmentet nem érinti annyira érzékenyen, kérdés viszont, hogy mekkora összeget fektetett be a produkció létrehozása érdekében a helyi koncertszervező, mert ennél a fejezetnél felmerülhetnek már anyagi problémák.

Zárójelben hozzátenném, hogy a saját szórakoztatóipari és rendezvényszervezői tapasztalataim alapján, egy bizonyos szinten túl kötelező biztosítást kötni, ami épp az ilyen előre nem látható történések esetében hivatott a kárt minimalizálni, de még ezzel együtt is meggyőződésem, hogy nem lehet most felhőtlen a hangulat az érintett cég irodáiban, ahogyan nem lehet az az illetékes biztosítónál sem. Közép- és hosszútávon még a presztízsvesztéssel sem árt számolni ilyen esetben, ez pedig nagy valószínűséggel éreztetni fogja hatását az osztrák főváros esetében is. Mert mondjuk ki, a jelenlegi helyzet legnagyobb vesztesei az a mintegy 200 ezer rajongó, akik kifejezetten Taylor Swift miatt mentek Bécsbe, és nem csak életük koncertélményéről, de a befektetett pénzük jelentős részéről is kénytelenek lemondani. Az is igaz, hogy érkeztek már olyan hírek, miszerint a bécsi önkormányzat megtesz minden tőle telhetőt a veszteségek enyhítésére, például a koncertsorozat napjaira megvásárolt tömegközlekedési jegyek és bérletek árát a közszállítási vállalat visszatéríti, viszont nehezen elképzelhető, hogy a dupla-tripla áron kifizetett szállások és repülőjegyek árát valaha visszakapja az egyszeri rajongó. Ilyen körülmények között pedig nagyon valószínű, hogy az érintettek legközelebb kétszer is meggondolják, hogy egy következő alkalommal Bécset válasszák úticélul.

Az, hogy hosszú távon milyen gazdasági következményei lesznek ennek az egész dolognak még a jövő zenéje, de elképzelhető, hogy a történtek hatására a terrorizmusban is egy új fejezet nyílik. Nyilván ez is spekuláció, de a jövőben elég lesz akár egyetlen telefonos fenyegetéssel hatalmas károkat okozni egy hasonló jellegű rendezvény kapcsán. Ugyanakkor fokozottan igaz, hogy a milliárdos nagyságrendű anyagi veszteségek ellenére még mindig sokkal jobb lenne, mintha emberi életek forognának kockán.