banner_phBMMWg3_970x250_Mol_HU.jpg
banner_6stHcYKY_300x250_Mol_HU.jpg

Fapados turizmus Erdély Barcelonájában: hangzatos címek, középszerű szolgáltatások

Nagyvárad szecessziós palotái pazarok, ugyanez azonban nem mondható el a városban elérhető idegenforgalmi szolgáltatásokról.

„Jobb kéz felől a tűzoltólaktanya látható” – hallgattam megrökönyödve a sofőrt röviddel azután, hogy a városnéző busz elindult a nagyváradi Szent László (Unirii) térről, óránként ismétlődő körútjára. A járművezető kijelentése cáfolhatatlan tény volt, értetlenkedésem abból fakadt, hogy az említett épület turisztikai szempontból teljesen érdektelen, legfeljebb szabadságukat töltő tűzoltók figyelmére tarthat igényt.

A városnéző busz kényelmes, az idegenvezetés fapados | A szerző felvétele

A következő közlés az volt, hogy bal felől a Nicolae Bălcescu (Rhédey) park látható, kicsit később pedig, hogy a sportiskola mellett haladunk el. A városnéző körút résztvevői hasonló lakonikus stílusban értesülhettek arról, hogy a busz a vár, az aquapark, a római katolikus püspöki palota vagy a vasútállomás épülete előtt halad épp el, feltéve, hogy értettek románul.

Az idegenvezetésnek ez a paródiája annak ellenére meglepett, hogy már indulás előtt mutatkoztak intő jelek: a jegyet kizárólag készpénzért lehetett megvásárolni, a gépkocsivezető pedig csak jelbeszéddel tudott kommunikálni a városnézésen részt venni szándékozó magyarországi házaspárral. Természetesen egy átlagos buszsofőrtől nem várható el, hogy idegenvezetőként is működjön, azonban a helyi önkormányzattól igen, hogy értékelhető színvonalú idegenforgalmi szolgáltatást biztosítson. Ezen elvárás főleg annak fényében jogos, hogy az önkormányzat évek óta intenzív kommunikációs kampányt folytat Nagyvárad idegenforgalmi célpontként való népszerűsítése céljából.

A nagyváradi városnéző buszt egyébként még 2018-ban vásárolta az önkormányzat tulajdonában levő helyi tömegközlekedési vállalat, a cégvezetés azonban valószínűleg úgy gondolta, költött már eleget, inkább megspórolja a pénzt, amibe egy többnyelvű audio útikalauz és a fejhallgatók kerülnének.  

Paloták és múzeumok

A nagyváradi önkormányzattól nem lehet elvitatni az érdemet, hogy pár év alatt felújította a városközpont reprezentatív épületeit, ismét régi fényükben pompáznak a Váradot architekturálisan és hangulatában is meghatározó szecessziós paloták. Más látnivalók tekintetében is történt előrelépés: megnyílt a Kárpát-medencében egyedülálló szecessziós múzeum a Darvas–La Roche házban, látogatható az impozáns Sion zsinagóga, színvonalas egyháztörténeti tárlattal várja a látogatókat a római katolikus püspöki palota is és még folytathatnánk a felsorolást.

Ellenben a várban működő városi múzeum sokat próbál markolni, de keveset fog, állandó anyagának jelentős része tölteléknek tűnik, amelynek fő célja, hogy ne álljanak üresen a termek. Az egykori Szent László páholy érdekes épületében kialakított szabadkőművesség múzeuma szakmailag teljes fiaskó: a tárlatnak semmiféle helyi specifikuma nincs, ráadásul a látogató úgy távozhat az épületből, hogy nem tud sokkal többet a titkos társaságról, mint amikor belépett.

A vendéglátóipar is jó irányban mozdult el: pár éve még kihívás volt egy valamire való kávézót találni a városban, ma azonban már válogatni lehet köztük, a Zöldfa (V. Alecsandri) utca pedig megtelt élettel, egymást érik a bisztrók, bárok, sörözők.

A Fekete Sas-palota a város egyik büszkesége | A szerző felvétele

Nagyváradnak azonban rengeteget kell még fejlődnie ahhoz, hogy igazi turisztikai várossá váljon. Jelenleg nem találni a belvárosban egyetlen színvonalas szuvenír boltot sem, a meglévők giccses, igénytelen tucatárut és távol-keleti bóvlit kínálnak. Más profilú boltok tekintetében sincs, amivel büszkélkedni, elsétálva a Szent László tértől a Bémer (Regele Ferdinand I.) téren át a Fő (Republicii) utca végéig leginkább üres, bérlőre váró üzlethelyiségeket, ABC-ket, gyógyszertárakat és bankfiókokat lát az ember, na meg néhány játéktermet.  

A Fő utcán egymást érik az éttermek, cukrászdák teraszai, olyanok, mintha indigóval készültek volna: mindenhol ugyanazok a jellegtelen bútorok, mintha mindenki ugyanattól a gyártótól rendelt volna egyetlen szempont, az ár alapján. Sehol egy ötlet, ami feldobná a látványt, hangulatosabbá, vonzóbbá tenné a lokál köztéri nyúlványát, egy vendéglátós sem töri magát, hogy túllépjen a középszerűségen. Igazuk is van, ha jobb nincs, úgyis jönnek majd a vendégek.

Csak csoportoknak

A világ bármely, nívós turisztikai szolgáltatásokat nyújtó városában, Budapesttől Plovdivon át Tbilisziig, a turisták egyénileg csatlakozhatnak napi rendszerességgel, órarend szerint kezdődő, független idegenvezetők által vezetett városnéző sétákhoz. Ezeket „free tour …” kulcsszavakkal lehet megtalálni az interneten, s általában lehetőség van online regisztrációra is.

Nagyváradon jelenleg nem létezik ilyen szolgáltatás, az oradeafreetours.com weblap építés alatt áll. Egy másik honlap kínál városnéző sétákat, azonban hiába kattint rá az ember a „Foglalj időpontot” gombra, semmi sem történik. A megadott telefonszámon arról tájékoztatnak, hogy csak szervezett csoportokkal foglalkoznak, de júliustól talán szervez majd az önkormányzat meghirdetett városnéző sétákat.

A „leg”-ek városa

Mindez főleg azért visszás, mert a város turisztikailag, a szolgáltatások tekintetében meg sem közelíti azt a képet, amit az önkormányzat megpróbál eladni a közvéleménynek. Időről időre bombasztikus híreket közöl Nagyváradról a sajtó: 2020-ban a várost a legbiztonságosabb idegenforgalmi célpontok egyikévé nyilvánította egy ágazati portál, a European Best Destinations (EBD), idén pedig a legszebb szecessziós célállomás és Európa 6. legjobb turisztikai desztinációja címeket kapta meg. Ez utóbbi kapcsán az áradozó újságcikkek és televíziós hírek megemlítik, hogy Nagyvárad olyan városokat előzött meg, mint London és Isztanbul, a szecesszió terén pedig Budapestet, Bécset és Barcelonát is lekörözte.

Természetesen Nagyváradot Budapesthez vagy Barcelonához mérni kissé nevetséges és az arányérzék hiányára utal, akkor is, ha a város szecessziós épített öröksége valóban figyelemre méltó, nemzetközi viszonylatban is. A dolog szépséghibája pedig alapvetően az, hogy ezeket a hízelgő minősítéseket nem objektív kritériumok alapján, ingyen osztogatják, hanem megvásárolhatóak, Nagyvárad is pénzért kapta őket.

Azonban míg más erdélyi városok (Kolozsvár, Segesvár, Brassó stb.) a helyi költségvetésből fizettek azért, hogy bekerüljenek az EBD ranglistáira, addig a nagyváradi önkormányzat ügyes trükkhöz folyamodott, hogy ezt eltitkolja. Az ügyletet egy, az önkormányzat által ellenőrzött civil szervezet, a Nagyvárad és Környéke Turizmusának Népszerűsítéséért Egyesület (Aptor) bonyolítja. Ezt az önkormányzat finanszírozza, azonban, lévén szó civil szervezetről, a neki juttatott finanszírozás elveszti közpénz jellegét, nem kell nyilvánosságra hozni, hogy mire költötték. Az Aptor nem is szokott tájékoztatást adni a kiadásairól, vagy ha igen, akkor ködösítve, mellébeszélve.

Mihai Jurcă, az Aptor elnöke tagadja, hogy fizettek volna a hangzatos minősítésekért, azt azonban elismeri, hogy szerződéses viszonyban állnak az EBD-vel. 2020-ban 3980 eurót utaltak a portált működtető cégnek, idén pedig 70 ezer lej, mintegy 14 ezer euró van elkülönítve az egyesület költségvetésében erre a célra. „Az összeget Nagyváradnak biztonságos célpontként való promoválásra fizettük ki, nem pedig a cím odaítéléséért” – nyilatkozta korábban az Aptor elnöke. Továbbra is rejtély azonban, mitől volt a járvány első évében Nagyvárad biztonságosabb a turisták számára, mint, mondjuk Nagybánya, Veszprém, Nyitra, Linz vagy Split, és még hosszan folytathatnánk a felsorolást.

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT
banner_3QCqSgiR_Artboard 2-100.jpg
banner_GPTpbb6w_970x250.jpg

Kapcsolódók

Kimaradt?