Vannak ültetvények, ahol nemcsak a fürtök fonnyadtak el a hőségben, hanem a szőlőtőkék is kiszáradtak.

Kétarcú volt ez az év a hazai borászatok számára, sokaknál mennyiségileg és minőségileg is megfelelő eredménnyel zárult a szüret, egyeseknél azonban az extrém hőség és az azt kísérő rendkívüli aszály súlyos károkat okozott.  

Óriási különbségek mutatkoznak a régiók között, a Kárpátokon túl minden szempontból jónak mondható a szőlőtermés, de Erdélyben, ahol ugyancsak volt csapadék, szintén nincs okuk panaszra a borászoknak. Ugyanakkor Aradban, Biharban, Szilágyban, Szatmárban és Temesben óriási problémákat okozott az időjárás, mondja Balla Géza.

„Nálunk május végétől szeptember közepéig egy csepp eső sem esett, ráadásul 16 napon át folyamatosan 43 fok volt a hőmérséklet. Hogy ezt mennyire sínylette meg a szőlő, attól függ, milyen típusú volt a terület. A dombos részeken, ahol sziklás a talaj, vékony a termőtalaj, nem csak a szőlőfürtök fonnyadtak el, a szőlő is kiszáradt” – vázolja a helyzetet az Arad-hegyalján, 148 hektáron gazdálkodó borász.

Van, ami bírta, van, ami nem

A dűlők eltérő adottságai és vízmegtartó képessége miatt jelentős eltérések alakultak ki az egyes ültetvények között. A legnagyobb veszteséget a legmagasabban fekvő dűlőkön termesztett kék szőlők szenvedték el, ezekből a megszokott mennyiségnek csupán a 30 százalékát szüretelték. A kék szőlőfajták nem egyformán reagálnak a hőségre és a szárazságra, legjobban a kadarka tűri, de a feketeleányka, a cabernet sauvignon, a cabernet franc és a merlot is viszonylag ellenálló. A kis termés ellenére a piacon nem lesz hiány vörös borból, mivel a megcsappant fogyasztás miatt a pincészeteknek jelentős készleteik vannak.

Az ópálosi borászat ültetvényein a fehér szőlők parcellái a dűlők lábánál vannak, ahol mennyiségileg elég szép, minőségileg pedig jó lett a termés. A fehér szőlők sem egyformán tűrik a forró és aszályos időjárást, legjobban a késői érésű chardonnay, a királyleányka és a magyarádi fehér viseli.

A melegedő és csapadékhiányos időjárás óriási problémát jelent az ágazat számára, legalábbis a ménesi borvidéken. „Ha egy így folytatódik, megkérdőjeleződik a borvidék fenntarthatósága. Öntözni kellene, de lehetetlen, mivel nem áll rendelkezésre elegendő víz” – vázolja a helyzet súlyosságát Balla Géza.

A természet az érmelléki borászokkal sem volt kifejezetten kegyes idén, a Bihardiószegen gazdálkodó Rittner Tibor mégis kedvező eredményekről számol be. „Nagyon szép a termés, s bár mennyiségileg kevés, minőségileg nagyon jó. Soha ilyen szép nem volt a pinot noir, az ottonel, a muskotály” – mondja a Rittner Vinarium 2,5 hektáron hat fehér és négy kék szőlőfajtát termesztő tulajdonosa.

Hozzáteszi, hogy a kánikula és a csapadékhiány miatt, bár a szőlő mélyre hatoló gyökérzetével képes a talaj mélyebb rétegeiben lévő nedvességet is hasznosítani, egyes fajtáknál a megszokottnál kisebbek lettek a szemek, a bogyók nem tudtak igazán kiteljesedni, kevesebb lett bennük a lé. Ezért, ha lenne rá kapacitása, a királyleánykából aszúbort tudna készíteni, mondja. A szőlőnek idén az átlagosnál magasabb a cukortartalma, ami magasabb alkoholtartalmú borokat eredményez.    

Az aszálynak az a pozitív hozadéka, hogy stabilabb volt az időjárás, nem voltak hűvös, ködös időszakok, nedves közeg, ezért aztán kevesebb volt a megbetegedés, egészségesebb lett a szőlő. A mennyiségileg kevesebb termés miatt kisebb lesz a bevétel, azonban ezt részben kompenzálja, hogy kisebbek voltak a kiadások is: csapadékosabb években hétszer-nyolcszor is kell permetezni, idén kettő-három is elegendőnek bizonyult.

A bor, mint a kultúra része

Balla Géza hangsúlyozza, hogy idén nemcsak a kedveztőlen időjárás jelentett problémát, hanem a gazdasági környezet is. A gázolaj 10 lej körüli ára megdobta a költségeket, s egyre drágább a munkaerő is, márpedig a szőlőművelés sok kétkezi munkát igényel. „Óriásiak a veszteségek, s amitől féltünk bekövetkezett: a kisebb borászatok kezdik lehúzni a rolót” – mondja az ópálosi borász.

Ráadásul átalakulóban vannak a fogyasztói szokások, egyre kisebb a bor iránti kereslet. Pár év leforgása alatt Európában mintegy 30 százalékkal csökkent a borfogyasztás. Romániában és Magyarországon ennél kisebb, de azért tetemes mértékű, 18-19, illetve 24-25 százalékos volt a visszaesés. A vörös bor fogyasztása ennél nagyobb mértékben csökkent, leginkább a fiatalok fordulnak el tőle. „Nagyobb a visszaesés, mint a covid idején” – szögezi le.

Meggyőződése, hogy a kedvezőtlen körülmények ellenére sem szabad feladni, mondván, több mint négy évtizedes pályája során látott már változó fogyasztói szokásokat, de a trendek jönnek és mennek.

„Megpróbálunk visszakapaszkodni. Nyitunk a fiatalok felé, hogy ne a színezett koktélokat igyák, hanem inkább kellemes, könnyű habzó borokat. Természetesen nem szabad lemondani a nagyminőségű, szép, markáns, testes vörös borokról sem. Meggyőződésem, hogy a húzóerő ezentúl is a minőség lesz, ez semmi mással nem pótolható. Végzetül ne felejtsük el, hogy a bor a kultúránk része, már csak ezért is ragaszkodnunk kell hozzá” – sommázza Balla Géza.  

A piaci folyamatokat Rittner Tibor is hasonlóan látja. „Korábban volt a vörös bor-őrület, most a rozé a népszerű, míg a fiatalok körében a habzó bor” – mondja.

Romániai ágazati szakemberek egybehangzó véleménye szerint, országos viszonylatban az idei termés nagyobb a tavalyinál és a 2024-esnél. A régiós eltérések nemcsak a szőlő mennyiségében mutatkoznak meg, hanem a borok várható jellegében is.

„A pincészetekbe most érkező szőlő jelentős része 11,5-12 százalékos potenciális alkoholtartalommal rendelkezik. Ez könnyű, karcsú, könnyen iható borokat jelent, épp olyat, amilyet napjaink fogyasztója keres. Ezek egy olyan évtized után érkeznek, amikor meg voltunk szokva az egyre melegebb nyarak által felsrófolt, 13-15 százalékos borokkal” – nyilatkozta az agro-tv-ro.-nak Marinela Ardelean. Azoknak, akik a testes, erős borokat preferálják, ott lesznek a bánsági és partiumi pincészetek nedűi.