A ’80-as évek óta jár fotózni a csíksomlyói búcsúba Ádám Gyula, 2011 óta készült felvételein az élő, változóban levő hagyomány pillanatai láthatóak. A járvány miatt elmaradó zarándoklat hangulatát ezekkel a fotókkal idézzük fel.

A cikk a Maszol és az Erdélyi Audiovizuális Archívum Időutazó című közös sorozatának része. Az Erdélyi Audiovizuális Archívum célja az erdélyi és Erdélyhez kapcsolódó audiovizuális örökség megőrzése, az archív felvételek, amatőr fotók és filmek szakszerű gondozása. Megmentendő, megőrzendő archív képekről (fotó, film, videó) itt lehet értesíteni az archívum munkatársait, a már digitalizált fényképek online adatbázisa pedig a rekollekt.ro oldalon érhető el.

Ádám Gyula 1961-ben született Csíkkarcfalván. 1981-ben végzett a Marosvásárhelyi Szakközépiskola grafika szakán, itt ismerkedett a fényképezéssel. Miután nem jutott be a képzőművészeti egyetemre, Barabás Zsolt fotográfus barátjával elkezdtek falvakat járni és fotózni, többek között azzal a céllal, hogy dokumentálják, ami még a csángó kultúrából látható. Az akkori rendszerben azonban csángó falvakban gyűjteni nem volt veszélytelen, Ádám Gyula felvételeit így csak a rendszerváltás után, 1990-ben ismerte meg a nagyközönség egy csíkszeredai kiállításon, amit külföldi tárlatok sora követett.

„A moldvaiak élete előbb szigorúan néprajzilag érdekelt, s tulajdonképpen ma is ugyanazt fotózom, mint annak idején, csak más szemmel és egy gazdag tapasztalattal a hátam mögött. Korábban szárazabban fényképeztem, nagyon vigyázva arra, hogy oda ne illő elemek ne rontsák a képet. Ma már tudom, hogy minden, ami a keresőben látszik, az emberi élet valóságához tartozik” – mondta Ádám Gyula a Fotóművészet folyóiratnak adott 2008-as interjúban.

A fotóst tehát az ember érdekli, a különböző ünnepek pedig „ürügyet” jelentenek számára, hogy fotózhassa őket. A csíksomlyói búcsúba négy évtizede jár, kialakult útvonala van, hajnalban három-négy helyet is felkeres, pontosan tudja, hogy melyik az a falu, az a rét, ahol „csodák történnek”.  „Fontos elmondanom, hogy én mindig ugyanazokra a helyekre mentem fotózni a búcsú idején. Hívtak máshová is, de kitartottam. Nem az volt a cél, hogy egyszer lefotózzak valamit, kipipáljam és menjek tovább. Ugyanígy voltam a moldvai fotózásokkal is: nem az volt a cél, hogy végigfussam a helyszíneket és elmondhassam, hogy itt már jártam. A célom az volt, hogy visszatérjek, és kövessem ezeket az embereket. A búcsú óriási lehetőség, hogy embereket fotózzak. Ugyanazt teszem, mint máskor, csak nagy tömegben. Az egész napomnak a legérdekesebb része a megélés. Ahogyan a búcsú után érzek egyfajta lélekbeli elégedettséget, felemelkedést” – beszélt munkamódszeréről Ádám Gyula.

A XVI. Hargitai Megyenapok keretében a csíksomlyói búcsúról 2011 óta készült fényképeit mutatja be a Hargita Megyei Kulturális Központ, ahol Ádám Gyula jelenleg fotó-videó referensként dolgozik. Korábban száz év fényképeivel zarándokoltunk Csíksomlyóra, most ezekből a felvételekből mutatunk néhányat, a fotós gondolataival.