A levendulaligetek illatos levegője, káprázatos színe a legtöbbünket elvarázsol. Nem kell még kifejezetten virágkedvelőnek, kertésznek vagy akár biológusnak sem lennünk ahhoz, hogy rácsodálkozzunk, milyen gyönyörűséget alkotott a természet. Elég csak engednünk, hogy a mély alföldi csend, a madarak éneke, a virágokon hemzsegő bogarak zúgó hangja és a semmivel sem összetéveszthető levendulaillat kikapcsolja bennünk az örökké rohanás mozgatórugóját. Ilyen idillikus helyszínre bukkantunk Nagyszalonta mellett alig tíz kilométerre, Árpádon, a Cseke család levendulafarmján.

Utca és házszám helyett GPS-koordinátát kaptunk Cseke Ibolyától, a Cseke Levendulafarm vezetőjétől, amikor útnak indultunk a helyszíne. Utca ugyanis nincs, így házszám sincs, csak a végeláthatatlan Szalontai síkság, amelyen a kacskaringózó fasorok csak itt-ott törik meg a horizontot. Nyári kánikulát jósoltak aznapra, így már a reggeli órákban útnak indultunk, követtük a műholdas navigáció utasításait.

A dél-bihari Nagyszalontáról Árpád felé kellett haladnunk, majd a faluban elhaladva a legendás Markovits-kúria előtt Erdőgyarak irányába kell elfordulni. A navigáció egy pontot a szántóföldek felé fordított, ahol a kukorica- és búzatáblák szomszédságában nejlonházak, gondos kertészetek sorakoznak. Innen már ki is kapcsolhattuk volna a navigációt, ugyanis a lágy nyári reggeli szellő bekavarta az autóba a csábító levendulaillatot. Néhány méter megtétele után pedig a saját szemünkkel és legfőképp az orrunkkal győződhettünk meg arról, hogy jó helyen járunk.

Ami legelső pillantásra feltűnik: a portán nincs kapu, sőt még kerítés sem. A levendulaültetvény elején egy kis fedett terasz biztosít árnyékot, itt alakították ki a levendulatermékek elárusítóhelyét is, ennek szomszédságában ültünk le beszélgetni Cseke Ibolyával és férjével, Istvánnal. Csodálkozásunkra hamar megtudjuk, eddig nem gondolkodtak azon, hogy körbekerítsék a területet, hiszen az egyrészt a családi házuk mögött, „a kert alatt” található, másrészt pedig itt mindenkit szívesen látnak, bárki kijöhet kikapcsolódni, sétálni, nézelődni, feltöltődni, belépődíjat sem kell fizetnie.

Ahogy ott ülünk és hallgatjuk őket, az a benyomásunk támadt, hogy a kifejezés jó értelmében vett „megszállottakkal” hozott össze sorsunk, nem sokkal ezután pedig meggyőződhettünk arról is, mit is jelent napjainkban a példás alázatosság, a természet feltétel nélküli szeretete, a kitartás és a küldetéstudat. Őket hallgatva bárki rácsodálkozhat arra, milyen harmóniában élnek a természettel, hogyan vigyáznak a növényeikre, mennyi mindenre odafigyelnek…

Megtudtuk, öt évvel ezelőtt kezdődött a levendulafarm története. Mindketten főállásban dolgoztak, és egy alkalommal megbeszélték, hogy kikapcsolódásképpen ellátogatnak egy levendulaligetbe. Az ott látottak elvarázsolták őket, s „Ibolya azt mondta, ha neki lenne egy ilyen ültetvénye, csak azzal foglalkozna, dolgozni sem menne többet”, eleveníti fel a történetet István. Amikor hazatértek, elkezdtek utánanézni annak, milyen fajta levendulák léteznek, melyek azok, amelyek szeretik az alföldi forró és száraz nyarakat és igyekeztek összeszedni minden olyan információt, amely segíthette őket a tervezésben. Aztán néhány hétre elült a téma, majd egyik nap, amikor Ibolya hazatért nagyszalontai munkahelyéről, látta, hogy megérkeztek a levendulapalánták, amiket István idő közben titokban megrendelt.

Mivel a mezőgazdaságban és a kertészetben is jártasak, kis kutakodás után nem okozott nekik problémát a hajtások meggyökereztetése, így megsokszorozták az elültetett palánták számát. Napjainkban két parcellán mintegy 35 ár területnyi levendulást gondoznak példás módon. Két éve pedig mindketten kvázi főállásban a levendulással foglalkoznak, noha a kertészetet, pontosabban az epertermesztést sem hagyták abba.

„Én nem használok sem műtrágyát, sem permetszert se az eperre, sem a levendulára. Gondozzuk a nővényeket, tisztán tartjuk, de semmilyen vegyszert nem használunk” – jelenti ki István. Hozzátette, ennek hatására például az földieprüket még az is fogyaszthatta, aki elvileg eperallergiás. „Meglátásunk szerint nem is eperre volt allergiás, hanem azokra a szerekre, amelyekkel mindenfelé kezelik a növényt” – állapítja meg István.

Kiemeli, a levendulást sem permetezik, sőt még locsolórendszert sem építettek ki. Ennek okát firtató kérdésünkre elmagyarázta, azért nem öntözik a levendulát, hogy az minél természetesebb legyen: ahogy a természet megteremti számára a feltételeket, úgy nőnek és virágoznak a növények, ők nem akarnak beleszólni a természetes folyamatokba. Azt is elmondta, miért: az évente változó környezeti hatások miatt a növények minősége is változik. „Gondoljunk csak bele, a mezőkön, hegyoldalakon a gyógynövények is minden évben máshogy fejlődnek. megvan bennük a hatóanyag, de minden évben más-más koncentrációban, és noha ugyanazokról a gyógynövényekről beszélünk, mégis folyamatosan változnak az időjárás miatt, éppen ezért nem alakult ki ellenük immunitás” – érvel meggyőzően István.

Az elültetés első évében már szépen virágoztak a levendulabokrocskák, de csak a második, harmadik évben érték el látványos méreteiket, napjainkban pedig káprázatos látványt nyújt a félgömb alakúra vágott s így virágzó bokrok hullámzó sokasága. Amíg végigjárjuk a területet, mindent elmagyaráznak, hogy mi hogyan és miért készült. Egy adott pillanatban István lehajol és kitép egy gyomnövényt az egyik levendulatő mellől, Ibolya pedig mondja neki, hogy van még egy ott, arrébb is, a másik táblában. Aki kertészkedik, akár csak egy kis virágoskertje van, jól tudja, mit jelent a gyomirtás, de valószínűleg kevesen vannak azok, akik tudják, hogy mindössze két szál gaz van a kertjükben… Itt ráadásul több mint 35 árról van szó. Ez tökéletesen leírja azt, hogy mennyire odafigyelnek az ültetvényre.

A telek hátsó részében kis futballpályát alakítottak ki gyermekek részére, de van egy szalmakazal is, amelyen szabadon ugrálhatnak az apróságok. A terület végében akácos húzódik, itt találhatók a kecskeistállók a gidákkal, és a mangalicák is, amelyek szabadtartásban nőnek itt, a természetben. Ezeket is meg lehet nézni, sőt simogatni is, már amelyik hagyja.

Megtudjuk, ahhoz, hogy a levendulából készült termékeiket forgalmazhassák, nem volt elegendő az egyéni vállalkozói rendszer, céget kellett létrehozzanak. Sok munkával jár ez is, mondják, de ha ez kellett ahhoz, hogy azt csinálják, amit szeretnek, akkor ezt is elvállalták.

Az árpádi levendulaültetvény június közepén kezdett el virágozni és megközelítőleg egy hónapon át kitart a virágzás. Ebben az időszakban bárkit szívesen látnak, aki kíváncsi a virágültetvényre, belépődíjat sem kell fizetni, de az jólesik a gazdáknak, ha a termékeikből, amiket az itt termett növényekből saját kezűleg állítanak elő, a látogatók vásárolnak valamit, ezzel is támogatva a munkájukat.

A jelenlegi területen mintegy 750–800 kilogramm levendulavirág terem. Ennek egy részét megszárítják és illatosítók készülnek belőle, a virágok zömét azonban elviszik és gőzöléses technikával kinyerik belőle az olajat, valamint a levendulavizet. A levendula közismerten nagyon jó idegnyugtató, ugyanakkor élénkítő hatású, a növény további közismert jótékony hatását felsorolni is sok lenne. Ibolya elmondja, messze földről is érkeznek hozzájuk látogatók, és van olyan is, aki csak azért jön el akár több száz kilométert is, hogy vásárolhasson a jól bevált termékeikből.

István hozzáteszi, igyekeznek csakis olyan terméket készíteni, amit ők maguk is hajlandók használni. A levendula kifőzése által minősített bio olajat kapnak a magyarországi üzemben, de hangsúlyozza, nagyon fontos az is, hogy maga a növény is természetes körülmények között, vegyszerek nélkül nő. Ráadásul, mint megtudjuk, a levendula nagyon jó meleg- és szárazságtűrő növény, és az árpádi homokos talajt is nagyon kedveli.

Ez a levendulafarm az első volt ezen a vidéken, és a Cseke házaspár volt az első, amely megkezdte a levendulatermékek gyártását és a hely népszerűsítését, Nagyszalonta környékén elismeréssel beszélnek róluk. Az idei virágzás idejére is számos programot szerveznek gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt, a rendezvényekről a Facebook-oldalukon lehet bővebb felvilágosítást találni.