Hagyományos disznóvágással, ünnepi vacsorával, ajándékosztással és sok vidámsággal igyekeznek szebbé tenni a szépvízi Ápoló és Gondozó Központ lakóinak életét az ott dolgozók. Az intézmény ötven, különböző fokú értelmi, érzelmi sérült gondozottja minden olyan alkalmat izgalommal és örömmel fogad, amely kiemeli őket a hétköznapok szürkeségéből, némely esetben reménytelenségéből. Pătraşcu János igazgató meghívására érkeztünk az otthonba, hogy betekintést nyerjünk az ottlakók egy kivételes napjába.

Nagy volt a sürgés-forgás hétfőn reggel a szépvízi Ápoló és Gondozó Központ udvarán. A legtöbbek által a múltbeli örökség nyomán csak „öregotthon” néven ismert intézmény egy nagylelkű felajánlásnak köszönhetően ebben az évben is megszervezhette a hagyományos disznóvágást. A feldolgozott sertésből készülnek az ötven itt lakó számára a karácsony előestéjén és az ünnep napján felszolgált ételek.

A munkából sokan kivették a részüket, a perzselést, bontást az intézmény férfi munkatársai végezték, a nők vizet hordtak, segédkeztek. Az ablakokban kíváncsi fejek, „kiültek mint a muskátlik”, jegyezte meg az egyik dolgozó. A lakók többsége az éles szél elől az épületben bújt meg, de néhány lelkes gondozott a jeges udvaron toporgott, míg a disznó minden darabja a konyhába nem került.

Pătraşcu János, az intézmény vezetője barátságosan fogadott, irodája melegébe húzódtunk a kopogó, fagyos téli időjárás elől, majd lelkesen mutatta be az intézmény működését. A bentlakásos otthonban felnőtt, különböző fogyatékkal élő személyeket ápolnak, a jelenlegi épületben 2007 óta működik a központ. János 2004-ben került az intézmény élére, amely vezetésével teljes profilváltáson esett át, idősek otthonából ápoló, gondozó szociális központtá alakult. Az otthonban folyamatos a teltház, az ötven férőhelyre hosszas a várólista.

„Ahogy valaki meghal, azonnal utalják a követező lakót” – szemlélteti az intézményvezető. A gondozottakat 42 fős személyzet látja el, amely az igazgató szerint megfelelőnek mondható. Az központban dolgozik kineoterapeuta, foglalkoztató szakember, szociális munkás, pszichológus is. Állandó szerződés alapján dolgoznak együtt háziorvossal, aki ellátja a bentlakókat, szakorvosi ellátásra azonban Csíkszeredába kell utazniuk. Rendszeresen járnak az intézménybe a nagyobb egyházi felekezetek képviselői – fűzte hozzá az igazgató.

Látogatók legfeljebb egy évben egyszer jönnek

Az ellátottak között vannak fizikai fogyatékosok, siketnémák, vakok, mentális zavarokkal küzdők és pszichés betegek is. „Az utóbbi időszakban egyre súlyosabb esetek kerültek be hozzánk. Ez az intézmény rendeltetése, főleg azok a személyek kerülnek hozzánk, akiket nem tud ellátni a családjuk, vagy akiknek egyszerűen nincs senkijük. Keveseknek van látogatója, vagy nincsenek itthon és évente legfeljebb egyszer jönnek el, vagy nincs is hozzátartozó” – számolt be János. Ugyanakkor sokuk semmilyen jövedelemmel nem rendelkezik, számukra az állam biztosítja az ellátás anyagi fedezetét. Hargita megyében három hasonló profilú intézmény működik. A gyergyótölgyesi központban a legsúlyosabb pszichés eseteket fogadják, azon kívül működik Gyergyószentmiklóson a szépvízihez hasonló otthon. Igény a férőhelyek többszörösére volna – mutatott rá János.

Az igazgató hangsúlyozta: igyekeznek a gondozottak lelki állapotát javítani, ennek érdekében több programot szerveznek egy évben. Nyáron kirándulásokra mennek, főképp a természetbe járnak, erre volt a leginkább igény, bár korábban jártak városnéző utakon is. Tábort is szerveznek minden évben, az utolsó kettőt Gyimesfelsőlokon tartották. Az élmények hetekre feltöltik a bentlakókat, sokáig szolgáltat még beszédtémát egy-egy esemény.

„Az intézményben sok apró eseményt tartunk. Most, karácsony környékén igyekszünk emberhez méltó ünnepet biztosítani. Karácsonyi csomagokat készítettünk támogatóinknak köszönhetően, a karácsonyfát is közösen díszítettük fel. Mikulástól kezdve nagy izgalommal várják a lakók ezt az időszakot” – emelte ki az intézményvezető.

Hozzátette: a külön programokra nem jut a központi költségvetésből, ezért működik egy egyesület is, amelyen keresztül igyekeznek támogatókat bevonni az események lebonyolításába. A hétfői csomagok összeállítását az egyik csíkszeredai civil szervezet, a Benignitas támogatta, akikkel rendszeres az együttműködés. Emellett kisebb cégek, közbirtokosságok is segítik az otthon munkáját – tette hozzá Pătraşcu János.

Az igazgató ugyanakkor kiemelte, hogy karácsonykor ugyan a legtöbb figyelem természetesen a gyerekekre irányul, ám sok jóakaró évről évre igyekszik támogatást nyújtani számukra ahhoz, hogy megteremtsék a valódi ünneppi hangulatot az intézmény falain belül is. A disznóvágáson feldolgozott állatot például ugyanaz a vállalkozás. biztosította tavaly és idén is. „Számunkra, dolgozók számára és a lakók számára is sokat jelent az az érzés, hogy a 'kintiek' törődnek velünk, gondolnak ránk. A világjárvány miatt korlátozott volt hosszú ideig a belépés, kevés lehetőség volt a találkozásokra” – mondta Pătraşcu János.

Személyes ajándékok a bent lakóknak

Az ajándékok összeállításánál igyekeztek figyelembe venni a személyes igényeket, kívánságokat. Akik nem tudták kifejezni magukat, azoknak az ápolók segítségével döntöttek a meglepetésekről – fejtette ki az igazgató. A személyes ajándékok megvásárlásában is több magánvállalkozás nyújtott segítséget, tudtuk meg. Az alkalmazottak sem maradnak ki az ajándékozásból, a héten tartják az évértékelő gyűlést, amelyen minden dolgozó kap karácsonyi csomagot.

Közben az ebédlőben összegyűltek a bentlakók és a dolgozók, Pătraşcu János rövid köszöntője után a mindenki által várt csomagosztás következett. Sorban kapták kézhez a névre szóló ajándékokat a gondozottak és izgatottan kukucskáltak a tasakokba. Sokan nem tudtak kijönni a szobájukból, számukra a dolgozók bevitték az ajándékokat.

A bentlakók egy része ágyhoz kötött, vagy nehezen mozog, őket a szobájukban látogattuk meg. Csatlakozott hozzánk Bardócz Csengele pszichológus, az otthon szakmai tevékenységekért felelős igazgatóhelyettese. Mint a szakember elmondta: a bentlakók korosztályuk és fogyatékaik szerint is vegyes képet mutatnak. A legfiatalabb lakók huszonévesek, míg a legidősebbek nyolcvan év körüliek. Néhányan még az intézmény korábbi időszakából „maradtak”, amikor idősotthonként működött.

Az egyik ilyen lakó Gizi néni, a Gyimesekben élte le az életét, hosszú ideje él az otthonban. Látogatásunkkor saját készítésű csipkéit is megcsodálhattuk, amelyek az éjjeliszekrényét díszítik. Gizi néni 85 éves, átesett a koronavírus miatt kórházi kezelésen, majd combnyaktörés érte, ám szívós szervezete nem hagyta cserben. A vele szemközti szobában élő életvidám idős asszony 22 éve lakik az otthonban, szintén idősként került be. Ő horgolt karácsonyfadíszeket készít, az ágyneműtartó fiókjában tucatjával lapultak az apró szépségek.

Közben innen is, onnan is kíváncsi és lelkes arcok bukkantak fel. Néhányan a csomagokban talált ruhákat próbálgatták, mutatták büszkén, mások csak szóba szerettek volna állni Jánossal, Csengelével, az ápolókkal. Voltak, akik végig elkísértek bennünket, miközben sorra nyitottunk be a szobákba.

Az arcok, nevek mögött megannyi személyes történet tárult fel, ahogy néhány mondatot elmondtak kísérőink mindenkiről. Némelyik sors szívfacsaró, akad, amelyik fájdalmas. A közös bennük a sérült lét és az abból fakadó önellátási képtelenség. Ám a szépvízi otthon lakóit mégis szerencséseknek mondhatók, hiszen szakszerű személyzet felügyelete mellett élhetik mindennapjaikat és készülhetnek a közelgő Karácsonyra.