Büszke székely múltjára, ám az egykor letelepedett örmények örökségét is ápolja a Hargita megyei Szépvíz. A településen a közelmúltban adták át a székely határőröknek emléket állító gazdag kiállítást, hamarosan pedig az örmény emlékház is elkészül. A községben található időseket ellátó központ, gyermekotthon, de működik kereskedelmi rádió is, ahol heti rendszerességgel fordulnak meg a székely politikai vezetők, művészek, közéleti személyiségek. Szépvíz, és még véletlenül sem Csíkszépvíz, a hétvégén ismét káposztavágásra készül, ennek a jeles alkalomnak a felvezetéseként is készült riportunk.

Vannak olyan helyek, ahová szívesen visszajár az ember, a Maszol esetében a tudósító, újságíró. Ilyen Szépvíz is, ahol korábban több anyagot is készítettünk. Az Erdély legjei sorozatban részletesen bemutattuk az itt élő egykori nagyszámú örmény közösség múltját, majd fotóriportban számoltunk be a település jeles gazdasági ünnepéről, a káposztavágásról.

Ezúttal főleg egy harmadik látványosság vonzott bennünket, az augusztusban átadott Székely Határőr Emlékközpontot kerestük fel, de meglátogattuk a kívül-belül megújult örmény katolikus templomot is és megnéztük, hogyan készülnek a hétvégi káposztavágásra és -vásárra a helyi gazdák.

Csíkszépvíz vagy Szépvíz?

Ám mindenekelőtt tisztázni szerettük volna, hogy Csíkszépvíz vagy Szépvíz a helyénvaló elnevezés. Ugyanis hiába illették hosszú időn keresztül az előző névvel a községet, a környékbeliek pontosan tudták, hogy az ott lakók haragszanak ezért és sokkal inkább elfogadják a Szépvíz formát. A kérdést Zakariás István alpolgármester segítségével tisztáztuk (vele később még az örmény örökséggel kapcsolatosan találkoztunk), aki elmondta: valóban ragaszkodtak a helybéliek a Szépvíz elnevezéshez, ezért önkormányzati tanács-határozatot hoztak és hivatalosan is ezt a formát használják.

A Székely Határőr Emlékközpontban ismerős arc, Daczó Dénes újságíró fogadott bennünket, aki a napi hírek gyártása, a mindennapos sajtómunka helyett manapság leginkább az augusztus 14-én átadott intézmény bemutatására vállalkozik az érdeklődőknek. Az alapos bevezető során megtudtuk, hogy a három szinten elhelyezett kiállítás 600 négyzetméterén feltárul a látogatók előtt mindaz, amit a székelyekről és a székelység határőrző szerepéről, hadviseléséről, katona múltjáról tudni lehet és érdemes az Árpád-kortól a második világháborúig.

Az előtérben megtalálható minden fontos információ azokról, akik a kiállítás kivitelezésében, megalkotásában részt vettek. Egyetlen név sem merülhet feledésbe az épület eredeti gazdájától, idősebb Dájbukát Dávidtól a kezdeményező Szépvízért Egyesület tagjain át a mintegy 60 szakértő – helytörténész, régész, hadtörténész, filmes, muzeológusig. Ők azok, akik áldozatos munkával és hozzáértéssel megalkották ezt az egyedülálló központot.

Ahol elrepül az idő

A látogatás előtt figyelmeztetik az érkezőket, hogy a kiállítás megtekintésének időtartama 60-90 perc. Első hallásra soknak tűnt, ám kétkedésünket hamar eloszlatták a feltáruló termek és a közben elhangzó hihetetlen mennyiségű információ. Felsorolni is nehéz, mi mindent láthatunk, hallhatunk. Az élethű alakok, bábuk a legkülönfélébb korok rekonstruált ruháiban feszítenek, a falakon mindenütt képek, leírások, történelmi utalások, érdekességek. Ezen kívül kisfilmek is segítik a tájékozódást, egy-egy eseményt, korszakot, jelenséget bemutatva. Ha pedig még többet szeretnénk megtudni, elég a fejünkre tenni a bejáratnál kapott fülhallgatót és minden teremben meghallgathatjuk, hol is járunk, mit is látunk. Egyéni látogatók esetében praktikus ez az eszköz, ám a csoportok számára természetesen hagyományos tárlatvezetés is kérhető.

A termekben járva repül az idő, nem túlzás a 60, de még a 90 perc sem. Daczó Dénes elmondta: átlagban inkább másfél órát töltenek itt a látogatók, de volt, aki három órán át járta az emlékház termeit.

Az emlékközpont utolsó, pincében berendezett, a 20. század két világháborúját felidéző része mélyen megérintő formában mutatja be az eseményeket. A legtöbb ide látogató valamilyen módon érintett volt ezekben az eseményekben, ezért a legtöbben könnyes szemmel hagyják el a kiállítást. Megdöbbentő a kijáratnál elhelyezett fekete tábla is, amely egy ruhátlan, tehát teljes mértékben egyenruha- és ország-semleges katona szobra alatt található. Ide mindenki felírhatja annak a rokonának a nevét, aki valamilyen formában áldozatává vált a világégéseknek. A neveket minden héten rögzítik és már most több száznál tartanak.

A központ kiállításait augusztus óta közel kétezren tekintették meg. Beigazolódni látszik tehát a kezdeményezők azon elképzelése, hogy a Gyimesekbe tartó turisták, kirándulók jó része szívesen megáll, ha útközben tartalmasan eltöltheti a szabadidejét. Az idegenforgalmi kínálatot fogja bővíteni az emlékközpont szomszédságában készülő, az örmény örökséget bemutató múzeum is. Erről azonban már Zakariás István mesélt érdeklődésünkre, aki egyike azon keveseknek, aki örmény származásúnak vallja magát a községben és ragaszkodik ősei örökségéhez.

Kisvárosi településközpont

A szépvízi örmény múltra leginkább Szépvíz építészete emlékeztet, hiszen nem gyakori székelyföldi községek esetében, hogy valóságos polgári településközpont fogadja a látogatókat. Az örmény katolikus templom teljes külső és belső felújításon esett át a közelmúltban, ottjártunkkor még látszanak az építkezés nyomai. A templomra még egy külső festés vár, ugyanis a jelenlegi színnel nem elégedettek. Egyébként a templom 1925-ben esett át utoljára nagyobb ráncfelvarráson, ám akkor és az 1970-es években történt beavatkozások során is olajfestéket használtak, aminek nyomán teljesen átnedvesedtek a szellőzés híján maradt falak – mondta el Zakariás István, miközben kinyitotta az 1785-ben felszentelt templom ajtóját.

A 2000-es években vált nyilvánvalóvá, hogy jelentős beavatkozásra van szükség. Szakemberekkel egyeztetve az egyházvezetés és a Szentháromság Alapítvány kuratóriuma úgy döntöttek, hogy el kell távolítani a felhalmozott olajfesték-rétegeket. A falak megtisztítása nyomán előkerült az eredeti falfestések egy része, mutatta be az alpolgármester. Zakariás István érdekességképpen elmondta: az 1970-es években a településen szolgálatot teljesítő tiszteletes amatőr festőként naiv képeket festett a templom belső falaira, ám ezeket is eltávolították.

Zakariás István kiemelte: mára az ő családja maradt szinte az egyetlen Szépvízen, amelynek örmény kötődése van. „Édesapám teljesen örmény volt, én félvérként örököltem tőle a hagyományainkat és van három fiam, akik továbbviszik a nevet és remélem, a kötődést is!” – fogalmazott az alpolgármester. Érdeklődésünkre elmondta: a családban megmaradtak régi örmény múltra emlékeztető tárgyak, áll még a szülői ház, amely közel 200 éves. Örmény örökség a Szentháromság Alapítvány épülete is, amelyet 2010-től kezdtek rendbetenni és az összegyűjtött tárgyakból kiállítást rendeztek be a falai között. A kiállítás jelenleg nem működik, az épület renoválása és további emlékek felkutatása zajlik éppen, tudtuk meg.

Használják a templomot

Augusztus utolsó hétvégéjén össze szoktak gyűlni az itteniek és környékbeli településekről is az örmény közösségek Szépvízen. Akkor tartanak a templomban örmény katolikus szertartást is. Ezen kívül a templom használatban van, vasárnaponként az esti római katolikus szentmisét tartják a falai között – mondta el Zakariás István. A templom udvarra kilépve az utolsó örmény pap emléktáblája fogadott, Bodurján János 1959-ben költözött vissza Örményországba.

A templomkertben található sírkövek 1995-ben kerültek napvilágra és egy sajátos temetkezési mód mementói. „Ez egy kaukázusi temetkezési forma csak itt található meg, ebben a templomkertben, illetve még két sírhelyet találtunk a temetőben. A templom kerítésén túl még 200 négyzetméteren tartott a temető, az ma már a Csibész Alapítványhoz tartozik, onnan is kerültek ki kövek, amiket behoztunk” – mutatott körbe Zakariás István. Egyébként szomszédos épületet, az egykori örmény plébániát is a Csibész Alapítvány vásárolta meg az 1990-es években, amely gyermekotthont üzemeltet az ingatlanban.

A szépvízi híres káposztavágásról is szót ejtettünk Zakariás Istvánnal. Mint megtudtuk, a mai napig tartják a termelők, hogy egyszerre vágják és értékesítsék a termést. Ez alól csupán azok kivételek, akik nagy területeken termelik a káposztát, ők korábban kezdik a vágást. A káposzta egyébként el is kel a vágáskor, a legtöbben a földről, frissen vágva adják el.

Zakariás Istvánnal átsétáltunk még a készülő örmény emlékházba. A település-központ épületeinek egy részében, így a fentebb ismertetett határőr emlékközpont és az örmény emlékház épületében is idősek otthona működött több évtizeden át. Amikor az intézmény új helyre költözött, az épületei felszabadultak és az önkormányzat vette azokat használatba.

300 éves egyesületi múlt

Az örmény emlékházat a Szentháromság Alapítvány tartja fenn, amelynek elődje az 1700-as években alakult és a két világháború közötti megszűnést követően 1998-ban alapították újra felvéve a Csík-körzeti előnevet is – említette meg az alpolgármester. Az épület 1862-ben lakóháznak épült, működött benne korábban gyógyszertár, szülészet, az említett idősotthon, most pedig a felújítást követően az örmény örökséget bemutató emlékház lesz.

A tervezett kiállításon helyet kap majd az örménység erdélyi letelepedésének történeti áttekintése, felidézik a kaszinót, a polgári élet emlékeit, eredeti bútorokkal rendezik be, bemutatják az örmény népviseleteket, a kereskedő múlt világát – mesélte a készülő emlékházban körbemutatva Zakariás István. Hozzátette: két év múlva szeretnék átadni a közönségnek az emlékházat.