A szülői kiégés Erdélyben is valós jelenség, és sokszor azoknál jelentkezik, akik a lehető legjobb szülők akarnak lenni és túl sokat vállalnak, és ez olyan állandó készenléti állapotba sodorhatja őket, ami veszélyessé válhat – mondta a Maszolnak Mészáros Andrea pszichoterapeuta, aki elmesélte azt is, hogyan csúszott bele a kiégésbe, és hogyan talált kiutat belőle. A szakemberrel arról beszélgettünk, miért nehéz felismerni a szülői kiégést, miért nem azonos a szülői fáradtsággal, mi a jellemző Erdélyben e tekintetben, és gyakorlati tanácsokat is adott, amelyek segíthetnek a szülőknek változtatni.

„Nagyon jó anyák, jó szülők akarunk lenni, és az ehhez kapcsolódó nagyon erős elvárásainkból épülnek ki a szülői kiégés fő tünetei” – mutatott rá a probléma gyökerére Mészáros Andrea pszichoterapeuta, pár- és szexuálpszichológus a Maszol megkeresésére.   

„Nálunkfelé – a társadalomban megjelenő ismérvek szerint – a jó anya mindig oda kell figyeljen türelmesen a gyerekre, kötelezően kell szoptasson, segítség nélkül megold mindent, ugyanakkor nagyon sok érzelmet tesz bele a család működtetésébe és a gyereknevelésbe. Az elvárásokat tetézhetik egyéb nyomások, attól függően, ki milyen irányzatot követ, például a gyerekkel kell aludjon anya, vagy épp, hogy nem támogatott, hogy gyerekkel aludjon, mert az a nem jó a gyereknek az irányzat szerint” – magyarázta, mi minden vezethet túlterheltséghez. „Mindez hosszú távon terhessé válhat, ezáltal kialakul az egyik fő tünet: egy állandó készenléti állapot, amikor már nem tud kikapcsolni a szülő. Az állandó éber állapotot viszont az elme nem bírja, szüksége van a pihenésre” – vázolta fel, hová vezetnek a körülmények.

Szégyen, bűntudat és az erdélyi specifikumok

Mészáros Andrea elmondta, praxisában is elég gyakran találkozik a kiégés problémájával, sokszor terápia közben derül ki, pedig nem is amiatt fordultak hozzá.

„Vannak különböző – úgy hívom – hullámok, és már egy ideje tart az a hullám, hogy tudatosítjuk a saját traumáinkat, és ezeket nem akarjuk továbbadni a gyermekeinknek. Ez talán a leggyakoribb indok, ami miatt terápiára jelentkezik hozzám egy anya, aki jobb anya szeretne lenni, és közben, amikor elmélyülök az esetében, kiderül, hogy kiégésről van szó: hisz nem tud pihenni, nem tud lekapcsolni, nem tud segítséget kérni, mert a lehető legjobb szándékkal is, de nagyon magasak az elvárásai önmagával szemben” – számolt be.

Úgy látja, Erdélyben a nők kitettebbek a szülői kiégésnek, hisz itt „még nagyon sok párkapcsolatban és házasságban tradicionális a szerepek leosztása, azaz a nő dolgozik, gyereket nevel, és viszi a háztartást. Emellett a párja és a társadalom általában még elvárná tőle, hogy tip-top legyen testileg, figyeljen az öltözködésére, legyen kiegyensúlyozott” – sorolta Mészáros Andrea. Hozzátette, sok az elvárás a nőkkel szemben, miközben bűntudata van sok nőnek, ha saját igényeire figyel. „Elég hosszú az elváráslista a nőkkel szemben, így elmondható, hogy talán tényleg kitettebbek a kiégésnek, főleg, ha nem is merik bevallani a határaikat – hogy valami személyesen fontos nekik, hogy valami túl sok, vagy, hogy pihenni szeretnének –, mivel ezt bűntudat övezi. A bűntudat és a szégyen az a két tipikusan megjelenő érzés a terápia során, amelyek leginkább gátolják, hogy az anya kiemelkedjen abból a helyzetből, ahol ez kialakult” – mutatott rá.

Példaként elmondta, sok nő attól tart, rossz anyának titulálják, ha bevallja, hogy nehezen bírja a gyerekneveléssel járó feladatokat, miközben szereti a gyermekét, vagy attól tart, nem lesz vonzó a férjének, ha mackónadrágban jelenik meg. „Így ezekhez a belső igényekhez szégyen vagy bűntudat kapcsolódik” – összegezte.

Ezen enyhíthetne egy támogató közeg, azonban Mászáros Andrea szerint erdélyi sajátosság, hogy együttérzés helyett sok esetben inkább megy a verseny anya-lánya vagy a barátnők, ismerősök között, hogy kinek nehezebb anyaként. „A kinek nehezebb leváltja az empátiát, amire pedig nagy szükségünk lenne: megkérdezni ilyenkor, hogy bírod, vagy csak elhívni egyet kávézni, meghallgatni az édesanyát” – jegyezte meg.

Bár valószínűleg nagyobb a nyomás az anyákon, nemcsak őket érinti még Erdély-szinten sem a kiégés. „Ez is új hullám, 10-15 évvel ezelőtt még nem azért jöttek a férfiak, mert kiégésben szenvedtek, de hogy viszont most ez megjelent: egyre több a kiégett édesapa a pácienseim körében. Statisztikailag alacsonyabb szinten, de érintettek lettek az apukák is, miután egész nap dolgoznak, délután próbálnak segíteni a feleségüknek, este mesét olvasnak a gyerekeiknek, vagy játszanak velük, és ők is nagyon fáradtak, ugyanúgy szenvednek ebben a mentális felfokozottságban, hogy mindig éberek” – derült ki a terapeutától.  

„Segítséget kellett kérnem”

Mivel súlyossá válthat a kiégett szülő állapota, fontos időben „határt húzni”, felismerni és lépni, ami nem könnyű Mészáros Andrea szerint, „ha nem hallott róla, és ha közben a külvilág visszaigazolja, hogy természetes, hogy a szülő fáradt”.

Személyesen is megélte a szülői kiégést: meglepetésére, a pszichológiai szaktudása ellenére saját magán nem rögtön ismerte fel, hogy második kisbabája mellett nem „nem a klasszikus anyai fáradtságban” szenvedett, amit már megismert az első gyermeke mellett.

„A fáradtság diagnosztizálhatóan kiégésbe csapott át, aminek a fő tünete az volt, hogy annyira állandósult bennem a készenléti állapot, hogy nem tudtam az elmémet lecsitítani, alvásproblémáim lettek. A kislányom mellett, egyéves koráig szinte nem aludhattam, utána, amikor már alhattam volna, már nem tudtam aludni, annyira állandósult a készenléti állapot a szervezetemben” – idézte fel.

A biológiai kialvatlanságnak komoly következményei vannak mind mentális, mind érzelmi szinten, valamint a testi készenlétre, az immunitásra – mutatott rá a terapeuta, aki éppen ezért, mint mondta, tudatosan hónapokon keresztül dolgozott a megoldáson. „Segítséget kellett kérnem, le kellett győznöm az amiatt érzett lelkiismeret-furdalásomat, hogy más vigyáz a gyermekemre, mert nekem el kell vonulni, pihenni, eltávolodni, megtalálni azt a legalább egy órát, amiben az elmém lecsitul” – számolt be, hogyan váltott szemszöget.

Ebben kapaszkodót a pilates jelentett neki. „Ki tudta kapcsolni az elmémet, és mivel egy mozgásforma, nagyon sokat segített a testi befeszülés oldásán, hisz nagyon sokszor testi tünetekkel jár együtt a kiégés: a folyamatos mentális és érzelmi készenléti állapot befeszíti a testet is, ilyenkor gyomorideget, hátfájást tapasztalhatunk, hisz jelez a test, csak nem könnyű lefordítani a nyelvet” – mondta el.

Mentalitásváltás: „álljunk meg kicsit a jelenben”

Keresse a szülő az énidő lehetőségét, vagy mit tehet a túlterheltség ellen? – Mészáros Andrea szerint az énidő hangsúlyozása sokszor újabb feladatként nehezedik a szülőkre. „Ha egy nagyon hosszú feladatlistára még több feladatot teszünk, tovább terhelődünk, mert attól is be lehet feszülni, hogy be akarom tömni a napba az énidőt, pedig nincs ahová” –magyarázta.

Ezért inkább azt javasolja, hogy a szülők „álljanak meg egy kicsit a jelenben”, enyhítsék az állandó készenléti állapotot. Mint fogalmaz: „nem azon az egy napon vagy órán múlik az életünk, nem attól lesz traumatizált a gyermekünk, ha egy órát mama játszik vele, és nem a szülei”.

A megállás azonban a legnehezebb, és ebben segíthet a terápia. „Ilyenkor tudunk dolgozni a mentális hozzáálláson, hogy kialakuljon egy olyan új nézőpont, hogy nem az a gond, hogy nem bírom, hanem az kell megfogalmazódjon belül, hogy nem is kell egyedül bírnom, mert ez társadalmilag lett elrontva, hogy mi azt gondoljuk, hogy kell bírnunk egyedül” – hívta fel a figyelmet. Mint rámutatott, régebben természetesebb volt a segítség: a családtagok, szomszédok támogatták egymást, ma viszont sok esetben izoláltan élnek a családok, és emiatt segítséget kérni is nehéz.

Mint mondta, nehéz megküzdeni a lelki-ismeretünkkel, és kiállni amellett, hogy nekünk kell rendben legyen, nem az egész világnak, ha bébiszittert fogadunk, ha esetleg két évnél hamarabb visszamegyünk dolgozni, amelyek például nyugatabbra semmi fetűnést nem keltő megoldások.

Mészáros Andrea szerint a kiégés megszüntetéséhez mentalitásváltásra lenne szükség abban is, hogy érdemes lejjebb adni az anyagi és egyéb elvárásokból, hisz nem ez szolgálja a gyermek érdekét, sőt.

„Nagyon sokat várnak el magunktól a mai szülők. Elvárják, hogy tökéletesen rendben legyen a lakás, a gyereknevelés, és mindent meg tudjanak a gyerekeknek venni, és nem tudnak nekik nemet mondani, aminek már látszik a következménye az alfa generáción: nem alakul ki a stressztűrő képességük, nem alakul ki a kreatív megoldó képességük, a túl sok stressz beépül az évek alatt a szervezetükbe, és nagyon sokuk nem lesz képes a nyugodt állapotra, mert az alapműködésük a stressz. Nagyon sok szülő nem érti, hogy a gyerek nem abból tanul, amit mondunk és megveszünk nekik, hanem abból, akik vagyunk, ha pedig mi idegzsákként működünk, akkor ebből sajnos nem túl biztató jövőképet tudunk kiolvasni a gyerekeiknek” – figyelmeztetett, milyen hatása lehet a szülői kiégésnek a gyerekekre.

A terapeuta szerint mindezt nehéz kimondani, mert a szülők gyakran még jobban megijednek, miközben a cél nem a riogatás, hanem a tudatosítás és a változás elindítása.

Ma már nemcsak a kisgyerekes szülők égnek ki. Elmondta, a folyamatos megfelelési kényszer – a munka, háztartás terén, hogy mindig friss étel legyen, és beleférjen az edzőterem, különórák, fejlesztések – a nagyobb gyerekek mellett is felőrli a szülőket, és estére hullafáradtan keveredik haza szülő és gyermek.

Ilyen helyzetről hallva, félig komolyan, félig viccelve „meg mertem már kérdezni pár paciensemtől, hogy nem gondolták, hogy a terápia helyett, ha egyszerűen egy órát pihennének, lehet, hogy többre mennék, mint a terápiával” – vallotta be a terapeuta. Valós helyzet szüli az olyan pszichológusvicceket is, tette hozzá, hogy „elmegy az anyuka a pszichológushoz, lefekszik a rendelő kanapéjára, és azt mondja, »köszönöm szépen, csak azért jöttem, hogy aludjak egy órát«. Érthető, hisz otthon nem lehet. Ott nincs kilépés a készenlétből, csak újabb kérések: »gyere játszani, nézd meg a házimat!« Kérdés, ilyenkor ki tudjuk-e mondani nyugodtan, de határozottan: »anya fáradt, félórát most pihen, találjátok fel magatokat«” – vetette fel a terapeuta.

Gyógyító üzenetek, telefonmentes idősávok

Azt is szokta javasolni a hozzá fordulóknak, hogy készítsenek maguknak kis kártyákat, amelyekre üzeneteket írnak maguknak nehéz, érzelmileg túlfűtött pillanatokra. „Állhat egy ilyen gyógyító kiskártyán az, hogy »a pihenésem nem a gyerektől vesz el, hanem neki ad vissza«, hisz azáltal én tényleg jobb anya vagyok, miután pihentem, vagy: »az anyaság nem zárja ki az együttérzést önmagammal«, hisz nem attól vagyok jó anya, hogy önfeláldozó vagyok. Ezek a gondolatok fontos kiindulópontok” – hangsúlyozta.  

Ugyanakkor telefonmentes idősávokat is javasol: vacsoránál, lefekvés előtt egy órával, pihenéskor, hisz – mint kiemeli – „a telefonozás nem pihenés”. „A mentális túlfeszültséget sokan képernyőbámulással próbálják tompítani, mert nem tudják, milyen más eszközzel lehetne leállni. A telefon azonban nem kapcsol ki, csak elbutítja az elmét. Egy séta, relaxáció vagy meditáció többet ér, mert a valódi gond nem a fizikai fáradtság, hanem a mentális és érzelmi túlpörgés” – magyarázta el.

Kapcsolódó

Ellopott gyermekkor, ellopott felnőttkor – Bibók Bea előadása Kolozsváron

Kuncogás, hangosan nevetés, gyakori bólogatás és elgondolkodott tekintetek – többek között ezeket a reakciókat váltotta ki kolozsvári közönségéből Bibók Bea pszichológus.

pszichológus előadás Kolozsvár gyermekek szülők