Vízmérnökök a székelyföldi folyóvizekben: áldás vagy átok a hód jelenléte?
A hód – eurázsiai, európai vagy közönséges hód (Castor fiber) – a visszatelepítésének köszönhetően – ismét megjelent a székelyföldi folyóvizekben, így a Csíki-medencében is. Akár böjti finomság is lehetne, de mi inkább a vizek építőmérnökeiként tiszteljük és óvjuk, hisz jelentős szerepe van a víz visszatartásában, mérsékelve a klímaváltozás okozta negatív hatásokat, ami a kaszálókat, gyepfelületeket érinti, tudtuk meg Demeter László biológustól. A hódok ugyanakkor bosszúságot és anyagi kárt is okoznak a gazdáknak. Mennyire áldás vagy átok a hód jelenléte vizeinkben? – a biológus segített megtalálni a választ.
Tájainkon egykor, a vizes élőhelyek sokasága patakok, lápok, időszakos tavacskák tarkították a tájat. Ezek a vizek nemcsak a táplálkozás és megélhetés alapját adták, hanem a táj biológiai sokféleségét is fenntartották.
A 19–20. század fordulóján azonban megkezdődött a nagy folyószabályozások és vízelvezetési munkálatok korszaka. A cél a mezőgazdaság fellendítése volt: minél több területet akartak „hasznosítani”. A természetes folyómedrek rövidültek, a mocsarak kiszáradtak. A következmény: eltűnő lápok, csökkenő vízszint és megritkult vagy kihalt vízi élővilág. A Csíki-medence névadó halfaja, a réti csík is – ami ma már Európa-szerte védelem alatt áll – megfogyatkozott, a hód pedig hosszú időre teljesen eltűnt, de az újratelepítésnek köszönhetően újra benépesítette vidékünket e prémes rágcsáló – idézte fel Demeter László biológus a Maszolnak, milyen változások történtek a hód élőhelyén a múltban.
Böjti csemege: legyen hal, elvégre úszik
Megtudtuk: a Csíki-medencében is őshonos hód valaha az európai vizes élőhelyek egyik legfontosabb „tervezőmérnöke”, „építésze” volt. Nemcsak hódvárakat, gátakat épített, hanem egész vízrendszereket alakított ki, amelyekben halak, kétéltűek és madarak találtak otthonra.
Az 19. században azonban a dübörgő szőrme- és prémipar miatti vadászat következtében szinte teljesen kipusztult. De a prémje mellett „a hód minden porcikája értékes volt” – jegyezte meg a biológus. A bundáját öltözetre, a hódpézsmát az illatszeriparban használták fel, a húsát pedig különlegességként tartották számon.
Sőt, a középkorban böjti ételnek számított, mivel vízi állatnak minősítették. Így a szerzetesek és a hívek is fogyaszthatták a nagyböjt idején, tehát – mivel aktualitása is van, megemlíthető –, hogy a hód a böjti gasztronómia egyik különleges „kiskapuja” is volt egykor – mondta a biológus.
A katolikus egyház szabályai értelmében a halak közé sorolták, így a nagyböjt alatt is fogyaszthatónak minősítették. A furcsának tűnő szabály eredete a 17. században keresendő, amikor is a kanadai Quebec püspöke kezdeményezte az egyháznál – sikerrel –, hogy a hódot nyilvánítsák hivatalosan hallá, elvégre jól úszik, és sok időt tölt a vízben. De mi nem ajánljuk senkinek sem e prémes állat fogyasztását, hisz nálunk nem hagyomány a hódpörkölt, másodszor pedig nem árt, ha tudjuk, hogy védett állatról van szó, vadászata szigorúan tilos.
A hódok visszatelepítése a 2000-es évek elején kezdődött meg, aminek köszönhetően első ízben Brassó környékére tértek vissza e vízi emlősök egy németországi populációból és mivel meglepően gyorsan alkalmazkodtak az új környezethez – ami nem is csoda, hisz mondhatni hazajöttek –, Brassó felől elterjedve ma már a Csíki-medence szinte minden patakjában jelen vannak, benépesítették a vidéket, olyannyira, hogy 1300–1500 méteres magasságban is megfigyelték őket, például a Hargitafürdőn.
Gátépítők hoznak életet a völgyekbe
A hód egy igazi tájépítész, egy ösztönös tudással felvértezett mérnök. Gátépítő tevékenysége révén újra életet ad a kiszáradó völgyeknek, az általa épített torlaszok a vizet felfogják, lassítják az áramlást, és ezáltal természetes víztározók jönnek létre.
A hódok gyakorlatilag vízvisszatartó rendszereket építenek, amikre a mai klímaváltozási körülmények között nagy szükségünk van – hangsúlyozza Demeter. „Ezek a gátak nemcsak a víz megtartásában segítenek, hanem új élőhelyeket is teremtenek. Ahol hódgát van, ott megjelennek a vízimadarak, a békák, sőt a halak is visszatérnek”– sorolta.
A biológus kutatása szerint jelenleg mintegy 300–400 hektárnyi területet borít víz a hódok munkájának köszönhetően a Csíki-medencében. Ez a természetes vízrestauráció pótolhatatlan ökológiai érték.
A pozitív hatások mellett persze problémák is akadnak. A gátak mögött felgyülemlő víz gyakran eláraszt mezőgazdasági területeket, legelőket, kaszálókat. A vízszint megemelkedése miatt a gazdák nehezebben jutnak be a földjeikre, a nedves talajon a kaszálás, vetés is akadályokba ütközik. Viszont a hód mentségére szólva, ő nem ismeri a földhivatalt, és nem „látja” a parcellahatárokat. Ha egy területet vízvisszatartásra alkalmasnak talál, ott gátat épít – legyen az állami vagy magánterület, akár szántó, akár kaszáló.
A hódcsaló
A legnagyobb gond, hogy a hódok által elárasztott területeket a mezőgazdasági támogatási rendszer nem ismeri el termőföldként – mondja Demeter László. „Így a gazdák elesnek a támogatásoktól, és kártérítést sem kapnak. Ez jogos panasz, amit rendszerszinten kellene kezelni. Romániában a hód szigorúan védett faj, kilövése vagy zavarása tilos. Ugyanakkor a hódok által okozott mezőgazdasági károkra nincs jól kidolgozott kártérítési mechanizmus. Ez gyakran feszültséget szül a gazdák és a természetvédők között. Léteznek azonban kompromisszumos megoldások. Külföldön már sikerrel alkalmazzák a »beaver deceiver« – szó szerinti fordításban: hódcsaló – néven ismert rendszert. Ez egy egyszerű cső, ami a gátba építve szabályozza a vízszintet. Így a hód megtarthatja a gátját, a terület pedig mégsem árasztódik el teljesen, így a gazdák is jól járnak.”
Demeter László szerint a hódok terjedése valójában a természet válasza a korábbi emberi beavatkozásokra. „A 20. században kiszárítottuk a mocsarakat, csatornákat ástunk, hogy minden négyzetméter földet művelés alá vonjunk. Most a természet visszahozza a vizet – csak más eszközökkel. A hód tehát nem ellenség, hanem jelenség, amely emlékeztet arra, hogy a táj vízháztartása nem manipulálható a végtelenségig. Ahol a víz elfolyik, ott idővel a talaj is elszegényedik, a mikroklíma kiszárad. A hódok munkája viszont arra tanít, hogy a víz nem ellenség, hanem életfeltétel, lehetőség. E rágcsálók azt teszik, amit az embereknek is kellene: visszatartják a vizet, hogy a táj élni tudjon” – nyomatékosította a biológus.
Hódok a vízstratégiában
A globális felmelegedésre és az egyre több aszályos időszak kihívásaira a hód tevékenysége valódi segítséget jelenthet. A hódok által létrehozott tavacskák, elárasztott területek lassabban száradnak ki, a talajvízszint magasabb marad, a környező növényzet pedig zöldebb és ellenállóbb lesz.
Demeter László úgy véli, hogy a jövő vízstratégiájában a hódoknak helyet kell kapniuk. „Nemcsak természetvédelmi, hanem gazdasági okokból is. Az aszály elleni küzdelemben minden csepp víz számít. A hód ingyen végzi el azt, amiért az állam milliókat kellene elköltsön” – mutat rá. A hódgátak mögötti kisebb-nagyobb vízfelületek mikro-élőhelyeket teremtenek, egyedi ökoszisztémákat hozva létre. Mindez sok vízi és víz közeli életmódot folytató védett fajnak biztosít megtelepedési és megélhetési lehetőséget.
Agrár szempontból pedig nagyon fontos kiemelni, hogy a hód tevékenységével a klímaváltozás okozta negatív hatásokat is mérsékli, a vízvisszatartási hatás a környék talajvízszintjében is megmutatkozik, ami a kaszálókat, gyepterületeket érinti. Tehát a gazdáknak is érdemes megtanulni együtt élni a hódokkal, annak ellenére, hogy vidékünkön sokan ma is vegyes érzelmekkel viszonyulnak hozzá, hisz vannak, akik bosszankodnak a víz alá került kaszálóik miatt, de mások viszont csodálattal figyelik a természet újjáéledését.
A biológus szerint a hód példája arra is tanít, hogy a természetes rendszerek önszabályozóak, amennyiben hagyjuk őket működni. Ahol a víz megmarad, ott újra megjelenik az élet. Ahol a gát mögött tavacska keletkezik, ott a jégmadár visszatér, a békák szaporodnak, a nád zöldell. Ha a hódok munkáját jól irányítottan, okosan kezeljük, a természet és az ember is nyerhet – fogalmaz. „Nem szabad harcolni ellenük, inkább tanuljunk tőlük” – tanácsolja.
Kapcsolódó
CSAK SAJÁT
