Ha az állatok számára kedvezőbb tartási feltételeket biztosítanak, azaz a szabadban nevelik őket, a vizeletük és az ürülékük környezetszennyezőbb hatást vált ki, mint zárt, istállós tartásnál, ahol könnyen összegyűjthetők a végtermékek. Egy német-új-zélandi kutatócsoport kísérleteket végzett, amelyekben teheneket jutalomfalatok segítségével egy számukra létesített latrina használatára tanítottak meg, számolt be a Science alapján az ng.24.hu portál.

A szobatiszta tehenek gondolata 2007-ben egy rádióinterjúban merült fel, a riporter a tehenek vizeletének környezeti hatása kapcsán azt kérdezte Lindsay Matthewstól, az Aucklandi Egyetem kutatójától, hogy miért nem tanítják szobatisztaságra a teheneket? Bár akkor lehetetlennek tűnt a felvetés, 14 évvel később mégis megvalósították.

A kutatók egy tucatnyi borjút tanítottak meg arra, hogy a kijelölt latrinában végezzék el a dolgukat. Mivel világszerte 270 millió tejtermelésben használt tehén él, az általuk termelt káros anyagok mennyisége nem kevés. A számítások szerint, ha a vizeletük 80 százalékát sikerülne begyűjteni, akkor azzal világszerte 56 százalékkal csökkenteni lehetne az ammóniakibocsátást. Az ammónia kémiai átalakulással dinitrogén-oxiddá (közismertebb nevén nevetőgázzá) válik, ez pedig már üvegházgáz, a szén-dioxid és a metán után a harmadik legjelentősebb. Emellett a szabadon heverő végtermékek meg is betegíthetik a teheneket.

Bár keveset várnak el az emberek a tehenektől, az állatok sokkal sokkal többre képesek: egy kutató már 2009-ben tanítani kezdett néhány állatot jutalomfalatokkal, s mivel az állatok a dolguk végeztével azonnal mentek a finomságokért, egyértelmű volt, hogy mit kell tenniük, vagyis tudatossá vált bennük a folyamat.

A mostani kísérletekben hasonló módszert alkalmaztak: a tehénlatrina használatáért az állatok jutalomfalatot, melasszal kevert tört árpát kaptak, ehhez a kiépített tehénvécé falában nyíló ablakból juthattak. A legtöbb állatot 10-30 próbálkozással meg lehetett tanítani arra, hogy összefüggés van a jutalom és a vizelés közt, majd fokozatosan növelve az állat és a latrina távolságát, tanították őket egyre messzebbről felkeresni azt, s 15 próbálkozás után a tehenek besétáltak a latrinába és ott vizeltek. A kutatók szerint a tehenek tanulási képességei egy 2-4 éves gyerekéhez hasonlíthatók.

Amennyiben maguk az állatok is segítenek tisztán tartani a saját istállójukat, azzal emberi munkát is megtakarítanak, amellett, hogy így környezetbarátabbá válik a tartásuk. Kérdés persze, hogy valós „üzemi körülmények” közt mennyire kivihető egy ilyen szobatisztaság, hisz sok tehén esetén sorban állás, illetve nagyobb távolság a latrináig mind keresztül húzhatja a számításokat, arról nem beszélve, hogy több százmillió tehenet kellene betanítani.