Október 26. a pásztorok patrónusának emléknapja: Szent Dömötör a  IV. században élt, a keresztényüldözések idején katonatisztként halt vértanú halált, mert megtagadta a pogány istenek tiszteletét. A gyimesi legenda szerint Demeter székely ember volt, Gyimesbükkön született s ott nevelkedett. A havasi pásztorok az ő napján terelik le a nyájat a havasi legelőről a téli szállásra.

A szent vértanú emléknapja szorosan összefonódott a pásztorélet hagyományaival, Szent Dömötör lett a juhászok védőszentje, névnapját juhászújévnek is nevezték. A nap a XVI. századtól a pásztorok és a mezőgazdasági cselédek szegődtetési napja volt, ugyanis sok helyen ekkor számoltak el a juhászok gazdáikkal, meghosszabbították vagy megszüntették a szolgálataikat, írja a Sokszínű Vidék.

Az elszámolás utáni mulatozást számos helyen juhtornak, juhbálnak, gulyásbálnak, juhászbálnak, juhásztornak, juhdérmációnak, dömötörözésnek nevezték. Ilyenkor több napon át tartó mulatságokat rendeztek, de volt, ahol gyakran egy egész hétig tartott a mulatság.

Dömötör napjához rigmusok és időjóslás is kapcsolódik a néphagyományban. Ha valakinek bizonytalan a sorsa vagy részeges, akkor azt mondják rá, hogy „neki minden nap Dömötör napja vagyon”. Ha „Dömötör juhászt táncoltat”, akkor nem lehet hosszan a szabadban tartózkodni, mert kilel a hideg. Amennyiben ezen a napon hideg a szél, a népi megfigyelés szerint kemény tél várható.

A gyimesi legenda szerint Szent Demeter székely ember volt, Gyimesbükkön született s ott nevelkedett. A havasi pásztorok az ő napján terelik le a nyájat a havasi legelőről a téli szállásra. Erdélyben Szent Demeter elsősorban a keleti, ortodox keresztény közösségek, a juhtartó románság igen kedvelt, népszerű szentje, a pásztorok patrónusa, akik ilyenkor a pappal bárányt szenteltettek a templom előtt.

Ez a jeles nap a pásztorkalendárium éves rendjét két jelentősebb időszakra osztotta. A nyári periódus április 23-tól egészen október 26-ig tartott, melynek felező pontját Szent Illés (július 20.) jelentette. A téli időszak Szent Dömötör napjától egészen április 23-ig tartott. Szent Dömötör napja tehát a nyári pásztorévad végét jelölte, amikor rendszerint újra megszámolták a birkákat, a juhászok pedig elszámoltak a gazdáknak, majd utána vidám mulatságot rendeztek, és hatalmas tüzeket raktak. A székelyföldi juhászok úgy vélték, hogy a farkasok ezen a napon falkákba tömörülnek, és üvölteni kezdenek.