„Amikor hátulról leütött, felszakadt a fülem, kificamodott a térdem, de utolsó erőmmel hasra fordultam, hogy védjem az arcomat. Ekkor marcangolni kezdte a hátam, minden csupa vér volt, rá nemsokra a fájdalomtól elájultam” – idézte fel névtelenséget kérő interjúalanyunk halálközeli pillanatát. M.B. a 2018-as tusnádfürdői medvetámadás egyik túlélője, önkéntes tűzoltó, aki a lecsapás reggelén a vonatállomásra igyekezett. Milyen érzések rejlenek az „újabb medvetámadás történt” hírek mögött? Hogyan lehet megemészteni a halállal való szembenézést? Egyebek mellett erről kérdeztük.

A három éve történt eseményektől máig nem bír szabadulni: a medvetámadás fenekestől forgatta fel az életét, megváltoztatta az élethez való viszonyulását, és leküzdhetetlen félelemmel töltötte el. Pedig tusnádfürdői lakosként gyermekkora óta ismerte a medvéket, feszélyezetten ugyan, de együtt élt velük: a kertekben, az utcán és a vonatállomáson is gyakran megjelentek, de egészen addig, amíg egy féltonnás állat karmai közé nem került, nem hitte, hogy valamikor minden szorongásának középpontjában a medvék állnak majd – részletezte interjúalanyunk.

Néhány évvel ezelőtt azonban megbizonyosodott róla, a medve szaga visszataszító, olyan, mintha eső áztatta volna el, szemei vérvörösen izzanak, ha az emberre támad, és csöpög a nyála fékezhetetlenségében. Olyannyira erős, hogy egy suhintással képes az ember hátáról a hátizsákot, felsőt és pólót letépni, a marása pedig kibírhatatlan. Ezek a képek naponta felbukkannak a tudatában: akárhányszor a tükörbe néz, és meglátja a hegeit, rettegni kezd, hogy az utcára menve minden megismétlődik.

Bocsait veszítette el, ezért dühödött fel az anyamedve

Mint megtudtuk, hajnalban indult az állomásra, hogy az érkező vonattal csíkszeredai munkahelyére utazhasson. A bejáratnál szemeteskukából kihallatszó állatsírásra lett figyelmes. Kutyák vagy macskák is lehettek volna, így egészen addig, amíg nem nézett farkasszemet az anyamedvével, nem is gondolta, hogy medvebocsok szorultak a tárolóba. Mivel a kettő éktelenül ordított, és a harmadik a közeli erdőből hívta az anyját, a vad megkergülve rontott a vonatra váró önkéntes tűzoltónak, mert feltehetően azt hitte, az ember sodorta veszélybe kölykeit.

Kapcsolódó

Kitüntették a tusnádfürdői medvetámadásban megsebesült önkéntes tűzoltót

Az Önzetlenség Díja azoknak a személyeknek, egyesületeknek adományozható, akik önzetlen tevékenységükkel hozzájárultak emberi életek megmentéséhez és anyagi javak megóvásához Hargita megyében.

medvetámadás kitüntetés Tusnádfürdő

M.B. amint megpillantotta az anyamedvét, visszafordult és szaladni kezdett, ahogyan csak bírt, de az állat utolérte, és hátulról ütötte le. Az ütéstől felszakadt a füle, és a földre esve a térde is kificamodott, de minden gondolata akörül járt, hogy védje a teste lágyabb részeit és a koponyáját, így a hadakozásban sikerült a hasára fordulnia, és kezével takarnia a fejét.

„Halottat játszottam, hogy élve megszabaduljak”

– emlékezett vissza megkérdezettünk, akit minden reménye elhagyott, és szinte biztos volt benne, hogy életét veszíti a támadásban.

Ugyan azt érezte, hogy nem szabadul élve az 500 kilós anyamedve karmai közül, küzdeni sem próbált az állattal, mert tudta, nincs az embernek semmije, amivel a medvét legyőzhetné: a kő, a bot nem használ, s mi több, még inkább felbőszíti az állatot. Ezért döntött a mozdulatlanság mellett, ami nagyfokú önuralmat követelt, hiszen fájdalmában üvölteni, rúgkapálni szeretett volna.

Kimértségének köszönhetően menekült meg, mert miután a medve úgy látta, hogy áldozata nem mozog, hátrahagyta, és folytatta a bocsok keresését. Ekkor feltápászkodott, mert a sokk következtében maradt annyi ereje, hogy sántítva elinduljon, közben a közelben lakó tűzoltó kollégájától kért segítséget. A férfi tüstént a segítségére sietett, tárcsázta a mentőszolgálatot, így barátját kis időn belül a csíkszeredai sürgősségire szállították, de ő sem úszta meg épségben, az anyamedve lerohanta és megtépázta, sőt, a nagyvad a kiérkező mentőautóban is próbált kárt tenni. 

„Akkor döbbentem rá, hogy valójában mi is történt velem, amikor értem jöttek a mentősök: mindenem csupa vér volt, a fülem elszakadt a medve csapásától, a térdem sajgott, és a hátamat is alig éreztem a nagy fájdalomtól. Elájultam, amint beraktak a mentőbe” – részletezte megkérdezettünk, aki a támadás idején még csak 27 éves volt.

Három hónapot felölelő kórházi kezelés következett, közben szorongásos tüneteket produkált, ugyanis éjszakánként nem tudott elaludni, álmában újra és újra a medvetámadás hajnalát látta maga előtt. Végül szakember segítségét kérte, pszichológusnak köszönhetően tudta annyira megemészteni a halálközeli tapasztalatot, hogy ma már alvás közben nem tör rá a félelem. Viszont napközben és esténként továbbra is retteg, ha az utcára kell mennie egyedül. Úgy véli, a rettegéstől csak akkor szabadulhat meg, ha elköltözik a városból, addig viszont folyamatosan ki lesz téve az emlékeknek és a szorongásnak, hogy megismétlődhet minden, egy kevésbé szerencsés végkifejlettel.

M.B. elmondása szerint a hátán a harapásnyomok és a hegek máig látszanak, a térdében pedig keresztszalag-szakadást diagnosztizáltak, amit csak magánklinikán, nagy költségek árán tudnának megműteni. Benzinkútnál dolgozott akkoriban, emellett tűzoltóként tevékenykedett, de hónapokig abba kellett hagynia a munkavégzést. A kórházban töltött három hónapot újabb felépülési időszak követte, a lábát ugyanis begipszelték, mert folyamatosan fordult ki a térde.

Elkeserítő, hogy sok turista még mindig eteti, fényképezi a nagyvadat

Arról is beszámolt, hogy szinte mindennapos a medvék jelenléte az emberek között Tusnádfürdőn. Napközben vagy éjszaka is bemerészkednek, a lakosok vagy turisták testi épségét veszélyeztetik. Sokan a gyermekeket sem merik kiengedni a játszóterekre, és az emberekben jelen van egy zsigeri félelem – többek között emiatt üresek este hét óra után az utcák, senki sem mer kockáztatni.

Hozzátette, elkeserítőnek találja, hogy sok turista megáll, ha az utcán megpillant egy medvét, és eteti, fényképezi a nagyvadat, ahelyett, hogy jelentené az esetet.

„Arra senki nem gondol, hogy a fénykép és egy nem mindennapi élmény után a turista továbbhalad a városon, és a tusnádfürdőieknek kell együtt élniük a medvékkel, méghozzá úgy, hogy az állatok az ételszagra képesek már a házakba is betörni”

– hívta fel a figyelmet. Úgy véli, büntetni kellene azokat az embereket, akik táplálják, fényképezgetik, hergelik a medvéket, sőt, szerinte a medveleseket is fel kellene számolni, mert nem segítik a medvekérdés megoldását.

„Mindenkinek meg kellene értenie, hogy a medve nem egy látványosság, a városokba és falvakba betévedő medve pedig pláne nem az. Ha valaki mégis szeretné közelről megismerni, menjen állatkertbe, és csodálja ott, de engedje, hogy a települések felszusszanhassanak. Ehhez persze az állomány ritkítása is elengedhetetlen” – mondta el véleményét a medvetámadás áldozata.

M.B. szerint, ha sikerülne államilag etetni a medvéket, akkor az állatok nem törnének be a portákra: mivel azonban rettentően sokan vannak, besomfordálnak lakott területre is, és újabban annyira megedződtek, hogy a villanypásztor és a petárda sem riasztja el őket – holott ennyi védekezési eszköze maradt csupán az embernek, mert a fegyvertartás és a medve elpusztítása bűncselekménynek minősül. Amikor sikerül betörniük az udvarokra és a házakba, akkor gyümölcsöt, húst, zöldséget és szinte minden élelmiszert képesek felfalni, az élelem megszerzése érdekében pedig törnek-zúznak az állatok.

Felvilágosított, gyógyulása folyamán egy marosvásárhelyi ügyvéd is felkereste, akinek segítségével beperelte a román államot. A tárgyalás jelenleg az áldozat számára mutat pozitív irányt, mert amíg Csíkszeredában volt az ügy, megnyerte az alapfokú tárgyalásokat. Az állam fellebbezett, azonban ezt is az áldozat nyerte meg, az elszenvedett károkat pedig a bíróság 15000 euróra becsülte. Az állam ismét fellebbezett, ennek következtében az ügy Marosvásárhelyre került, jelenleg itt zajlik a tárgyalás, annak várja a fejleményeit. Látva a pozitív irányt, minden medvetámadást túlélő személyt arra biztat, hogy ne hagyja annyiban a szenvedéseit.