A mézek ízvilágát, állagát és sajátos karakterét elsősorban az határozza meg, hogy a méhek milyen növényekről gyűjtik a nektárt. A növényi eredetű illóolajok, savak és ásványi anyagok mellett a cukorösszetétel és a víztartalom is jelentős szerepet játszik abban, hogy egy méz milyen tulajdonságokkal rendelkezik.

A mézek sokszínűségét, azok különleges ízvilágát és jótékony hatásait ismertette érdeklődésünkre Hatos György székelykeresztúri méhész, a Székely Gazdaszervezetek Egyesületének falugazdásza.

A szakember többféle, különböző térségekből származó mézeket mutatott be, köztük akác-, pohánka-, málna-, galagonya-, fenyő- és havasi mézeket, valamint többféle vegyes virágmézet is. Méhészként hangsúlyozta, minden vidék más-más ízvilágot, növényzetet és sajátos karaktert hordoz magában, ezért, ha csak Székelyföldet nézzük, e vidék nagyon gazdag és változatos mézkincseket tartogat számunkra.

Megtudtuk, a mézek különlegessége elsősorban abból fakad, hogy a méhek milyen növényekről és milyen környezetből gyűjtik a nektárt. A méz így magában hordozza annak a tájnak az aromáit, növényi hatóanyagait és jellegzetességeit, ahonnan származik. Hangsúlyozta: még ugyanazon a vidéken belül is jelentős különbségek lehetnek, sőt, ha külön pergetnék a kaptárakat, minden egyes kaptár méze más ízű lenne.

A méhész szerint a különböző mézfajták nemcsak ízükben és állagukban térnek el egymástól, hanem hatásaikban is, hasonlóan a gyógynövényekhez. Példaként a galagonyamézet említette, amely a galagonya növény jótékony hatásait hordozza magában, különösen a vérnyomás szabályozásában lehet hasznos. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy akik vérnyomáscsökkentő gyógyszert szednek, azoknak körültekintően kell fogyasztaniuk, mert a galagonyaméz jelentősen csökkentheti a vérnyomást.

Az akácmézről elmondta, hogy azért az egyik legkedveltebb mézfajta, mert enyhe, könnyen fogyasztható ízvilágú, emellett magas a természetes cukortartalma, ezért gyors energiaforrásként is szolgál. A mézkóstolás kapcsán kiemelte, hogy a könnyedebb, egyszerűbb ízű mézekkel érdemes kezdeni, és csak később következzenek az erőteljesebb karakterű, magasabb szárazanyag-tartalmú mézek, például a gesztenye- vagy harmatmézek, mert azok intenzív aromája könnyen elnyomhatja a finomabb ízeket. A gesztenyemézet elsősorban szív- és érrendszeri problémák, illetve trombózisos panaszok esetén ajánlják.

A málna mézéről megtudtuk, hogy az egyik legédesebb mézfajta, amelynek színe a világos áttetsző árnyalattól egészen a borostyánszínig változhat attól függően, milyen más növények virágoznak mellette. Íze intenzíven édes, karakteres, mégis kellemes.

Szót ejtettünk az egyik legkülönlegesebb mézünkről, a fenyőmézről is, amelyet harmatméznek, mézharmatnak, vagy erdei méznek is neveznek. Ezt a kuriózumot a méhek nem közvetlenül a virágok nektárjából gyűjtik, hanem a fenyőn megjelenő levéltetvek, pajzstetvek által termelt édes nedvekből készítik, az úgynevezett édesharmatból. Ennek a méznek gyantás, markáns íze van, és különösen gazdag flavonoidokban, ásványi anyagokban, valamint szárazanyag-tartalma is magasabb az átlagosnál.

Hatos György végezetül felhívta a figyelmünket arra is, hogy a helyi környezetünkből származó vegyes virágmézek fogyasztása különösen előnyös lehet a szervezet számára. Véleménye szerint azok a mézek, amelyek ugyanabból a környezetből származnak, ahol az ember él, segíthetnek a szervezet alkalmazkodásában a helyi növényvilághoz és környezeti hatásokhoz. A helyi mézek így nemcsak táplálékot jelentenek, hanem a térség természetes értékeit és sajátosságait is őrzik, közvetítik.

(Nyitókép: Pexels)