Az ízületi fájdalom nem csak az időskor sajátja és semmiképp sem törvényszerű velejárója az öregedésnek. A reumatológiai betegségek gyakran csendesen, alattomosan kezdődnek, de ha időben felismerik és kezelik őket, a mozgásképesség megőrizhető, a fájdalom jelentősen csökkenthető, és az életminőség hosszú távon fenntartható. Nem a belenyugvás a megoldás, hanem az, hogy időben szakemberhez forduljunk – hangsúlyozza dr. Gagyi Orsolya, a Zilahi Megyei Sürgősségi Kórház reumatológiai osztályának vezetője.

Dr. Gagyi Orsolya Bánffyhunyadon született, az orvosi pályát családi indíttatásból választotta, ugyanis nagyapja orvos volt. Mint mesélte, gyerekként látta, hogyan maradt aktív orvos szinte élete utolsó szakaszáig. A környékbeli falvakból is felkeresték a betegei az otthonában, ő pedig még idősen is elindult, hogy megvizsgálja őket.

„Akkoriban a családorvos szó azt jelentette: minden. Szülés, sürgősség, sebészet, tanácsadás. Az a generáció hihetetlen tünetfelismerő képességgel rendelkezett. Sokszor gondolok arra, hogy tőlük nekünk is lenne mit tanulnunk” – mondta. A sok szép emlék, a nagyapja iránti tisztelet vezetett döntéséhez, hogy ezt a pályát szeretné folytatni, ezért az orvosi egyetemre felvételizett. A reumatológia izgalmas, diagnosztikai kihívásokkal teli szakterület, ugyanakkor, hosszú távú betegkövetést, „kíséretet” feltételez.

Palliatív évek: amikor túl közel kerül a fájdalom

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem elvégzése után a szakosodás helyett először az élet egy másik oldalát választotta: öt éven át dolgozott Kolozsváron, idősgondozásban és palliatív ellátásban.

„Nagyon szép időszak volt, sokat tanultam emberileg, de nehéz volt. Ott az ember folyamatosan az élet végső szakaszával találkozik. Nehezen húztam meg a határt a beteg fájdalma és a saját érzelmeim között” – mondja, hozzátéve, egy idő után úgy érezte, ezt le kell zárnia, ezért szakvizsgára jelentkezett.

„Amikor választanom kellett, még útközben is azon gondolkodtam: onkológia vagy reumatológia? Végül a reumatológia és majd Zilah mellett döntöttem, és nem bántam meg” – meséli a doktornő, akinek nem volt ismerőse, rokona, biztos kapaszkodója Zilahon, viszont volt egy akkor kisiskolás gyermeke, és fontosnak tartotta, hogy jó magyar iskolába járjon, és hogy a kórház, ahol dolgozik, megfelelő felszereltséggel rendelkezzen. Munkáját oly nagy alázattal és szaktudással végezte és végzi, hogy ma már közel nyolc éve, a reumatológia osztály vezetője.

A reumatológia -diagnosztikai kihívások, hosszú távú beteg követes, kíséret

„Mindenki a saját szakmáját tartja a legszebbnek, számomra a reumatológia az egyik legszebb szakág” – mondja, aztán rögtön hozzáteszi: nemcsak szép, hanem rendkívül sokrétű is. Olyan terület, amelyet nehéz egyetlen mondattal meghatározni. Ha meg kellene határoznia, három fő csoportot emelne ki. A betegek gyakran úgy érkeznek, hogy „reumás panaszaik” vannak. A „reuma” szó azonban inkább gyűjtőfogalom, mint pontos diagnózis. A köztudatban leginkább a mozgásszervi betegségeket, azon belül a kopásos, degeneratív elváltozásokat társítják hozzá. A térd, a csípő vagy a gerinc degeneratív problémái valóban a reumatológiai rendelés mindennapjaihoz tartozik, de ez csak az egyik szelete a szakmának.

A degeneratív-mozgásszervi betegségek kezelésénél a legfőbb cél, hogy megőrizzék a mozgás szabadságát, az ízületek működőképességét, és megelőzzék a súlyosabb elváltozásokat. Ez a feladat azonban soha nem végezhető egyedül.

„Nagyon szoros az együttműködésünk a rehabilitációs szakemberekkel, hiszen a diagnózis felállítása után az igazi munka sokszor náluk kezdődik. A gyógytorna, az életmódváltás, az izmok erősítése és a helyes terhelés mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az ízület hosszú távon használható maradjon. Amennyiben a konzervatív kezelés már nem elég, a beteg ortopéd szakorvoshoz kerül, mert egy súlyosan kopott csípő- vagy térdízület esetében a protézisbeültetés az ő szakterületük” – ismerteti az orvos.

Az idős betegek és a fájdalom kérdése

A rendelésen sok az idős páciens. Ők gyakran több betegséggel, többféle gyógyszerrel, összetett kórtörténettel érkeznek, és szinte mindegyikük ugyanazzal a panasszal: fáj valamije. A fájdalom csillapítása, a kezelés nem egyszerű, különösen nem időskorban, amikor a máj, a vese vagy a szív-érrendszer már eleve terhelt. „Fontos, hogy úgy állítsuk össze a gyógyszeres kezelést, hogy ne ártsunk, minimális mellékhatással járjon a gyógyszerszedés” – fogalmaz.

Az ártalmatlannak vélt fájdalomcsillapítók, a sokszor vény nélkül kapható gyógyszerek mellékhatásai akár rövid távon is veszélyesek lehetnek, az egyéb krónikus betegségek gyógyszereivel nemkívánatos gyógyszer kölcsönhatások léphetnek fel, ezért fontos a családorvos, illetve a szakorvos ajánlását kérni.

A doktornő nagy empátiával gondol betegeire, főleg az idősebb korosztályra, hiszen mint mondja, sokan úgy gondolják, hogy bizonyos életkor felett a fájdalom természetes állapot, amit el kell viselni. „Ezzel nem értek egyet, mert a fájdalmat csillapítani kell. Természetesen észszerű keretek között, és semmiképp nem szabad sorsként elfogadni” – hangsúlyozza, majd kiegészíti: a célunk az, hogy jó életminőséget biztosítsunk, és talán ez az, ami miatt a reumatológia valóban az egyik legszebb szakág: nem csupán ízületeket kezel, hanem mozgást, önállóságot és mindennapi életet őriz.

A gyulladásos betegségek a reumatológia „szíve”

Dr. Gagyi Orsolya elmondta, a leggyakoribb gyulladásos reumatológiai kórképek közé tartozik a reumatoid artritisz (krónikus sokízületi gyulladás), a spondylitis ankylopoetica (a gerinc ízületeit érintő gyulladásos betegség), a psoriasisos ízületi gyulladás és a köszvény.

Ezeknél a betegségeknél nagyon fontos, hogy a beteg minél hamarabb szakorvoshoz kerüljön, mert a hatékonyság kulcsa, hogy időben elkezdődjön a kezelés. Legyen szó akár reumatoid artritiszről, akár spondylitisről, a lényeg ugyanaz: a korai felismerés és a korai beavatkozás. A gyulladásos folyamatok kezdeti szakaszában jóval több ízületi funkció őrizhető meg. Ilyenkor nem csupán a fájdalmat csillapítják, hanem befolyásolják a betegség lefolyását. Ha a kezelést időben elindítják, hosszú távon stabilabb állapot érhető el, lassítható vagy akár megállítható a károsodás üteme.

Ezzel szemben előrehaladott stádiumban, amikor már deformálódott ízületekkel, beszűkült mozgástartománnyal, kialakult strukturális károsodással találkoznak, sokkal nehezebb ugyanazt az eredményt elérni. Ezért hangsúlyos üzenet minden beteg számára, hogy a visszatérő, tartós panasz nem a „majd elmúlik” kategória.

Dr. Gagyi Orsolya ismertette, hogy a reumatoid artritisz olyan autoimmun betegség, amelynek fő jellemzője az ízületek duzzanata, főleg a kéz ízületeinél, illetve a fél óránál tovább tartó reggeli merevség. A legnagyobb hiba hónapokig várni, mert a gyulladás károsítja a porcot, ezért időben el kell kezdeni a kezelést.

A spondylitis – fiatalokat érintő gyulladásos gerincbetegség – különösen alattomos. A betegség jellegzetesen reggeli fájdalommal és gerincmerevséggel indul, a páciens úgy ébred, hogy „be van rozsdásodva” a háta, nehezen tud kiegyenesedni, és időbe telik, amíg bemozogja magát. Ez nem az a típusú derékfájás, ami pihenésre javul, épp ellenkezőleg: mozgás hatására enyhül. A folyamat végeredménye egy jelentősen beszűkült, akár szinte teljesen merev gerinc lehet, ezért ezzel mindenképpen orvoshoz kell fordulni – ismertette a reumatológus, hozzátéve, a derékfájás rendkívül gyakori panasz, sokan csak otthon kezelik, különféle módszerekkel, tüneti szerekkel, és mire megszületik a pontos diagnózis, gyakran évek telnek el.

Kiemeli: ha fiatal korban visszatérő, reggeli derékfájás jelentkezik, amely tartós merevséggel társul, orvoshoz kell fordulni. Először családorvoshoz, majd szükség esetén szakorvoshoz. Lehet, hogy „csak” egy ártalmatlan probléma, de az is lehet, hogy egy olyan gyulladásos betegség kezdete, amelyet időben kell kezelni. A kezelés két alappilléren áll: gyógyszeres terápián és gyógytornán. A spondylitisek esetében a kettő gyakran egyenrangú – mondhatni 50–50 százalékban járulnak hozzá az eredményhez. A gyógyszerek csökkentik a gyulladást megállítják/lassítják a betegség előrehaladását, a gyógytorna pedig segít megőrizni a mozgástartományt és a gerinc rugalmasságát.

„Ha még egy betegségről kellene beszélnem, a köszvényt választanám” – mondja a doktornő. A köszvénynek van egy „szerencsés” oldala: nagyon fáj. Ez azért fontos, mert a fájdalom miatt a beteg hamarabb fordul orvoshoz. A betegség a klasszikus, akut gyulladásos kórképek közé tartozik, egyik napról a másikra bedagad egy ízület. A legtipikusabb a nagylábujj alapízülete, de nem kizárólag csak ezt az ízületet érintheti, mert a csukló, boka, térd, könyök is lehet érintett.

Az akut roham kifejezetten agresszív tünetekkel jár: az ízület vörös, duzzadt, a fájdalom rendkívül erős. Sok beteg szó szerint nem tud ráállni a lábára. Az első roham néha kezelés nélkül is elmúlik néhány nap alatt, de gyógyszerrel gyorsabban és kíméletesebben kezelhető. A köszvényt elsősorban a vér húgysavszintjének emelkedése okozza. Ha ez elér egy kritikus értéket, és megvan a genetikai hajlam, a húgysav kristályok formájában kicsapódik az ízületekben, és heves gyulladást váltanak ki. Amennyiben csak ezt kezelik, és az okot nem, akkor visszatér, és minden visszatérő gyulladásos epizód károsítja az ízületi porcot – magyarázta a reumatológus.

„Vannak kifejezetten szomorú esetek, olyan betegek, akiknél egy csukló vagy más ízület mozgása maradandóan beszűkült egy olyan betegség miatt, amelyet viszonylag egyszerűen lehetett volna kontrollálni” – meséli. Mint fogalmaz, ahogy a cukorbetegséget sem, úgy a köszvényt sem kezelheti csak az orvos, mert minden metabolikus betegség esetében a főszereplő maga a beteg. Az orvos tanácsot ad, gyógyszert ír, követi a beteget, de a mindennapi életmódbeli változtatásokat annak kell beépítenie a saját életébe, aki a betegséggel él.

A diéta kulcsfontosságú. A vörös húsok, a belsőségek, a feldolgozott húskészítmények jelentősen emelik a húgysavszintet, ezért nem véletlen, hogy a köszvényes rohamok „klasszikus szezonja” a karácsony és a disznóvágások időszaka. A friss hurkák, kolbászok, májas és véres ételek valóban megemelik a húgysavszintet. A cél nem az, hogy a beteg csak diétán éljen, hanem hogy mértékkel, kiegyensúlyozottan étkezzen.

A csontritkulás szűréssel megállapítható

Az idősebb korosztály körében gyakori a csontritkulás, amit ma már szűrni, kezelni lehet. A szűrés célja a törések megelőzése. Nem száz százalékosan előzhető meg, de jelentősen csökkenthető a kockázat. Idősebb korban, különösen nőknél, kiemelten fontossá válik a csontritkulás szűrése. Ha a menopauza korán, 45 éves kor előtt következik be, akkor a kockázat még nagyobb. Ilyen esetekben általában 55 éves kor körül már javasolt a célzott szűrővizsgálat, amikor meghatározzák a csont ásványianyag-tartalmát.

A szűrés egy radiológiai vizsgálat, amelyet a zilahi kórházban is elvégeznek, fájdalommentes, gyors. Az eredmény alapján, ha szükséges, megelőző kezelést lehet indítani. Ez rendkívül fontos, mert a csontritkulás sokáig tünetmentes maradhat, és gyakran az első jel már maga a viszonylag kis trauma következtében bekövetkező csonttörés. Időben felismerve kezelhető, és jelentősen csökkenthető a későbbi, akár életminőséget alapjaiban befolyásoló csigolyaroppanások és csípőtáji törések kockázata. A D-vitamin és kalcium pótlását egyénre szabottan, mérés után javasolja a doktornő.

Időjárás és fájdalom, valamint a legfontosabb üzenet

Az időjárás kapcsán a reumatológus elmondja: „tudományos magyarázattal nem tudok szolgálni, de a jelenség létezik”, majd hozzáteszi, a kopásos betegei sokszor előre jelzik az időjárás-változást.

A modern reumatológia ma már egészen más, mint harminc éve. „Nem tudjuk meggyógyítani az autoimmun betegségeket, de elérhetjük a tünetmentességet, megőrizhetjük a funkciót. Nem kell megvárni, amíg egy ízület lemerevedik. Akkor kell jönni, amikor a fájdalom visszatér” – magyarázza a reumatológus.

Megelőzésként a doktornő kiemeli a dohányzás elhagyását (a reumatoid artritisz egyik kockázati tényezője), a rendszeres mozgást, különösen az úszást, a kiegyensúlyozott étrendet, a tartásproblémák korai felismerését, majd hozzáteszi, a gyulladásos, autoimmun reumatológiai betegségeket ma még nem tudják véglegesen meggyógyítani, „eltörölni” őket, a cél a tünetek csökkentése, illetve az ízületi funkció megőrzése. Ezért nem szabad legyinteni a tünetekre, nem kell megvárni, amíg „annyira fáj, hogy már nem bírom”. Akkor kell az orvost felkeresni, amikor a fájdalom visszatérővé válik, amikor a fiatal reggelente rendszeresen derékfájással ébred, amikor úgy érezzük, hogy valami nem múlik el magától.

Beszélhetünk megelőzésről?

Az autoimmun betegségek pontos oka ma nem ismert, viszont vannak hajlamosító tényezők. A már említett dohányzás szerepet játszhat a reumatoid artritisz kialakulásában, így ez valóban lehet „az utolsó csepp a pohárban”. Bizonyos vírusos betegségek szintén hajlamosító tényezők, illetve ismert a genetikai halmozódás is.

A degeneratív betegségek megelőzéséhez a tartásproblémák felismerése és korrigálása szintén fontos, különösen gyermek és serdülőkorban, illetve az optimális testsúly és a kiegyensúlyozott terhelés. Az étrend is lényeges tényező, különösen metabolikus betegségek, például köszvény esetében. A kiegyensúlyozott táplálkozás, a mértékletesség kulcsfontosságú. A rendszeres fizikai aktivitás, főleg az úszás kifejezetten ízületkímélő mozgásforma.

Összességében a reumatológiai betegségek esetében a legfontosabb üzenet az időben való felismerés, a tudatos életmód és az együttműködés. Nem minden előzhető meg, nem minden gyógyítható meg véglegesen, de nagyon sok minden befolyásolható, és ez már önmagában hatalmas lehetőség – zárta dr. Gagyi Orsolya reumatológus.