Több hete fagyos januári napok. Ilyenkor a kórházak sürgősségi és ortopédiai osztályát elárasztják a csúszások, esések, balesetek sérültjei. Egy rossz lépés, egy pillanatnyi figyelmetlenség, és már meg is történik a baj.

„Télen akár napi négy-öt műtéti beavatkozást igénylő töréses esetünk is előfordul, nyáron pedig átlagosan heti hét-nyolc” – mondja dr. Szász Botond-Hunor, a zilahi megyei kórház ortopéd szakorvosa. Mint meséli, a leggyakrabban csukló-, boka- és combnyak/combcsont felső régiójának töréseivel találkoznak, főleg időseknél, de a fiatalabb korosztály sem kivétel. Az orvos mögött kilenc év németországi tapasztalat, több száz műtét, számtalan ügyelet, hosszú éjszakák és komoly szakmai felelősség áll. Ma mégis itt van Zilahon, mert, ahogy ő mondja: „Az itteni betegeknek is szükségük van több jó orvosra.”

Maros megyéből indulva: egy hivatás születése

Szász Botond-Hunor nem szilágysági származású. Kolozsváron született, de gyermekkorát Dicsőszentmártonban töltötte, itt végezte iskoláit is, és bár nem voltak orvos felmenői, az orvosi pályát választotta.

„Sokáig gondolkodtam műszaki irányon, hiszen reál beállítottságú vagyok, aztán a középiskola utolsó két évében megszületett az elhatározás: orvos szeretnék lenni, amelyben a szüleim is támogattak” – mondta. 2006-ban első próbálkozásra bejutott a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre. Az itt töltött egyetemi évek nemcsak szakmailag, hanem emberileg is meghatározók voltak számára, mert mint mesélte, Vásárhely akkoriban a magyar diákság egyik fellegvára volt. Igazi közösség, pezsgő diákélet, sok barátság. Ezek az évek megtanítottak együtt gondolkodni, együtt küzdeni.

Ortopédia: a technika és az ember találkozása

Az ortopédia világa már korán magával ragadta, hiszen – ahogy fogalmazott – ez az orvostudomány egyik legtechnikaibb ága. Implantátumok, lemezek, csavarok, precíz beavatkozások. Itt nagyon kézzelfogható az eredmény: a beteg újra jár, újra használja a kezét, visszakapja az életét. Már egyetemistaként bejárt műtétekre, dokumentálta az eseteket, tanult, figyelt. „Negyedévtől kezdve ott voltunk a műtőben. Nemcsak néztük, hanem tanultuk a szakma minden rezdülését” – mondta.

Németország: kilenc év tanulás, felelősség és tapasztalat

2013-ban Németországba került. Ott végezte el a hatéves rezidensképzést, majd szakorvosként is dolgozott. „Egy lényeges különbség a német és a román egészségügyi rendszer között az, hogy Németországban már a képzés első pillanatától teljes körű gyakorlási joga van az orvosnak. Ez azt jelenti, hogy a rezidensképzés első napjától kezdve önállóan dolgozhattam: természetesen a műtéteknél eleinte csak asszisztáltam, egy szakorvos vagy főorvos mellett, de az ellátás számos más területén teljes felelősséggel dönthettem és cselekedhettem. A második hónaptól kezdve már egyedül ügyeltem. Én láttam el a betegeket, én hoztam meg a döntéseket, és csak akkor hívtam segítséget, ha egy eset meghaladta a kompetenciámat, vagy sürgősségi műtéti beavatkozásra volt szükség” – mesélte.

Ez a rendszer rendkívül gyors tanulást követel, ugyanakkor hatalmas szakmai fejlődési lehetőséget kínál. Megtanít felelősséget vállalni, gyorsan dönteni, és önállóan gondolkodni – jegyezte meg.

A német egészségügyi rendszer sok tekintetben fejlettebb, de Szász Botond-Hunor reálisan látja a különbségeket. „Egy középszintű német kórház felszereltsége gyakran jobb, mint egy romániai sürgősségi kórházé. De itthon is egyre jobb a helyzet. Ritkán fordul elő, hogy ne tudjunk megoldani egy esetet, és más kórházba kelljen a pácienst szállítani” – tudtuk meg tőle. Hasonlatával így fogalmaz: a Dacia is elvisz oda, ahová a Mercedes, csak lassabban.

A Németországban töltött utolsó négy évben egy mintegy 300 ezres német városban dolgozott. Összehasonlítva, ez a város nagyobb, mint Szilágy megye teljes lakossága, amely körülbelül 200 ezer fő. Ott számításai szerint legalább 50-60 aktív ortopéd szakorvos dolgozott, kórházukban tizenhatan voltak, és rajtuk kívül még négy-öt másik kórház működött a városban, mindegyik önálló ortopédiai osztállyal, amelyek legalább akkora forgalmat bonyolítottak le, mint ők.

„Ezzel szemben Szilágy megyében összesen körülbelül heten vagyunk ortopéd szakorvosok. Vagyis míg Németországban nagyjából 350 ezer emberre jutott 50–60 ortopéd, addig itt, egy 200 ezres megyében mindössze hét szakember látja el ugyanezt a feladatot. Ez nagyon jól mutatja, mekkora a különbség a két rendszer között, nemcsak infrastruktúrában, hanem emberi erőforrásban is” – meséli.

A kinti élet számára sosem vált igazán otthonná

„Mindig a következő hazautat vártam. Az ünnepeket, a családi találkozásokat. Tudtam, hogy ez csak egy állomás” – fogalmazott. Felmerül a kérdés: nem volt-e mégis valami, ami ott tartotta volna, ami arra csábította volna, hogy Németországban maradjon, ahogyan azt oly sok orvos választja? „Lehet, hogy nálam a szülőföldhöz való kötődés erősebb volt az átlagnál. A kinti életet mindig átmenetinek éltem meg. Gyakran egyezkedtem a kollégákkal: az újévet vállaltam, de karácsonykor mindenképpen otthon akartam lenni” – mondja Szász Botond.

Hazatérés és Szilágyság felfedezése

2021-ben végleg hazatért. Szilágyságba részben a szerelem, részben a véletlen sodorta. Felesége szilágyperecseni származású, így a vidék már ismerős volt számára. „Egy ismerős ismerősén keresztül kerültem Zilahra. Először ügyeletezni kezdtem, aztán jött az állandó szerződés. Így alakult” mondta. Már három és fél éve a zilahi megyei kórház szakorvosa, azt megelőzően Kolozsváron dolgozott két magánklinikán.

Tél, az ortopédia legnehezebb időszaka

A téli hónapok a legmegterhelőbbek az ortopéd osztály számára: a csúszós utak és jeges járdák miatt a törések száma ilyenkor megsokszorozódik. A leggyakoribb sérülések a csuklótörések, váll alatti felkarcsonttörések, és combnyaktörések főként időseknél. A fiatalabbak inkább sízés közben sérülnek.

„Ha például a közeli Kapnikbányán síelnek, és a sérülés nem annyira súlyos, hogy igénybe vegyék a nagybányai megyei kórház sürgősségi osztályát, akkor a betegek többsége hazahozza a sérülést Zilahra, és itt jelentkezik ellátásra” – meséli Szász doktor. Ezek az esetek főként a fiatalabb korosztályt érintik, és leggyakrabban térdsérülésekről van szó. Az egyszerűbb esetekhez tartoznak a rándulások: olyan sérülések, amelyek nem járnak szalagszakadással. A súlyosabb rándulások már szalagsérüléssel, akár szalagszakadással, sőt egyes esetekben részleges töréssel járhatnak.

„Ilyenkor már előfordulhat a sípcsont felső, ízületi végének törése, vagy a combcsont alsó ízületi részének sérülése. Ezek már súlyos traumák, amelyekkel az ember nem sétál le a sípályáról” – tudtuk meg az orvostól. Az ilyen esetek azonnali kórházi ellátást igényelnek, műtéti előkészítéssel, képalkotó vizsgálatokkal és sokszor sürgős beavatkozással.

Ha a térd megdagad, vagy az érintett azt érzi, hogy „kiszalad alóla a térd”, mindenképp érdemes azonnal orvoshoz fordulnia. Ugyancsak figyelmeztető jel, ha a dagadás mellett véraláfutás jelenik meg – először piros, majd kékes-lilás lesz a terület. Ezek lehetnek az első jelei a súlyos sérüléseknek, például szalagszakadásnak. Magasfokú instabilitás esetén, amikor egy vagy több szalag teljesen elszakad, sürgősségi ellátásra van szükség. Ilyenkor a végtagot immobilizálniuk kell, és gyakran gyógyszeres, gyulladáscsökkentő kezelést írnak fel. A gyors beavatkozás ezekben az esetekben kulcsfontosságú a további szövődmények megelőzéséhez.

Megelőzés: sokkal több, mint óvatosság

Szász doktor szerint a megelőzés az egyik legfontosabb feladat. A rendszeres mozgás, a jó izomerő, a bemelegítés rengeteget számít. Aki ritkán sportol, sokkal sérülékenyebb. Az idősek számára a legnagyobb veszélyt az oszteoporózis (csontritkulás) jelenti, ami nem megállítható, de lassítható. Gyógyszerrel, mozgással, életmóddal sokat lehet tenni ellene.

A csontritkulás a nők és a férfiak esetében egyaránt 35-40 éves kor körül kezd kialakulni: ekkortól a csont tömege fokozatosan csökken. Ez természetes folyamat, de bizonyos mértékben fékezhető. Nőknél a csontvesztés a posztmenopauzában fokozott, míg férfiaknál az időskori oszteoporózis általában 65–70 éves kor után kezd nyilvánvalóvá válni.

„Vannak megelőző intézkedések, amelyekkel lassíthatjuk a folyamatot. Ilyen például a rendszeres fizio-kinetoterápia, az erőnlét fenntartása, valamint az ízületi mobilitás megőrzése. Ezek mind hozzájárulnak a csontok egészségéhez” – ismerteti Szász Botond-Hunor.

Ha már kimutatható, mérhető oszteoporózisról van szó, akkor gyógyszeres kezelésre van szükség. Ma elsősorban két fő gyógyszercsoportot alkalmaznak: a biszfoszfonátokat, valamint a viszonylag új, teriparatid alapú készítményeket, amelyek hatásukkal kedvező eredményeket hoznak a csonttömeg megőrzésében és adott esetben növelésében.

„Sajnos a XXI. században, főleg a mérsékelt égövön fekvő országokban, az oszteoporózis már népbetegségnek számít. Ezért fontos a megelőzés és a megfelelő kezelés mind fiatalabb, mind idősebb korosztályban” – figyelmeztetett.

A D-vitamin pótlása minden korosztálynak ajánlott

A mérsékelt égövön élők esetében a napfénynek kitett bőrfelület gyakran túl kicsi ahhoz, hogy elegendő aktív D-vitamin képződjön a szervezetben. A D-vitamin természetes úton a bőrben inaktív formájából az ultraibolya sugárzás hatására aktiválódik, és ha nem tartózkodunk eleget a szabadban, különösen a téli hónapokban, a szervezet ezen vitamin-szintje csökkenhet. Ilyenkor külső forrásból, táplálékkiegészítők formájában szükséges pótolni.

„A téli időszak előtt, sőt szinte egész évben, mindenkinek érdemes D-vitamint szednie, nemcsak az időseknek, hanem a fiataloknak és a gyerekeknek is. A WHO már csecsemőkortól javasolja a D-vitamin pótlását, és a szakmai ajánlások szerint ez gyakorlatilag egész évben folytatható. Ehhez a vitaminhoz gyakran kalciumot is adnak” – tudtuk meg a szakorvostól, aki hozzátette, nem elegendő, ha valaki csak kalciumot visz be a csontjai erősítése érdekében. Ahhoz, hogy a kalcium valóban beépüljön a csontokba, megfelelő mennyiségű aktív D-vitaminra van szükség. A D-vitamin önmagában is pótolható, mert a táplálkozással bevitt kalcium gyakran elegendő a szervezet számára – ismertette Szász Botond-Hunor.

Fiatalok, edzőtermek és a túlterhelés veszélyei

„A nagy súlyokkal végzett guggolás, szabad súlyzós edzés nagyon megterheli a térdet. Inkább gépes, megvezetett edzést ajánlok, például az edzőtermekben található gépeken végzett láb-, comb- és farizom-erősítést, ahol a mozgás iránya kontrollált, és kisebb a sérülésveszély. Fontos kiemelni, hogy profi sportolók esetében a helyzet más, de az amatőröknek érdemes óvatosnak lenniük” – mondja, majd hozzáteszi, a kezdők számára fontos, hogy az első edzéseken legyen mellettük valaki, aki megmutatja a gyakorlatokat, a helyes mozgásformát, a biztonságos súlyokat és a megfelelő technikát. Így nemcsak hatékonyabb lesz az edzés, hanem a sérülések nagy része is elkerülhető.

Két dolgot érdemes kiemelni az ízületek egészségének megőrzésében – mutatott rá. Az egyik, hogy meg kell tartani az ízület mobilitását, a másik, erősíteni kell az ízület körüli izmokat, hogy stabilan tartsák. Ha az izmok elég erősek, az ízület nem lesz instabil, a mozgástartomány pedig természetesebb és nagyobb marad. Olyan ez, mint egy mérleg: az egyik oldalon a mozgékonyság, a másikon a stabilitás áll, és ezek egyensúlyából jön létre a jól működő, stabil ízület, ami hosszú távon is egészséges marad.

Fontos, hogy az izmokat annyira erősítsük, hogy megtartsák az ízületet, de ne annyira, hogy beszűkítsék a mozgástartományt. Profi sportolók is így csinálják: minden intenzív edzés, különösen a konditermi edzés után nyújtanak. A nyújtás célja, hogy fellazítsa az ízületet, és megőrizze a mozgástartományt. Az ízületek hosszú távú egészségéhez a rendszeres napi mozgás és nyújtás kulcsfontosságú – ismertette a szakorvos.

Kulcslyuk-sebészet Zilahon, modern megoldások helyben

A zilahi kórházat korszerű artroszkópos eszközökkel szerelték fel, amelyek minimálisan invazív beavatkozásokat tesznek lehetővé. „Ez a kulcslyuk-sebészet. Kis metszések, gyorsabb gyógyulás, kevesebb fájdalom” – magyarázta a szakorvos. Meniszkuszvarratok, porckezelések, térdízületi beavatkozások, mindez ma már Zilahon is elérhető. Szász Botond-Hunor számára a gyógyítás nem csak technika. „A betegnek értenie kell, mi történik vele. Nem szabad ráerőltetni semmit, el kell magyaráznunk mindent, és a bizalom fél gyógyulás” – húzta alá. Ez a szemlélet talán a legnagyobb erőssége.

Hazajönni, és maradni

Amikor arról kérdezem, miért jött haza, meggyőzően válaszol: „Ott tanultam meg orvos lenni, elsajátítottam a gyakorlatot, de itt van dolgom, itt van a családom, itt érzem otthon magam.”

Szász Botond-Hunor története nemcsak egy sikeres orvosi pálya története, hanem egy döntésé: hazajönni, amikor könnyebb lenne maradni. Talán ebben rejlik a valódi üzenet: a tudás akkor válik igazán értékessé, ha visszakerül oda, ahonnan elindult. Végszóként úgy fogalmazott, hogy itthon is bár lassú léptekkel, de jó irányba haladunk.

„Nem szoktam pesszimista lenni: lassan, de biztosan érezhető az előrelépés. Minél többen vagyunk, annál erősebb lesz a modern, nyugati gondolkodású kollégák közössége, és ez szerintem előre viszi nemcsak az orvosi társadalmat, hanem a teljes társadalmat is” – zárta gondolatait a zilahi ortopéd orvos.