„Összetörtem, hogy újra felépíthessem magam” – Ilyen volt az első PszichószerEda fesztivál
Szeptember 27–28-án szervezték meg az első pszichológiai fesztivált Csíkszeredában. A PszichószerEda nevet viselő rendezvény résztvevői előadások, workshopok és lélekemlő programok segítségével kerülhettek közelebb önmagukhoz, saját személyiségük működésmódjához.
Két éve indult útjára a Pszichószerda nevet viselő előadássorozat Csíkszeredában. A havi rendszerességgel megrendezett kávéházi beszélgetések alkalmával számos szakember segítségével járhatták be az érdeklődők a lélek legmélyebb szegleteit. Az előadások iránt hatalmas érdeklődés mutatkozott, olyannyira, hogy néhány esetben a meghívott szakembernek „dupláznia” is kellett. A csíkszeredai közönség lelkesedésén felbuzdulva a szervezők, a Lélek-Műhely Egyesület csapat úgy döntött, PszichószerEda néven megrendezik az első egésznapos rendezvényt, amelynek keretében különböző workshopokat, előadásokat és művészeti ágakkal összekötött programokat kínálnak az érdeklődőknek.
A PszichószerEda fesztivál nyitóprogramja a Kariatida Alkotócsoport előadásában bemutatott Lackfi-dráma, a Hinták volt. Szem nem maradt szárazon Varga Enikő és Szilágyi Katalin színművészek, valamint Pethő Rebeka fuvolaművész és Deli Eszter csellóművész előadása után, akik az anya-lánya kapcsolat, a gyerek felnövéséből fakadó konfliktusok, valamint a traumával való megküzdés nehéz témáit járták körül. Aligha ült bárki a nézőtéren, akiben ne szakított volna fel mély sebeket, ne indított volna el gondolatokat a közös hintázás, ezeknek pedig hangot is adhattak az előadást követő beszélgetés során, amelyet Silló Erika-Erzsébet pszichológus vezetett.
A szombati nap reggeltől késő estig a lélekmunkáé volt. A rendezvény helyszínén már a korai órákban gyülekeztek az érdeklődők, hogy a meghirdetett tíz workshop egyikére feliratkozhassanak. Bács Béla-János az irodalom és a lelkigondozás, Forró-Erős Gyöngyi a hála, Gál Brigitta a női szexualitás, Kovács-Szilágyi Zsuzsa a sémák, Kopacz Kinga Boróka és Xantus Adrienn a szabadtéri élményalapú önsimeret, Miklós Csongor a belső gyermek, Silló Erika-Erzsébet az énállapotok, Szász-Heron Kinga-Amália a krízis, Telman Enikő a tánccal való önkifejezés, Tőke-Mátéffy Noémi pedig a művészetterápia módszerének megismertetésével igyekezett közelebb vinni az egyént önmagához, feltárni a lélek azon szegleteit, amelyekkel nem feltétlenül kerülünk kapcsolatba a mindennapokban.
A nap Forró-Erős Gyöngyi előadásával vette kezdetét, amelynek során a szimbólumokkal, és azok kollektív tudattalanunkban betöltött szerepével ismerkedhettek meg az érdeklődők. Ezt követte dr. Székely Csilla-Imola pasztorálpszichológus és lelkipásztor előadása Igazságok a hazugságokról, avagy a befolyásolás művészetéről címmel, ahol a reklámok egyénekre gyakorolt hatásainak titkaira derült fény. Ezt követően a workshopokra feliratkozott kiscsoportok külön termekbe vonultak, s hogy mi történt a következő pár órában, arról csak a meghatottságtól, a felismerésektől és a felszabadultságtól csillogó szemek árulkodtak.
Legyen előtted mindig út – ezzel a mottóval nyitották meg délután Péter András fotókiállítását, melynek különlegessége, hogy bemutatója a pandémia idején, az online térben történt, amikor is életünk szinte minden szeglete oda költözött át. Az alkotó valóban az útját kereste a képek elkészültekor, melyeknek üzenete az ősi áldás szövegét idézi: „Legyen előtted mindig út, / Fújjon mindig hátad mögül a szél, / Az eső puhán essen földjeidre, / A nap melegen süsse arcodat, / S amíg újra találkozunk, / Hordjon tenyerén az Isten.”
A kiállításmegnyitót követően a Székelyföldről származó, ám Budapesten élő klinikai szakpszichológus, dr. Kalamár Hajnalka vezette végig az hallgatóságot a krízishelyzetek ingoványos talaján. A különböző személyiségtípusok részletes bemutatása után fény derült arra is, hogy ki miként reagál arra, ha beüt a baj, miként lehet segíteni, és milyen módszerekhez érdemes nyúlni a megoldások keresésénél. Mert mindannyian mások vagyunk, és bármennyire szeretnénk, nincs egy jól bejáratott recept a gondokkal való megküzdéshez.
Az egésznapos lélekmunkát követően a szervezők egy színvonalas koncertre invitálták az érdeklődőket. Ez már a kiengedés pillanata volt, ahol ki-ki egy pohár borral a kezében hallgathatta meg Termes Rita zongoraművész, Deli Eszter csellóművész, Pethő Rebeka fuvolaművész és Szilágyi Katalin színművész Nők beszélgetnek, avagy mi jut eszébe Manyinak és Erzsinek francia zeneművek hallgatása közben címet viselő előadását. A versekből, népdalokból, operettrészletekből, sanzonokból, klasszikus darabokból és novellákból összeállított produkció hol könnyeket csalt a hallgatók szemébe, hol a hangszerek is alig hallatszottak az önfeledt nevetéstől. Négy nő, négy generáció – összefoglalva mindent, amiről a nap szólt.
Kapcsolódó
„Összetörtem, hogy újra felépíthessem magam”, „van és lesz min dolgoznom”, „örömteli találkozás volt önmagammal” – ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal összegezték az első PszichószerEdát a résztvevők, az óriási érdeklődés és számtalan pozitív visszajelzés pedig talán egy löket lesz afelé, hogy az emberekben megerősödjön annak a ténye, hogy a lélekmunka nem szégyen, az önismeret szükségszerűség, és hogy mindig volt, van és lesz, akihez fordulhatunk segítségért.
CSAK SAJÁT
