A fürdőzések és nyári túrázások időszaka van. Ahhoz, hogy az ilyen kikapcsolódásaink csak a vidámságról és szép élményekről szóljanak, még erre is szükséges némi felkészülés. A Maros Megyei Hegyi- és Barlangimentő Szolgálat vezetőjének, Kovács Zoltán Róbertnek a tanácsait kértük. Elmondta, legfontosabb, hogy a tudásszintünknek megfelelő helyen úszkáljunk, azt is megtudtuk, mire kell figyelni nyílt vízen, főleg bányatavakban és víztározókban, mit vigyünk magunkkal, ha beugranánk egy fuldoklóért, miért ne essünk pánikba a vízben, és mit tegyünk, ha már szó szerint a hajunk is égnek áll, annyira a vihar sűrűjébe keveredtünk a hegyekben.

„Nagyon fontos, hogy biztonságos helyen fürödjünk, ezek pedig elsősorban a strandok, ahol felügyelet és vízimentő van a parton, ismerjük a medence mélységét és a víz hőfokát. Természetesen sokan nem szeretik a strandokat, és inkább úgy döntenek, hogy folyó- vagy tópartra mennek. Ilyenkor a legfontosabb az, hogy olyan helyen fürödjünk, ami a tudásszintünknek megfelelő, hisz ezeken a helyeken már nem ismerjük például a víz mélységét, vagy, hogy hol van egy örvény” – sorolta megkeresésünkre Kovács Zoltán Róbert, hegyi-, barlangi és búvármentő, a Maros megyei hegyimentők vezetője.

Kifejtette, olyan veszélyekkel kel számolni, mint például az, hogy a folyómederben ásás történt, ahogy például a Marosban ezelőtt néhány évvel, és azon a részen, míg egyik ponton térdig ér a víz, egy lépéssel arrébb akár hat méter mély is lehet.

„Ezeket a veszélyeket úgy kell elkerülni, hogy amikor kimegyünk a folyó- vagy a tópartja, az egyik legjobb úszó a csapatból bemegy a vízbe, és megnézi a helyet. Megnézi, hogy nincsenek-e akadályok: beesett faág vagy nagyobb kő például. Semmi esetre se úgy kezdjük a fürdőzést, hogy levetkőzünk, és fejest ugrunk, hisz számtalan veszély leselkedhet a víz alatt, miközben ezek – például Maros megyében a Maros vagy a Bözödi tó – már nem egy átlátszó vizek, hogy ezeket a veszélyeket megláthassuk a partról. Ezt a két vizet említem, de minden nyílt vízre érvényesek ezek a tanácsok” – magyarázta Kovács Zoltán Róbert.  

Ugyanakkor az is fontos, hogy a nagy melegben áthevülten ne ugorjunk vízbe, ne sokkoljuk a szervezetünket, hanem lassan ereszkedjünk be, hűtsük le a testünket, és csak utána kezdjük úszni, hangsúlyozra a szakember. 

Úgy ments, hogy ne rántson magával a fuldokló!

Arra is felhívta a figyelmet, fontos, hogy nézzük meg, a társaságból ki mennyire jó úszó, és ennek megfelelően figyeljünk egymásra, hogy senki ne kerüljön bajba. „A fulladásos balesetet nem hiába hívják néma halálnak is, hisz a fulladozó ember nem kiabál, hogy  »segítség«, hanem egyszerűen elmerül a víz alá, és sajnos többé nem jön fel a felszínre, ha nem segítünk neki” – mutatott rá a szakember.

Ha pedig fuldoklót kell kimenteni, az a javaslata, úgy tegyük, hogy ne kerüljünk mi is bajba, „hisz nagyon sok olyan baleset volt, amikor a segítő is áldozat lett, először is, mert nem tudott jól úszni, másodszor, mert nem megfelelően közelítette meg a fulladozó embert. Amikor egy fuldoklót akarunk kimenteni, akkor már nagyon jól kell tudjunk úszni, mivel az, aki épp fulladozik az életéért küzd. Ez azt jelenti, hogy nem tud normálisan, helyesen gondolkodni, egy dolog van a fejében: hogy maradjon a víz tetején, és kapjon levegőt. Így amikor odaérsz mellé, az első dolog az lesz, hogy rád csimpaszkodik, lenyom a víz alá, megpróbál rád mászni, hogy ő fennmaradhasson. Ezért a legjobb módszer a megmentésükre, hogy – ha nincs nálunk esetleg egy mentőmellény vagy úszógumi – a partról valamit vigyünk magunkkal, például egy faágat, ruhadarabot, és azt dobjuk oda neki. Görcsösen bele fog kapaszkodni abba a faágba, nadrágba, pólóba. Annak segítségével ki tudjuk húzni. Amikor megfogta, utána már lehet nyugtatgatni. Beszélni kell hozzá, hogy »nyugodj meg, itt vagyok, segíteni fogok, ne kapálózz!«. Ismétlem, ahhoz, hogy ezt valaki vállalja, már komoly úszástudással kell rendelkeznie” – hívta fel a figyelmet a szakember.

De akkor ne merjen elindulni, aki nem tapasztalt úszó? – kérdeztünk rá. A búvármentő képesítéssel is rendelkező Kovács Zoltán Róbert szerint ez egy nehéz kérdés, hisz „az emberek sokat nem gondolkoznak, meg akarják menteni a fuldoklót”. Hozzátette, a fő az, hogy vigyünk magunkkal egy segédeszközt, amibe kapaszkodhat a bajbajutott. Úgy látja, egy jó úszó bevállalhatja segédeszköz nélkül is, hogy „odaúszik, határozottan megfogja a fuldoklót, hátára fekteti, és miközben beszél hozzá, kihúzza a partra”.

Elsősegély a parton

Míg zajlik a mentőakció, a parton állók rögtön hívják az 112-es segélyhívó számot, hogy amire megtörténik a mentés, addigra úton legyen a mentőszolgálat, és megfelelő elsősegélybe tudják részesíteni a bajba jutottat. Hogy mit kell tenni, amíg megérkeznek, az attól függ, hogy milyen állapotban van a vízből mentett. „Ha magánál van, tud beszélni, akkor nyugtatgassuk, fektessük oldalra. Ha eszméletét vesztett embert húzunk ki a partra, akkor neki kell fogni az újraélesztésnek: azaz szívmasszást kell alkalmazni, és szájon át befújt levegőt kell juttatni a szervezetébe. Ezt addig kell folytatni, amíg a mentőcsapatok odaérnek, vagy ameddig az illető személy magához nem tér” – tanácsolta a szakember.

Pánik helyett a hátunkra fordulni

Arra is rákérdeztünk, veszélyesebb-e, esetleg kerülendő-e a bányatavakban vagy víztározókban a fürdőzés, hisz szinte minden évben történik vízbefulladásos baleset például a Bözödi-tavon. „Annyiban veszélyesebb, hogy ezek mély tavak és hidegebb a vizük, más pluszveszély nincsen egyéb nyílt vizekhez képest. Mindenképp nagyon körültekintően kell az ilyen helyeken fürdőzni, hisz nagyobb a mélység, ismeretlen a hely” – magyarázta.

A vízbefulladásos balesetek oka többnyire az, jegyezte meg a szakember, hogy „olyan emberek mennek be olyan mélységű vízbe, ami nem nekik való, pánikba esnek, és nem tudják megoldani ott azt a helyzetet. Ha nincs a pánik, nagyon egyszerű a megoldás: hátára fekszik az ember, és megnyugtatja magát, így nem fog elmerülni a víz alá. Csak ezt nagyon nehéz megoldani olyan helyzetben, amikor az ember bepánikol”.

Ha viharba kerülünk a hegyekben

A Maros megyei hegyimentő szolgálat vezetőjét arról is kérdeztük, mit tegyünk, ha viharba kerülnénk a hegyekben. Azt tanácsolja, először is a fő ennek a megelőzése. „Ha a hegyekbe készülünk, mindenképpen nézzük meg a meteorológiai előrejelzéseket. Ha vihart jeleznek, mindegy, hogy sárga, narancssárga vagy piros, ez esetben el kell halasztani a hegyi túrát. Ha mégsem akarjuk elhalasztani, akkor legalább ne magas hegyre készüljünk, ne hegygerinceket közelítsünk meg, hanem lenti zónákban túrázzunk, ahonnan, ha vihar van, vissza kell húzódni a biztonságos helyre” – magyarázta.

Amennyiben mégsem voltunk elővigyázatosak, vagy az előrejelzés téves volt, hisz nyáron a hegyen elő szokott fordulni egy-egy gyors vihar, ilyenkor a következő lépeseket kell betartani a szakember szerint. „Először is, ha látjuk, hogy közeledik egy front, – azt a hegygerincen elég hamar észre lehet venni, hisz látjuk, hogy jön egy nagy felhő felénk – akkor mindenféleképpen az első dolog, hogy lejövünk a gerincről, minél lennebb húzódunk. Egy nyílt helyet keresünk, nem egy magasabb fa alá bújunk.  Szétoszlik a csapat: legalább 10-15 méteres távolság legyen az emberek között. Ez azért fontos, mert ha egy helyre becsap a villám, és mi összetömörülve állunk egymás mellett, akkor az egész csapatot fogja a villám sújtani. Ha viszont egymástól távolabb vagyunk, és valaki megsérül, a többinek még van esélye segíteni rajta” – magyarázta el.

Guggolva várjuk ki a végét

A másik fontos dolog a guggoló pozíció – hangsúlyozza a hegyimentő. „Egy elég kényelmetlen pozícióban kell lenni, mégpedig úgy, hogy guggolunk, de lábujjhegyen, és a fülünkre tesszük a kezünket. A fülünkre azért kell tennünk a kezünket, mert ha a közvetlen közelünkben csap be a villám, az hatalmas hangerővel is jár, és volt rá példa, hogy dobhártyaszakadást okozott az embernél” – fejtette ki.

Hozzátette, bár ez a póz „százszázalékosan nem ment meg a villámcsapástól, ellenben a legbiztonságosabb és a legkisebb eséllyel fog előfordulni az, hogy a villám pont belénk csapjon”. Az is javasolt, hogy a sarkainkat illesszük össze guggolás közben. Ez egy plusz biztonsági lépés.

Szaladni nem érdemes, amikor már benne vagyunk a viharban, és csapkodnak körülöttünk a villámok, amiből percenként akár több is lehet, mondja Kovács Zoltán Róbert. „Általában annyira feltöltődik a levegő elektronossággal, hogy az embernek a karján feláll a szőr vagy a haja az égnek emelkedik. Ez azt jelenti, hogy ott vagyunk a vihar középpontjában, ilyenkor kell a legjobban odafigyeljünk, hogy mit teszünk. Semmiképpen ne maradjunk álló helyzetben, és az sem jó, ha az ember lefekszik a földre, mert nagyobb az érintkezési felület” – magyarázta.

A jó hír, hogy a vihar általában hamar elvonul. „Meg kell várni ebben a pozícióban, hogy a vihar elvonuljon fölöttünk. Ez általában nagyon hamar meg szokott történni. Egy pár perc az egész, amíg ez a fő része a viharnak átvonul. Utána természetesen maradhat az eső, a hideg vagy a szél, de a villámlás, a dörgés eltávolodik a fejünk fölül. Ekkor lehet tovább menni, visszahúzódni a hegyről, minél hamarabb egy biztonságos zónába kerülni” – javasolta Kovács Zoltán Róbert.

Fontos hamar lejutni, mert nem csak a vihar jelent veszélyt. „Ilyen esetben a hegyen nagyon gyorsan lehűl a levegő, még nyári periódusban is lecsökkenhet akár 4-5 fok körülire, ami egy elázott túrázónál – ha nincs megfelelő felszerelése – akár hipotermiás állapothoz is vezethet pár perc alatt. Ezért mindenképpen lefelé kell jönni, mozgásban kell maradni, ha van száraz ruha, átöltözni, és ajánlott aznapról elhalasztani a túra folytatását” – sorolta tanácsait a Maros megyei hegyimentő.

(Nyitókép forrása: Pixabay)