Romániában az elmúlt időszakban több sokkoló iskolai erőszakos eset rázta meg a közvéleményt, miközben a DIICOT is figyelmeztet: a gyerekek és fiatalok körében egyre növekszik a radikalizálódás veszélye. Nyugat-Európában egymást követik a szociális és politikai feszültségektől fűtött tüntetések, fiatalok vonulnak utcára.

 A jelenség hátteréről, a generációs különbségekről, az online tér veszélyeiről és a lehetséges kiutakról Veres Valér szociológussal, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem oktatójával beszélgettünk.

A hippiktől a mai radikálisokig: Mi változott a lázadásban?

A fiatalok lázadása nem új keletű jelenség, ám a mai folyamatok szerkezetükben és lefolyásukban is jelentősen eltérnek a korábbi évtizedek megmozdulásaitól.

„A mindentudás látszatát elkerülve, bizonyos következtetéseket azért le lehet vonni” – indította az elemzést Veres Valér – „Ha kiindulunk a korábbi nemzedékek lázadásából – gondoljunk a punkokra, a hippikre vagy az ezredforduló környékén fellépő globalizációkritikus fiatalokra –, ők egy alternatív társadalomképet fogalmaztak meg. A kollektív lázadás során a világnézeti különbségek jelentős szerepet kaptak, túlnyomórészt politikai vagy kulturális jellegű megmozdulásokról beszélhettünk. Bár 1968-ban a fizikai lázadás is erőszakosabbá vált, az egy olyan kritikus időszak volt, amikor nagymértékben összesűrűsödtek a társadalmi változások.”

A szakember szerint a mai fiatalok radikalizációjában jól elkülöníthető specifikumok figyelhetők meg.
„A mai jelenség ideológiailag jóval kevésbé koherens: egyaránt megfigyelhetünk benne hangsúlyosan baloldali és radikális jobboldali elemeket is. Gyakran nem egy kiforrott világnézetből, hanem identitásválságból, státuszvesztésből vagy mély elidegenedésből táplálkozik” – mutatott rá a szociológus.

Beszűkült lehetőségek és az elszigetelődés hálója

A társadalmi státusz miatti elégedetlenség korábban is létezett, ám napjainkban a gazdasági és társadalmi átalakulások tempója jelentősen felgyorsult mind Nyugat-Európában, mind nálunk.

Kapcsolódó

Lángoló városok: tüntetéshullám rázza meg Európát Párizstól Tiranáig

A kormányok nehezen találják a párbeszéd hangját a fiatalokkal, a hatóságok kemény kézzel próbálják fenntartani a rendet.

erőszak tüntetés Franciaország tüntetések

„A fiatalok fontos szegmensei érzik úgy, hogy a mobilitási lehetőségeik korlátozottak. A családi státuszból származó korábbi pozíciók megrendültek, miközben azt látják, hogy mások lesznek gazdagok és befolyásosak. Tíz évvel ezelőtt Magyarországon egy kutatás még »csendes generációként« jellemezte a fiatalokat, de mára ez megváltozott, és egyre inkább jelen vannak a fennálló rend teljes elutasítására mutató jelek.”

A szociológus hangsúlyozza, hogy az iskolai és családi és más  problémák halmozódása ágyaz meg a radikalizmusnak: „A hiányos szocializáció, a gyenge családi kötődés, a kirekesztettség érzése és az iskolai kudarcok – a sok diákra jutó kevés tanár, a leszakadás élménye – mind növelik a fogékonyságot a radikális eszmék iránt. Ha a fiatal azt látja, hogy az iskola elvégzése után is bizonytalan a jövője, az identitásválságra rátevődik a társadalmi érvényesülés korlátja.”

Ezt a folyamatot katalizálja a digitalizáció. A társas érintkezés áttolódott az online térre, ami fizikális elszigetelődéshez vezet: „Az online buborékok felerősítik a meglévő elégedetlenségeket. Azt a téves benyomást keltik, mintha egy elszigetelt, szélsőséges vélemény általános gondolat lenne.”

Megszűnt társadalmi kontroll és a nyugat-európai feszültségek

A radikalizálódás formájának megváltozása mögött intézményi struktúraváltás is áll. Régebben a fizikai közösségek és tömegszervezetek közvetlen társadalmi kontrollt gyakoroltak a fiatalok fölött, ez a funkció azonban mára eltűnt.

„A nagy ifjúsági szervezetek és a tömegpártok ifjúsági tagozatai megszűntek vagy átalakultak. A pártok választói párttá váltak, a közvetlen kontroll helyét pedig átvette a média és a szolgáltatóipar által sugallt minták közvetett hatása” – magyarázta Veres Valér.

Kapcsolódó

Iskolai erőszak: a kormány bejelentette az iskolai biztonságot célzó új intézkedéseket

A kormány pénteken közzétette az iskolai biztonságról szóló munkamegbeszélést követően elfogadott intézkedéscsomagot.

késelés iskolai erőszak Luca Niculescu Niculescu-kormány kiskorú

A nyugat-európai események kapcsán a szakember rávilágít, hogy a problémák szorosan összefonódnak a bevándorlók integrációs helyzetével is:

„A helyzet rendkívül összetett, és nem egyoldalú. A többségi társadalom részéről könnyű hibáztatni a bevándorló hátterű fiatalokat, de látni kell, hogy ők is alárendelt pozícióban vannak, és gyakran szembesülnek finom, nehezen kimutatható diszkriminatív korlátokkal. Ugyanakkor a többségi társadalom is rengeteg sérelmet halmoz fel. Mindeközben a világgazdaság és a gazdasági érdekek – gondoljunk csak az idős- és beteggondozás munkaerőhiányára – igénylik ezt a mobilis munkaerőt.”

Kiút a válságból: integráció, szabályozás és jelenlét

Bár a tüntetésekhez és megmozdulásokhoz gyakran kapcsolódnak olyan erőszakos csoportok is, amelyek csak rombolni akarnak – amit a rendfenntartó szerveknek kell kezelniük –, a szociológus hangsúlyozza: a lázadásoknak van pozitív vetületük is, hiszen ráirányítják a figyelmet a társadalmi berendezkedés hibáira.

A szakember a jövőt illetően mérsékelten optimista: „Nem gondolom, hogy a helyzet rosszabb lesz. Hosszú távon szemlélve van egy jelentős társadalmi fejlődés Európában, és ezeket a problémákat inklúzióval és integrációval meg lehet oldani, vagy legalábbis enyhíteni. Középtávon nem várok romlást, ha az állam, a hatóságok megfelelően járnak el.”

A megoldáshoz azonban tudatos lépésekre van szükség a családok, az iskolák és az állam részéről egyaránt:

„A közösségi média és az online tartalmak megjelenését jobban kell szabályozni, de a valódi megoldás az offline jelenlét és kommunikáció ösztönzésében rejlik. Tiltani nem lehet és nem is kell a digitális teret, de el kell kerülni, hogy a kapcsolattartás teljesen egyoldalúvá váljon. Az iskolának és a családnak kulcsszerepe van abban, hogy visszaterelje a fiatalokat a valódi, fizikai közösségekbe. Továbbá, az állam részéről nagyobb hangsúlyt kell fektetni a hátrányos helyzetű fiatalok iskolai és társadalmi inklúziójára, és az esélyegyenlőség javítására az egyetemre jutás és a munkahelyek,  a mobilitás és a karrier vonatkozásában.”