Milyen okokból mondanak fel a Z generáció tagjai? Mi a fontosabb számukra: a munkahelyi stabilitás vagy a megfelelő környezet? Inkább kockázatot vállalnak és felmondanak, ha valamivel nem elégedetlenek, vagy évekig maradnak, akkor is, ha nem érzik jól magukat? Egyebek mellett ezeket a kérdéseket boncolgattuk Veres Valér szociológussal, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) oktatójával.

Egy nemrég megjelent kutatás szerint a huszonévesek tagjaira nem lehet azt mondani, hogy kerülik a kockázatot: ha valamivel elégedetlenek, akkor is felmondanak, ha éppen nincsen B tervük. A felmérésből kiderül, hogy nem osztják az idősebb generációk álláskereséssel kapcsolatos aggodalmait. A válaszadó fiatalok inkább olyan vállalatoknál dolgoznának, ahol változást idézhetnek elő, és amelynél a képviselt értékek megegyeznek a saját elképzeléseikkel. Veres Valér szociológus szerint azonban nem lehet általánosítani, de az arányok valóban megváltoztak, tehát tapasztalható különbség az idősebb és a fiatal generáció munkavállalási szokásait illetően.

A Z generáció az 1997 és 2012 között születetteket jelenti, tehát azok a fiatalok is ide tartoznak, akik nemrég kezdték el építeni karrierjüket.

Nem a munkahelyi stabilitás a legfontosabb

Vannak változások abban, ahogyan a huszonévesek viselkednek a munkaerőpiacon, azonban nem elhanyagolható az, hogy ezen változások mögött nem kimondottan a fiatalok viselkedéskultúrája húzódik meg, hiszen gazdasági változások is előidézik a jelenséget. A mai globalizált társadalomban sokkal intenzívebb a munkaerő-áramlás, a mobilitás, az alkalmazás, a humánerőforrás, a munkakeresés is, tudtuk meg a szociológustól.

Ennek azonban az egyik következménye az, hogy csökkent a munkahelyi stabilitás. Nagyon felgyorsultak a változások nemcsak a munkaerőpiacon, de a termékek piacán is. Veres Valér példaként elmondta, ha az okostelefonok, a digitális kommunikációs eszközök piacát nézzük, egyértelműen megfigyelhető, hogy nagymértékben változott a cégek piaci részesedése. „Ezeknél a cégeknél nem igazán tudtak stabilak maradni a munkahelyek. És ez nem a vállalkozón múlik abban az értelemben, hogy ők nem akarnák megtartani az alkalmazottaikat. Egyszerűen nem sikerült megmaradni olyan szinten a piacon, hogy lehetővé tegyék minden foglalkoztatott megtartását” – magyarázta a szociológus. Elmondható tehát, hogy akkora dinamika van a munkaerőpiacon – és egyáltalán a gazdaságban –, hogy nagyon lecsökkent a munkahelyek stabilitása.

Ennek következtében az emberek nem tudnak hosszú távra tervezni, és inkább válogatnak, továbbállnak, ha egy adott munkahelyen nem érzik jól magukat. Ezért szokták azt mondani, hogy a Z generációnak több elvárása és igénye van. Ezek között egyébként szerepel az, hogy legyen relaxsarok, tegyék lehetővé az ebédszünetet, tartsák be a jogaikat, ha túlóráztatják, fizessék meg őket. Ha a munkáltató ezekkel a jogokkal visszaél, az azt eredményezi, hogy a fiatal már nem érzi jól magát a munkahelyi környezetben és inkább a váltás mellett dönt. Ez nem volt annyira jellemző az X generáció tagjaira, hiszen gyakran előfordult, hogy hosszú évekig sem adták be a felmondásukat, akkor sem, ha nem tartották megfelelőnek a körülményeket – fejtette ki Veres Valér.

A szociológus kiemelte, mégsem lehet általánosítani, hiszen vannak olyan fiatalok is, akik inkább a stabilitást keresik, de az arányok valóban nagymértékben megváltoztak.

Nagy az ifjúsági munkanélküliség

A fiataloknak nagyon nehéz bekerülni a munkaerőpiac azon részére, ahol jól megfizetett pozíciókat tölthetnek be. A várható élettartam növekedésével az emberek egészségben eltöltött évei is hosszabbodnak, a nyugdíjba vonulás is kitolódik, sok fiatal előtt emiatt nem nyílnak meg a lehetőségek. A közszféra néhány területén ez jól le van szabályozva, de „mindig is a versenyszféra adja a pulzusát a dolognak”. Egyébként a szociológus szerint ez nemcsak egy Romániára jellemző probléma, hiszen más országokban is panaszkodnak. Egyszerűbb azonban bejutni olyan cégekhez, ahol gyengén fizetnek, kevesebb óraszámban dolgoznak, de ezeket az állásokat könnyebben elveszíthetik a munkavállalók.

Veres Valér elmondta, a BBTE-n tanuló diákok jelentős százaléka dolgozik az egyetemi tanulmányai végzése mellett. A hallgatók körülbelül negyede főállásban, míg a többi diák jelentős része is nyári munkát vállal. Igaz, hogy mindenféle állást elfogadnak, főleg alacsony szakképzettségű munkákat, például a vendéglátóiparban. Azonban jellemző, hogy csak átmenetileg jelent ez megoldást számukra.

Romániában probléma az is, hogy nagyon egyenlőtlen a munkaerőpiac. Bizonyos nagyvárosokban sok területen hirdetnek meg posztokat, de hatalmas különbségek figyelhetők meg az országon belül. Az emberek pedig nem hajlandók a lakhelyváltoztatásra a munkahelyük miatt. „Készültek olyan kutatások Angliában, amelyek rávilágítanak arra, hogy az ország egyes részeiben az emberek még a szomszéd megyébe sem költöznének el, ez jellemző nálunk is. Példának okáért, ha Brassóban több a lehetőség, nem biztos, hogy a háromszékiek nagy része odáig elmenne. Ezzel ellentétben Amerikában, ahol dinamikus a munkaerőpiac, az emberek is mobilisak, mondhatni, oda mennek, ahol a munkahely van. Veres Valér szerint a piacgazdaság nagyon egyenlőtlenül fejlődik, főleg területi értelemben. Sokan úgy érzik, hogy korlátoltak a lehetőségeik az anyagiakban is, ugyanakkor kicsi a mozgástér.

Mit tesznek a cégek, hogy megtartsák a fiatal alkalmazottakat?

A szociológus kiemelte, a vállalatok hangsúlyt fektetnek arra, hogy megtartsák a fiatalokat. A tapasztalt cégek egy részénél megfigyelhető – ahol a HR-ben, a munkavégzésben és a menedzsmentben is több évtizedes a tradíció –, hogy érdekli őket az alkalmazottak elégedettsége.

Ez abban mutatkozik meg, hogy olyan extrákat ajánlanak, ami a munkahelyi komfortosságot növeli, valamint olyan juttatásokat biztosítanak, ami által a fiatalok is megbecsülve érzik magukat, mindezt persze lehetőségeikhez mérten.