Hogy a gyerekek a képernyő bűvöletében léteznek, azzal szinte mindenki egyetért: már csecsemőkorukban körülveszik őket az éles hangok, a folyton váltakozó képek és ingerek, így nem csoda, hogy kétévesen már csak úgy ebédelnek sírás nélkül, ha mesét nézhetnek közben; három-ötéves korukban pedig magabiztosan kezelik a kütyüt, és hatévesen már saját okostelefonjuk van és legalább egy közösségimédia platformot is ismernek. Azt azonban többen vitatják, vagy legalábbis találgatják, hogy honnan ered a legkisebbek kütyüfüggősége. Ráduly-Zörgő Éva pszichológus, logopédus szerint a szülőktől. Hiszen őket utánozzák, úgy nőnek fel, hogy látják, anya és apa kiegészítője egy vibráló-zajos „téglalap”, amit folyton bámul, mindig magánál tart, sokszor akkor is, amikor nagy szükség lenne az ölelésére. Van még visszaút? Léteznek módszerek, amikkel csökkenthető a képernyőidő? Az elismert szakember szülőknek tartott gyorstalpalót Kolozsváron.

Több szülő és pedagógus is részt vett szerda este a kolozsvári Onisifor Ghibu Elméleti Líceum eseményén, amelynek keretében Ráduly-Zörgő Éva a gyerekek kütyüfüggőségéről beszélt. A szervezők elmondása szerint a találkozót főként az iskolában tanuló gyermekek szüleinek tervezték, azonban ma már alig van szülő, akit ne foglalkoztatna a gyerekek kütyüfüggősége, ezért hirdették meg a nagyközönség előtt is a találkozót, lehetőséget teremtve a beszélgetésre. Az est végére a terem vitatérré alakult, ahol egymás szavába vágva osztották meg meglátásaikat, tapasztalataikat a jelenlévő édesapák és édesanyák.

Megosztásaikból kiderült például, hogy dacára a statisztikáknak, sokszor jobban teljesítenek az iskolában azok a gyerekek, akik minden szabadidejüket képernyő előtt töltik, és azt is beismerték, hogy a kisfiúk és kislányok ma már szinte mind ugyanazt művelik az interneten: reels és short videókat néznek – és ha korlátozzák a hozzáférésüket egyéb közösségi felületekhez, akkor jobb híján – a YouTube-on keresik a pár másodperces videókat, amelyekből 10 perc alatt akár 20-at is végig görgetnek.

Aggasztó statisztikák

Ráduly-Zörgő Éva az est első felében a már jól ismert statisztikákat sorakoztatta fel. Elmondta többek között, hogy Amerikában a 18 és 24 év közötti korosztály napi 82 alkalommal nézi meg a telefonját, sokan az éjszaka közepén is ránéznek, és az ébren töltött idő 80 százalékában is kezük ügyében tartják a készüléket, valamint a fiatalok közel 50 százaléka bevallotta, hogy szex közben is rápillant az eszközre.

Ezek tudatában talán nem meglepő, hogy a gyermekekre vonatkozó statisztikák szerint a másfél évesek 80 százaléka már kütyüzik, a 2 év alatti gyerekek átlagban 53 percet képernyőznek naponta, a 2 és 4 év közöttiek 80 százaléka pedig 2,5 órát játszik naponta az okoseszközön. A számok a gyerekek korával együtt növekednek: az 5 és 8 év közötti korosztály például már 3 órát tölt képernyő előtt, míg a 8-16 év közötti gyerekek 7,5 órát naponta – mindezt úgy, hogy közben multiscreening technikát alkalmaznak, azaz egyszerre több képernyőt is aktívan használnak. Csoda, hogy többségük napi egy óránál is kevesebb időt tölt a szabadlevegőn? – tette fel a kérdést a szakember, aki a szülőknek igyekezett néhány fogódzót is adni.

Felületes figyelem, agresszivitás, testi-lelki fejlődési rendellenességek mind a kütyü miatt

A statisztikákat még elrettentőbbé a tapasztalatok teszik. Már itthon is találkoznak a szakemberek a képernyőfüggés „gyermekáldozataival”, akiknek – amennyiben fizikai tünetekben mutatkozik meg – SMS-hüvelykujjuk- és -nyaktartásuk van. Azaz fájlalják a testük különböző pontjait, nem beszélve a látásromlásról, a hátfájdalmakról vagy a kevés mozgás okozta fáradékonyságról.

Ezek a testi tünetek rendszerint párosulnak a lelki-szellemi gondokkal: sok gyerek nehezen alszik el este, és az alvásminősége is rossz, mert lefekvés előtt még telefonozik. Ennek következtében másnap fáradt és aluszékony az iskolában, nincs elegendő energiája. Mivel napja nagy részét ülő testhelyzetben tölti, és alig jár ki a szabadlevegőre, az immunrendszere is legyengülhet, de túlsúly és cukorbetegség is kialakulhat nála.

Emellett a rengeteg kütyüzés akadályozhatja a beszédfejlődést, beszédhibák tucatjai alakulhatnak ki azoknál a gyerekeknél, akik szinkronos rajzfilmet néznek, mert a mesefigurák nem a hallott szövegnek megfelelően mozgatják a szájukat, és a gyermek, aki utánzással tanul, összezavarodik. Ugyanakkor a társas interakciói is lecsökkennek, aminek következtében gyengül vagy ki sem alakul az empátiára való hajlama. Ha csak az online térben tart kapcsolatot másokkal, nem tanul meg az ember szemébe nézni és abból olvasni, nem érzékeli a szomorúságot, a csalódottságot, nem tudja leolvasni a non-verbális jeleket, így a kapcsolódásra sem lesz képes a későbbiekben, illetve az érzelmi intelligenciája is fejletlenebb lesz.

Mivel a gyerekek kütyüzéskor hozzászoknak ahhoz, hogy mindent azonnal megkapnak, nem tanulják meg a türelmet, ami agresszív megnyilvánulást eredményezhet. Eleve nagyobb az agresszivitásra való hajlamuk, hiszen a rengeteg inger megzavarja az idegrendszerüket, és az sem segít, hogy többségük nem a korának megfelelő játékokkal játszik.

Az iskolában aztán a figyelem- és memóriazavarok is megmutatkoznak: az a gyerek, aki egyszerre több képernyőre figyel, felületesen dolgozik, és a felületesség a tanórán is megmutatkozik, annyi különbséggel, hogy ott izgágasággal társul, mert „nem történik semmi”, „unalmas az óra”.

Mikortól tekinthető kütyüfüggőnek a gyerek?

Ráduly-Zörgő Éva arra is figyelmeztette a szülőket, hogy nem minden gyerek kütyüfüggő. A függőségnek ugyanis jól felismerhető jelei vannak, az első ilyen az, hogy a gyerek már nem tudja szabályozni az eszközhasználatot, folyton utánanyúl, rápillant, görgeti, mindenhová magával viszi, és ha a szülők elveszik tőle, nyugtalanná válik, összeomlik, sír, toporzékol, reszket, könyörög.

A képernyő euforikus állapotot hoz felszínre, nagy örömöt okoz a gyereknek, olyan, mint az alkohol vagy a drog, dopamint termel, ezért nem tudja és nem is akarja mással lefoglalni magát. A telefont ugyanis úgy tervezik, hogy függővé tegye használóját: jutalmaz, mindig elérhető, pittyen, azaz „válaszol”, kézügyben van. Ugyanakkor a gyerek azt érezheti, hogy a képernyő túloldalán valaki figyel rá, valakinek fontos – ez főként akkor veszélyes, ha a családban nem megfelelő a kötődés, mert akkor a gyerek az internetes játékokba vagy az idegenekkel való üzenetezésbe menekül. És innen már csak egy lépésre vannak a csalók, a felnőttek, akik kihasználnák, vagy a gyermektársak, akik agresszív cselekedetre biztatnák.

Van kiút? Módszerek és megoldások

A túlzott képernyőhasználat csökkenthető, nyugtatta meg a szakember a résztvevőket, bár tény, hogy következetességgel érhető el változás. Tapasztalatai szerint nem működik, ha hirtelen rászólunk egy gyerekre, hogy hagyja abba a telefonozást, mert rövid időn belül nem képes lenyugtatni a túlfeszített idegrendszerét.

A híd technika lehet a jó út: a szülőnek be kell olvadnia, azonosulnia kell gyermekével. Lépjen be annak világába, érdeklődjön a játékról, amivel éppen játszik, akár játsszon is vele egyet, majd ezt követően szabjon kereteket, egyezzenek meg abban, hogy még mennyi ideig használhatja az eszközt a csemete, és tervezzék meg a további programokat, köztük a közös időtöltést is – javasolta Ráduly-Zörgő Éva pszichológus.

A szabályok nem okoznak traumát, ellenkezőleg: a fejlődéshez szükség van a keretekre – biztatta a jelenlévőket, hangsúlyozva, hogy igenis megszabható a napi képernyőidő. A gyerekkel meg kell beszélni a feltételeket: hogy mikor lehet és mikor tilos telefonozni, hogy az asztalnál például nincs képernyő, éjjel a szobában nincs szükség telefonra, és a kütyümentes napok is hasznosak. Sőt az sem ördögtől való, ha olykor kiérdemli a gyerek a kütyüzést, azaz teljesít egy feladatot, mielőtt kezébe kapja, akár azt, hogy egy órán át a természetben játszik vagy elvégzi a házimunkát. Mint mondta, lehet alkalmazni a nyitott ajtó módszerét is, amikor a szülő folyamatosan látja gyerekét kütyüzés közben, de a különféle hozzáféréskorlátozó szoftverek is a szülők segítségére lehetnek.

Ugyanakkor a gyermeket lehet hagyni unatkozni is, nem szabad engedni a nyomásnak, miszerint „a gyerek éppen semmivel sem foglalkozik, ezért alulmarad a fejlődésben”. Az unalom fejleszti a kreativitást, de közben szükség van szórakoztató, más típusú, figyelemelterelő tevékenységekre, a kulcs az egyensúly: segíthet például a családi társasjátékozás, a meseolvasás is. És ami a legfontosabb: a szülő is csökkentse saját képernyőidejét, nézzen a gyermek szemébe, hallgassa meg figyelmesen, hogy ne legyen jobb alternatíva vagy menekülőút a zajos okoseszköz.

Kíváncsiak vagyunk a te álláspontodra is! Ne tartsd magadban, szavazz: