Amíg a kamaszokat a rossz társaságtól, az alkoholtól és az egyéb rájuk leselkedő veszélyektől féltik a szülők, addig a fiatalabb gyerekeknél egészen más probléma ütheti fel a fejét. Egyrészt a szülői ragaszkodás, féltés, másrészt a gyerek jóléte és a szociális készség kialakítása is ott versenghet a felnőttek fejében. Vitus-Bulbuk Emese egyéni, pár- és családterapeuta szerint a szülők és gyerekek előzetesen felkészülhetnek a nyári táborozásokra, ha először a nagymamánál vagy barátoknál töltenek egy-egy hétvégét a kicsik, mielőtt egy egész hétre táborba mennének.

Örök emlék és egy meghatározó pont tud lenni egy gyerek életében a nyári táborozás. Kiszakadni a hétköznapokból, egykorú gyerekekkel teljesíteni az izgalmas feladatokat, életre szóló barátságokat kötni, általában ezt jelentik a nyári táborok. Vitus-Bulbuk Emese egyéni, pár- és családterapeuta a Maszol megkeresésére elmondta, manapság az általános iskoláskor az, amikor a szülők nyugodtabban engedik el gyermekeiket táborokba. „Fontos tényező, hogy a család dinamikája milyen, és hogy a gyerekek mennyire szokták meg azt, hogy másokkal is töltenek időt a szülőkön kívül. A kiterjesztett család és annak légköre segít abban, hogy a gyerekek biztonságosnak ítélik-e meg a környezetüket. Ha már az elejétől a nagyszülőknél, rokonoknál is van lehetősége tölteni egy-két hétvégét, akár nyáron pár hetet, akkor könnyebben oldódnak fel a táborokban is” – mondta.

Ha először megy táborba a gyerek, akkor jó, ha a szülő elmeséli saját élményeit, amit az első ottalvós táborban szervezett. A pszichológus rámutatott, fontos, hogy a gyerek korának megfelelően beszéljünk vele erről, és a jó és kedves élményeket erősítsük. „Ez nem azt jelenti, hogy a negatívakat elhallgassuk, viszont fontos, hogy hogyan mondjuk el nekik, megmutatva, hogy mi hogyan küzdöttünk meg a helyzettel, a negatív érzésekkel, mi segített nekünk vagy kivel beszéltünk” – mutatott rá.

A hosszabb táboroknak legyen előzménye

Ha egy gyerek fejével gondolkodunk rémisztő lehet először azt hallani, hogy egy hétig szülei nélkül egy táborban lesz, ahol minden és mindenki idegen számára. Vitus-Bulbuk Emese szerint az ottalvós táborokat előzzék meg a nyári napközis táborok, ahol ismerkedik, barátkozik és a saját határait is felfedezi a gyerek. „A szülő is fel kell legyen készülve erre a váltásra. Ha a gyermek érzi a szülőn, hogy nyugodt lélekkel engedi el, hogy bizalommal van a tábor és annak vezetői iránt, akkor neki is könnyebb” – mutat rá.

„A családi életciklusok mentén egyszer csak a gyermek eljut az önállósodás azon mércéjéhez, amikor már azok a határok és szabályok, amik eddig voltak szorítják, leszabályozzák, gátolják a fejlődését” – magyarázta a pszichológus. A gyermek ilyenkor ezt már jelzi, lázad, veszekszik, duzzog, akár meg is fogalmazza azt, hogy ő már elég nagy a különböző dolgok elvégzéséhez. Ez a változás egy „krízist” generál, ami mentén a család is változik, és az eddigi mechanizmusok már nem funkcionálisak, így újakat kell kialakítani, vagy a meglévőket úgy változtatni, hogy jobban kiszolgálják a célt: az önállósodást.

A szülő feladata ilyenkor a szabályokat és a kereteket flexibilisebbé tenni. „A tábor erre egy jó gyakorló terep. Sokszor segítenek a határok betartásában a szabályok, amiket ott be kell tartani, például a telefont elveszik a gyerektől, így a szülő csak bizonyos időközönként beszélhet vele. Ez segít a gyermeknek is ellazulni, a jelenre fókuszálni és megélni a pillanatot, és nem azért aggódni, hogy mi van otthon, ne felejtsen el hazatelefonálni, hisz megígérte” – mutatott rá a családterapeuta. A szülők feladata ilyenkor az, hogy saját aggodalmaikat ne a gyerekkel, hanem egymás között, esetleg más szülőkkel beszéljék meg. A gyermek-szülő kapcsolatot ettől mentesen kell tartani, hisz nem a gyermek feladata megnyugtatni a szülőt – jelentette ki.

Mit tegyünk, ha a gyerek haza akar jönni a táborból?

Előfordulhat, hogy a nyári táborozásoknál rosszul alakulnak a dolgok, vagy a szülőhöz való kötődés annyira erős, hogy a gyermek képtelen jól érezni magát és haza akar menni. Vitus-Bulbuk Emese szerint ez mindig fogas kérdés, teljesen rendben van, ha először megpróbáljuk megnyugtatni, buzdítjuk arra, hogy tartson ki még egy kicsit, hogy próbáljon szembenézni a nehézséggel, de erősítsük őt, hogy ez is egy problémahelyzet, amin át kell essen.

„Az érzésének az érvényesítése a legfontosabb, ne bagatellizáljuk, mondván, hogy ez semmi, majd ha nagy leszel még hány ilyen lesz, de ne is növeljük a realitásnál nagyobbra” – figyelmeztet a szakember. Kiemelte, hogy ilyen helyzetekben az első órában, fél vagy negyed órában a nyugtatás és a stresszhelyzet elsimítása a legfontosabb. Csak utána lehet beszélni a gyermekkel érdemlegesen, addig a menekülés az egyetlen, amit akar, ilyenkor a gondolatok is erre vannak kiélezve, semmi más nincs. „Ha lenyugszik, a pulzusszám visszaáll a megszokottba, akkor már a helyzet sem olyan veszélyes, és akár belátásra is lehet bírni a gyermeket, hogy képes arra, hogy ezen a nehézségen túl legyen” – jelentette ki. Hozzátette, ha azt látjuk, hogy próbálkozott, megtett minden tőle telhetőt és ezt a táborvezetők is megerősítik, de mégis szorong, fél, aggódik, akkor érdemes utána menni, ezzel is jelezve, hogy számunkra fontos, hogy mit érez és támogatjuk a döntéseiben. Az ilyen esetek után a próbálkozást egy szinttel lejjebbre kell tenni, például egy távolabbi rokonnál, barátnál, ismerősnél töltsön el egy hétvégét – javasolja a Vitus-Bulbuk Emese.

A családterapeuta szerint „a nyári táborok alatt rengeteg élményt, pozitívat és negatívat is szerezhet a gyermek önmagáról, a másikról, a világról. Közösséget épít, empátiát, kitartást, valahova tartozást tanul. Rájön, hogy ő is egy a többi közül, ugyanakkor egyedi és megismételhetetlen. Megtanul vitázni, alul maradni, fölé emelkedni, rájön, hogy vannak nála jobbak, erősebbek, szebbek, nagyobbak, szemüvegesebbek, csúnyábbak, gyorsabbak, lassabbak, gyengébbek és mégis van közös bennük. Ugyanabban a pillanatban ugyanott voltak és az életük keresztezte egymást, nyomot hagyva egymásba, és ez egy életre szól”.