Ha március 8., akkor vagány nők: idén is meghökkentjük olvasóinkat az erdélyi nők nem mindennapi szakmaválasztásával
Nőnap apropóján tavaly Vagány nők címmel indítottunk sorozatot, mert célunk volt megmutatni, hogy vannak erdélyi nők, akik el mernek rugaszkodni a társadalmilag meghatározott szerepeiktől, és „férfiasnak” tartott szakmákban is kiválóan helytállnak: kamionsofőr, patológus, fogorvos-tetoválóművész-dj-kutató, közlekedési rendőr, konténerház-építő üzletasszony és mérnök törte derékba a sztereotípiákat, és bizonyította be, hogy csak azért, mert nő, nem kell hagyományos szerepekhez alkalmazkodnia. Az idei márciust szintén a vagány nőknek szenteljük: idei sorozatunkban újabb meghökkentő történeteket tárunk olvasóink elé.
2021 márciusában portálunkon hangsúlyosabban kaptak helyet a női sorsok: a kegyetlen valóságot megjelenítő Van kiút sorozatunk mellett, amely párkapcsolati bántalmazás női túlélőinek beszámolóit tartalmazta, elindítottunk egy könnyedebb hangvételű összeállítást is. A Vagány nők nőnapon startolt, hogy megmutassa, élnek nők Erdélyben, akik fittyet hánynak a sztereotípiákra.
Kapcsolódó
Első alanyunk, a siménfalvi Erdélyi Gyopár kamionsofőr különös világot tárt elénk. Olyat, amelyben egy nőnek lehet hálószobája, irodája és konyhája a vezetőfülke, amelyben egy nő nyugodtan aludhat parkolókban, és amelyben egy átlagos munkanapja telhet úgy, hogy visszapillantó tükrök repülnek, kamionok csusszannak sáncba és erdőkbe. Meghökkentett minket tapasztalatával, miszerint, ha „fehéraszfalt” keletkezik, járható a jeges út, de a hóbuckák rendszerint kifognak a leggyakorlottabb sofőrökön is. Mint mondta, egymást érik a balesetek Svédország és Norvégia között, ahol jómaga mintegy 18 méteres, 17 tonnás, háromtengelyes nyerges vontatót vezet napjainkban is, amit útjai során gyakran 30-40 tonnányi rakománnyal pakolnak meg. Büszkén ecsetelte azt is, hogy rekordja 10 óra alatt 800 kilométer.
A második részben megcáfoltuk a tévhitet, miszerint „egy patológusnak keménykötésű férfinak kell lennie, aki a teherbírását munkahelyi italozással erősíti”. Noha a közhiedelem szerint a kórboncnokok holttestek között, szűk folyósókon, kétes körülmények között, falsápadt arccal végzik teendőiket, Ilyés Ágota csíkszeredai patológus nevetve mesélte, hogy alkohol nélkül is imádja a munkáját. Pedig valóban naponta találkozik a halállal, mégis úgy vélekedett, voltaképpen az életet szolgálja – a holttestek boncolása csak egy része a munkafolyamatnak, a mikroszkópos vizsgálatok a hangsúlyosabbak, amelyeknek köszönhetően különös betegségeket, gyulladásokat fedez fel, és ezáltal új reményt ad a gyógyulásra sok, hasonló bajjal küzdő embernek.
Kapcsolódó
A harmadik részben négy szakmát és egy embert mutattunk meg olvasóinknak: Dr. Ledán M. Szendét, aki délelőtt fogorvos, délután „laza csaj”, aki egy tetoválószalonban varr remekműveket ügyfelei testére. A nap végén tetoválásokat kutat, nemzetközi jegyzéket készít észrevételeiről, vagány nőként pedig attól sem riad vissza, hogy lemezlovasként nagy bulikat csapjon hétvégenként a szórakozni vágyóknak, arról kérdeztük, miként sikerül helytállnia több, a társadalom szemében zömében férfiasnak minősített szakmában.
Kapcsolódó
A negyedik részben nyakkendős nő mindennapjait mutattuk be, aki, ha egyenruhában sétál az utcán, a gyermekek szeme felcsillan, de a felnőttek elkomolyodnak, szinte vigyázzba állnak. Nem csoda, hiszen akciói során a közlekedés rendjét figyeli, sebességet mér, igazságot szolgáltat, büntetéseket ró azoknak, akik nem tisztelik a törvényeket. Szabó Kinga közlekedési rendőrtiszt arról is beszámolt, az egyenruha számára az erő, a fegyelem és az igazság: kezdetben furcsa volt, hogy reggelente inget és nyakkendőt kellett felvennie, hiszen gyermekkorában azt látta, ezeket a ruhadarabokat édesapja viseli, nem is ismert nőket, akik nyakkendőt hordanának. Ma már úgy tekint erre, mint egy szimbólumra, amely azt jelképezi, nap mint nap sikerül helytállnia a közvélemény által férfiasnak vélt szakmában.
A sorozat ötödik részében olyan nő mutatkozott be, aki már lánygyermekként „édesapja kicsi fiacskája” volt, ma – talán ennek köszönhetően is – konténerházépítő üzletasszony. Gyermekként a garázsban a szerszámok mellett sertepertélt, és annak ellenére, hogy kislányként tervező szeretett volna lenni, ma sofőröket, építőtelepi munkásokat igazgat, tárgyalásokat vezet, szerződéseket köt, de az is megtörténik, hogy „munkásemberré” alakulva jómaga épít konténerházat: gipszkartonoz, glettel, parkettez, fest, csiszolgat, hogy álmát, az egyedi konténeróvodákat és -iskolákat, irodaházakat vagy lakóházakat kivitelezhesse. Precub Mária konténerházépítő cégtulajdonos arról számolt be, hogyan sikerül helytállnia egy nyers, indusztriális piacon.
A sorozat utolsó részében Bíró Hanna tájépítészmérnököt faggattuk, aki nevetve osztotta meg velünk, a mesteremberek férfi mérnököt várnak, és leesik az álluk, amikor egy „kicsiasszony” toppan közéjük. Arról is beszámolt, hogy természetbúvár, Kína-kutató, biológus vagy építőmester szakmák vonzották gyermekkorában, és szinte biztos volt benne, sosem megy férjhez, mert azt látta, a feleségek csupán a konyhában sertepertélnek, nem úgy, mint férjeik, akik sportolni és szórakozni járnak naponta. Két fiútestvére mellett rá is „fiaként” tekintett édesapja, aki nagy hatással volt pályaválasztására: a bukaresti agronómiai egyetemre felvételizett. Elsőként jutott be a tájépítészmérnöki szakra, az intézmény egyedüli magyar diákjaként a székelység és a romániai magyarság nevében is bebizonyította, kiváló mérnök válhat egy nőből. Ma az építőtelep a második irodája, ahol naponta férfiakkal vitázik és egyezkedik.
Kapcsolódó
CSAK SAJÁT
.jpg)
