A futás több mint sport. Életérzés, szenvedély és összekötő kapocs is lehet – legalábbis ez derül ki a Székelyföldön élő Sajter Erwinnel és feleségével, Ambrus Stefániával készült interjúnkból, akiknek évek óta a mindennapjaik része a futás. A mozikban tarol a Futni mentem című film, ezért kíváncsiak voltunk arra a valóságban is működik-e a futás varázsa. Bízunk abban, hogy a kétgyermekes házaspár története és tanácsai megadják azt a bizonyos löketet, amelyik segít felvenni a futócipőt. 

– Látta-e a Futni mentem című filmet? Mi a véleménye róla?

Stefánia: Láttam a filmet és meg vagyok győződve arról, hogy még meg fogom nézni. Szerintem nagyon jó és jól bemutatja, hogy a futás össze tudja hozni a családot, barátokat. S ha valamit nagyon akarunk, meg tudjuk csinálni.

Erwin: Igen, láttam, szórakoztató, nagyon jó film, természetesen annak is, aki nem fut (még). A futás szempontjából, hozza az üzenetet, hogy kortól, nemtől, felkészültségtől függetlenül bárki belevághat.

– Milyen kapcsolatban van a futással? 

Stefánia: Teljesen beépült a mindennapokba, jól mondják, hogy függőséget okoz. Ha fáradt vagyok és szétesett, akkor azért esik jól az aznapi edzés, vagy ha energikus vagyok, teli lendülettel akkor azért. Így is, úgy is a futás végén fel vagyok töltődve. Az az érzés, hogy tettem valamit magamért leírhatatlan. Nekem a mozgás terén a nagyszerelmem a step aerobic volt, de ezt a világjárvány nem tette lehetővé. Ez idő alatt a futás miatt jó volt ki-kiszabadulni a természetbe mozogni, ott kezdődtek az első 100 m-k és egyre jobban foglalkoztatott, hogy meg tudom csinálni. 2021 októberében vettem részt az első 10 km versenyemen.

Erwin: Szoros kapcsolatban. A hétköznapi rutin része már, mint a fogmosás.

– Milyen indíttatásból vágott bele? Milyen szinten van most?

Stefánia: A fogyás számomra mindig egy nagy cél volt. Ha valaki most kezdene bele, elárulom: a futás önmagában nem elég. Nagyon oda kell figyelni a táplálkozásra, mert nálam a heti három futás csak a testsúlyom megtartására elég. Most azon vagyok, hogy a szájamat leszoktassam a mozgásról :) .

Erwin: Öt éve kezdtem el szaladni. Olvastam egy tanulmányt, ami szerint az ülő életmódot folytató személyek várható élettartama rövidebb, mint a mozgó, de ugyanakkor dohányzó, alkoholt fogyasztó társaikénak. Ez sokkolt, s így kezdtem el olyan mozgásformát keresni, ami rugalmasan beépíthető a hétköznapokba. Kétgyerekes családban jóval nehezebb kötött idősávokhoz tartozó sportot űzni, így jött képbe a futás. Nem kell várj senkire, nem fix időpontokban kell végezned, ha megfelel szaladhatsz reggel ötkor vagy este háromnegyed kilenckor is, esőben vagy napsütésben, amelyik épp jobban tetszik. Ha embereket akarsz látni, irány a futópálya vagy park, ha egyedül szeretnél lenni ott egy domb, egy hegyi ösvény. 

Jelenleg havonta 150-200 km között futok, ezek a távok lassan, hónapról hónapra, évről évre növekednek. Ez egy kezdőnek soknak tűnhet és nem is kell ennyit tudjon futni. Tapasztalt futók számára viszont nem sok ez a táv, sokan jóval efölött, tehát havi 300-400 km-t is szaladnak.

– Milyen pozitív változásokat tapasztalt a rendszeres futás által? 

Stefánia: Kitartóbb vagyok, jobb az állóképességem, nem lihegek egy egyszerű lépcsőzéstől, példát tudok mutatni a gyerekeimnek. Futás közben ki tudom szellőztetni a fejem. Már a gyerekek is tudják, ha ingerült vagyok, kérdezik, hogy ,,éhes vagy vagy mész futni?”.

Erwin: A fizikai változás ugyebár nem is kérdés. Előtte nem sportoltam napi rendszerességgel és ahogy elkezdtem szaladni kezdtem észrevenni, hogy már nem kapkodok levegő után nyolc emeletnyi lépcsőzést követően vagy túrázás közben nem fáradtam el, sőt jól esett, ha egy kicsit beleszaladhattam. Na jó, ilyenkor persze megkapom, hogy „te velünk jöttél vagy pedig szaladni?”.

Mentálisan a kitartást tudnám kiemelni, emellett – és ez a kezdetekre is igaz – a sok pozitív visszaigazolást, mert szemmel látható a fejlődés. Amibe ma belehaltál, azon egy év múlva mosolyogsz és mosolyogva végig is tudod csinálni. Megtanultam, hogy mik a határaim, és azt, hogy nincsenek határaink. Mindig lehet és kell fejlődni. Ez persze átvezethető tudatosan az élet más területeire is. Az a szép benne, hogy a futásnál letisztulva tapasztaltam meg mindezt.

– Kinek javasolná és miért, hogy kezdjen el rendszeresen futni?

Stefánia: A futás az a sport, amely kortól és nemtől függetlenül bárkinek ideális. Azok számára is kiváló választás, akik ülő életmódot folytatnak – egy hosszú, nyolcórás munkanap után igazán jól tud esni egy órányi futás vagy kocogás. Sokan panaszkodnak, hogy nem jutnak el edzésre, mert az fix időponthoz kötött, de a futást mindenki a saját ritmusához igazíthatja, hiszen a nap bármely szakában végezhető. Ráadásul télen-nyáron, akár utazás közben is könnyen beilleszthető a programba, hiszen alig igényel pluszfelszerelést.

Erwin: Bárkinek. Mert erősebbek leszünk tőle lelkileg és testileg. Mert egyszerűen jobban fogjuk érezni magunkat, lehet, hogy nem pont a 38. km-nél, 38 Celsius-fokban, de utána… Megtörtént például pont a második maratonomnál, hogy az utolsó 10 km-ben éreztem a legjobban magamat.

– Teljesen kezdőként, hogyan fogjunk hozzá? Milyen alapfelszerelésre van szükség?

Stefánia: Egy jó cipő, azért jó, ha van a lábnál, aztán a többi menet közben kialakul. Szerintem nem a felszerelés miatt kell futni, de vannak akiknek kell ez a plusz motiváció, amit egy jó óra, cipő, táska, fejpánt jelent. Egy kezdő futó úgysem fut annyit, hogy ivóhátizsákra legyen szüksége, de ha már az 5 km is könnyedén megy, akkor a megfelelő hidratálás elengedhetetlenné válik.

Erwin: Első tanács: soha ne hasonlítsd a teljesítményedet a másokéhoz. Nem tudhatod, kinek milyen sportelőélete van. Ha ezt megfogadod, sok sérüléstől véded meg magad. Pont mint a bokszban: kezdőként nem állsz be a ringbe a profik közé, mert valószínüleg meg fogsz sérülni.

Második tanács: fokozatosság. Lehet, hogy többet is kibírnál, viszont ha lesérülsz a felépülés után kezdhetsz szinte mindent elölről. Tehát, ha úgy érzed, hogy vagy a lábad vagy a tüdőd nem bírja, nyugodtan lehet gyalogolni, amikor pedig normalizálódott az állapotod újból nekifogsz. Itt jönnek már be az apró sikerélmények, hogy ha ma pl. többet gyalogoltam, mint szaladtam. Ez az arány szép lassan meg fog fordulni.

Harmadik tanács: Futás előtt bemelegítés, utána pedig nyújtás. Egy tapasztaltabb futó ismerősünk is segíthet ebben vagy rengeteg oktató könyv, videó létezik ezzel kapcsolatban. 

Pár szóban a teljesség igénye nélkül a futófelszerelésről:

A legfontosabb egy (?) jó futócipő. Érdemes többet felpróbálni, kipróbálni. Inkább legyen egy kicsit nagyobb, mint a hétköznapokban használt cipőink, egyáltalán nem szabad szorítson.

Futóöltözet: Ha kint szaladunk, a kinti hőmérséklethez adjunk hozzá +10 Celsius-fokot és annak megfelelően öltözzünk. Ha tehát kint +15 fok van, mi +25 fok szerint öltözzünk. Legyen nálunk mindig szél vagy esőkabát, ha netán elszámoltuk volna az időjárást.

Táplálkozás, hidratálás: Ideális az lenne, ha szaladás előtt 2-3 órával nem ennénk. Ameddig nem tartunk egy óra fölötti folyamatos mozgásnál, hidratálásnak elegendő a víz, ami jó ha mindig van nálunk. Efölött már szükséges mind az energia, mind a kiizzadt ásványi sók pótlása is.

Főleg télen, hogy elkerüljük a kihűlést javaslom az ajtótól ajtóig futást. Nyáron természetesen a bemelegítést, nyújtást is kint végezzük. Télen kint az szaladjon, aki pl. nyár óta fut és hozzászoktatta a szervezetét a folyamatos lehűléshez.

Sportóra: Azért is említem a végén, mivel szaladni enélkül is lehet. Tény viszont, hogy mind kezdők, mind haladók esetében nagy szerepe van a fejlődés, állapot követésében.

– Hol érdemes futni? 

Stefánia: Ahol éppen jól esik. Én a kényelmesebb futók közé tartozom, ezért télen inkább a futópadot részesítem előnyben, de a hétvégi futásokat igyekszem a szabadban tölteni. Nekem a "háztól házig" módszer vált be, így elkerülöm a megfázást, és nincs lehetőségem félúton meggondolni magam. A futópálya is jó választás, mert ott könnyen lehet tempót váltani, és nincsenek zavaró emelkedők. Terepen viszont gyönyörködhetek a tájban, az időjárásban vagy akár egy medvenyomban is…

Erwin: Természetesen mindenki ott szaladjon, ahol ezt rendszeresen tudja művelni. Kint a természetben lenne a legideálisabb, mivel a talaj puha és nem terheli meg nagyon az ízületeinket. Szerencsére ma már sok településen vannak gumi borítású futópályák. Viszont egy megfelelően párnázott cipőben nyugodtan szaladhatunk aszfalton is.

– Együtt futnak házaspárként? Ha igen, miben segített ez?

Stefánia: Elég gyakran futunk együtt. Ez egyfajta kikapcsolódás mindkettőnknek, hogy mindketten a saját ritmusunkba tudjunk futni, Erwin mindig köröz előre-hátra, mint a ragadozó madarak :) Próbáltunk egymás mellett is futni, de annak az lett az eredménye, hogy én kiköptem a lelkemet is és Erwin még mindig a lassúságtól küzdött.

Erwin: Mivel különböző tempóban szaladunk, ritka, hogy fej-fej mellett szaladjunk. Viszont van, hogy egy időben futunk. Futópályán pl. bemelegítés, hidratálás, nyújtás alatt megbeszéljük kinek, hogy ment, hogy érezte magát stb.

– Hogyan alakította a futás a párkapcsolatukat?

Stefánia: Előfordult, hogy elmentünk kettesben terepre futni 2-3 órát, amikor jól elfáradva jöttünk haza, az autóban elnevettük, hogy régebb romantikázni (másmiért) léptünk le a családtól. Nagyon jó érzés, hogy Erwin is fut, s nincs olyan (nem is volt), hogy untatott volna, vagy lebeszélt volna a mozgásról. Ez nagyon fontos számomra, mert felháborít, amikor azt hallom valakitől, hogy ,,minek futsz? kinek akarsz tetszeni?”

Erwin: Lett még egy olyan közös pontunk, amit mindketten szeretünk, amiben tudjuk egymást támogatni. Egyszerűnek tűnik egy kívülállónak a futás, belülről viszont olyan komplex, hogy a végtelenségig tudnánk róla beszélni. Ugyanakkor mindig nagy élmények a különböző közösségi futások, ahová természetesen együtt megyünk, szaladunk mindig.

– Voltak-e kihívások az együtt futásban? Hogyan tudták leküzdeni ezeket? 

Stefánia: Mindig vannak kihívások, de ezeket le kell győzni. Nekem mindig aggályaim vannak, hogy vajon meg tudom-e csinálni? Erwin ilyenkor bíztat és lelkesít. Vagy azt is segít eldönteni, hogy melyik versenyen, milyen távon induljunk – ebben hajlamos lennék lebecsülni magam. Úgy érzem, hogy nagy szerepem van Erwin futásában is, mert 2020-ban az első 10 km-es versenyére én bíztattam. Ott én csak a szervezésben segítettem, de annyira jól sikerült, hogy azóta nem is hagyta abba, sőt.

A családban a mindennapokat is jól meg kell szervezzük, hogy a gyerekek se hiányoljanak, a ház körüli teendők se maradjanak el a futás miatt. 

Kapcsolódó

Belefutnak a tavaszba: közösségi futással köszöntik a megújulás évszakát Sepsiszentgyörgyön

A város futóközösségét összefogó mozgalom felejthetetlen közösségi terepfutásra várja a benevezőket, akik számára hosszabb-rövidebb távokat is kínálnak.

fitness futás Sepsiszentgyörgy tavasz

– A futás a kitartás sportja: hogyan lehet ezt fenntartani?

Stefánia: Szerintem, amit szívesen csinál az ember, abban kitartó. Én iskolás koromban még a kötelező futásból is fel voltam mentve, mert a tanárnő kedves volt. Túlsúlyos leányzó létemre mindig megsajnált és a 800 méter helyett csak 500 métert kellett teljesítsek. De akkor nem is akartam.

Amikor el kezdtem futni 100 métert futottam, 100 méter gyalogoltam, aztán apránként növeltem a távokat. Mára már túlvagyok a félmaratonon de úgy gondolom, hogy tovább nem is kell növeljem ezt. A gyorsaságban persze még van mit fejlődni. Ügyelve térdre, bokára, csípőre, mindenki a saját tempójában, fokozatosan eléri a futás örömét, csak akarni kell. Én 40 évesen kezdtem el, ez nem kifogás. Mindig magunkhoz képest kell nézni a fejlődést s akkor minden jó lesz.

Erwin: Elérhető, kisebb célokkal kell kezdeni és folytatni is. Viszont ha kitűzted, akkor meg eshet, havazhat, lehetsz fáradt vagy éhes, akkor is megcsinálod. És másnap felkelsz, visszanézel és tudni fogod, hogy holnap is meg fogod csinálni. Ha másért nem, az érzésért, hogy képes vagy rá.

A kevésbé kitartóknak (és nemcsak) a kezdetekben jól jöhet egy futóedző, aki a helyes futótechnika, légzés elsajátítása mellett megfelelően motivál az edzések rendszeres betartására.

A Futni mentem című film rendezőjével, Herendi Gáborral beszélgettünk: